Ember a távolban

Messzire ment ember, azt mond, amit akar. Ha pedig egyszer olyan messzire ment, és az arcképével díszítették fel az ő egójának a gömbölyödésére a főutakat, nem akad majd senki, aki ne bólogatna arra, amit tőle hall.

Orbán Viktor kormányfő Jakartában, egy üzleti fórumon hétfőn azzal hívta fel a magyarországi üzleti lehetőségekre az indonéz befektetők figyelmét, hogy „politikai szempontból Európa legstabilabb állama Magyarország”. Köszönhetően az „erős biztonságpolitikának, amivel az ország elkerülte a migrációs krízis negatív hatásait". Ha az üzletemberek bólogatnak is, hogy mi jár a fejükben, nem tudjuk, ha csak nem rémlett fel bennük a tavalyi röszkei, vagy Baross téri „háborús jelenet”, amelyet a kormány rendezésében a világ médiája volt szíves tolmácsolni, minek következtében például az összeomló európai turizmus romjai leginkább Budapestre hullottak. De, mi van, ha a jakartai businessman szívébe nyugtalanság költözött, hogyan jutott Röszkétől a Keletiig a menekültáradat, s ha már oly sikeres a gyoda, mi végre az alaptörvény kiegészítésének terve? Láthatjuk, nem célszerű magunkat erősnek mondani és gyengének mutatni, mert könnyen olyasmire leszünk kénytelenek büszkének lenni, ami Európában természetes. A politikai stabilitásra.

Annak ellenére, hogy a kormány uralmát mind többen, mind nyomasztóbbnak, viszont beláthatatlan távoli jövőjűnek gondolják, azért még tapasztalni: ennél labilisabb ország aligha létezik, még ha ez a labilitás rejtve van is. Ha a stabilitás csak attól függne, hogy nincsenek bevándorlók; nézzük meg Németországot, ahová tavaly egymilliónyian érkeztek, tájfun hevességű viták övezik őket és a kancellár politikai etikáját, mégsem veszélyezteti semmi a politikai stabilitást. Legfeljebb megbukik egy párt, egy koalíció, a kancellár, és választanak helyettük mást. Minden úgy fog működni, ahogy addig működött. Az állam, a piacgazdaság és a polgár nyugodtan várhatja a vonatokat, azok percre fognak érkezni.

Most tanárokról, orvosokról, bírósági függetlenségről, meg arról, hogy egy szociális szakadékban élő országnál nincs labilisabb, nem beszélünk. Csak a menetrendről. Mert a kormányfő indulásnál rossz vonatra szállt. Aztán csak néz, hogy egyetlen állomás sem ismerős.