„Évekkel ezelőtt szinte véletlenül, otthoni könyvespolcomon találtam rá egy Oszip Mandelstam kötetre, s nagyon megragadott” – mondja Baló András Márton, a Göncölszekér vezetője. 2011 körül már felvették a kapcsolatot a Zsidó Kulturális Fesztivál szervezőivel, hogy létrehozzanak egy tematikus koncertet. Folyamatosan válogatták a repertoárt, szűkítették a költők körét. Az 1938-ban a sztálini önkény áldozatául esett, szibériai lágerben elpusztult, Oszip Mandelstam mellé így került végül két kevésbé ismert költő.
Egy férfi és egy nő:a csernovici gettóból kiszabaduló, de szüleit elveszítő Paul Celan (1920–1970) és a németországi deportálástól megmenekülő Nelly Sachs (1891–1970) – többek között Gergely Ágnes, Lator László és Vas István gyönyörű fordításában. És végül még egy verset illesztettek a programba: a magyar Szenes Hannától – az Izraelben nemzeti hősként tisztelt mártír ejtőernyőstől, aki naiv szeretettel írt Cézárea tengerpartjáról, Izrael földjéről. A 2012-es fesztiválon egyszer el is hangzottak a megzenésített versek, de anyagi források hiányában a kezdeményezésnek akkor nem lett folytatása. 2014-ben Gryllus Dániel, a Kaláka együttes vezetője ajánlotta fel, hogy kiadója megjelentetné az anyagot, s ehhez sikerült is némi pályázati pénzt szerezni, amiből a közelmúltban megjelenhetett a lemez.
A téma nagyon komoly, és nehéz is róla újat, értékeset mondani: a holokauszt utáni gyászról, az újrakezdés nehézségéről és lehetőségeiről, a zsidóság (és általában az emberiség) 20-21. századi traumáiról szól. A CD-t hallgatva szerencsés megoldásnak tűnik, hogy a muzsikusok – Baló András Márton mellett Balog Péter, Erdősi Péter és Fekete Dániel – nem akartak zsidó koloritot vinni a dalokba; ehhez aligha lett volna muníciójuk. Sokkal inkább a hetvenes-nyolcvanas években megteremtődött modern magyar vers-megzenésítés útján haladnak; interpretációjuk mindvégig kulturált, kiegyensúlyozott. Hogy mégis vannak egyedi színek, az főleg a mértékletesen, de azért hatásosan alkalmazott ritka hangszereknek (mandolin, harmonika, harangjáték, ukulele) köszönhető.
Baló András Márton kérdésünkre elmondta: a holokauszt tragédiájában az együttes tagjainak csak kisebb részben van személyes érintettsége, de nem is ez volt a lényeg. A zenekar tagjai egyöntetűen úgy ítélték meg, hogy nem lehet erről a témáról elégszer adekvát módon beszélni. A tematikát tágabban is lehet nézni: nemcsak egy nép tragédiája, hanem minden népirtás borzalma benne van ezekben a szövegekben. „Emlékeztetés, figyelemfelhívás – de szeretnénk valamennyire optimisták is lenni, mert lenne lehetőség az újrakezdésre, a népek békés együttélésére.”
A Göncölszekér a 2000-es évek végén kezdte működését. Eleinte Vörösmarty Mihály és nyugatos költők verseit is megzenésítették, de hamarosan úgy érezték: leginkább a kortárs költészetben vannak olyan alkotók és versek, amelyeknek mondanivalója, stílusa közel áll hozzájuk. „Kikristályosodott, hogy Kemény István vagy Kovács András Ferenc nekünk többet mond, s ezt talán a hallgatók felé is tudjuk közvetíteni.” 2011-ben, ugyancsak a Gryllus Kiadónál megjelent bemutatkozó lemezük, a Minden perc itt hagy még átmenet volt a 20. század klasszicizálódott költői és a kortársak között. Áprily Lajos, Somlyó Zoltán, Ladányi Mihály, az itáliai Salvatore Quasimodo, a francia Jules Supervielle és Oszip Mandelstam váltakozott Petri György, Utassy József, Tolnai Ottó, Kántor Péter vagy a fiatalabbak közül Kemény és Kovács mellett Tóth Krisztina verseivel.
Ennek az albumnak az elmúlás volt a központi témája, míg a következő, a Szép Don Juan (2014) egyfajta nagyvárosi, helyenként tipikusan budapesti – életérzést igyekezett közvetíteni. Itt már a fiatal és középgenerációs magyar költők versei dominálnak: Jónás Tamás, Kemény István, Kiss Judit Ágnes, Pollágh Péter, Szabó T. Anna, Székely Szabolcs, Szlukovényi Katalin, Tóth Krisztina, Varró Dániel alkotásai. A Szép Don Juan fizikai hordozón (CD-n) nem is jelent meg; kísérleti jelleggel csak az interneten terjesztették, s ezáltal sokan megismerték a zenekart.
Arra a kérdésre, hogy a mai Magyarországon „rétegzene”-e a megzenésített vers, Baló így válaszol: a rétegzene nem feltétlenül negatív fogalom, mert azt mutatja, hogy a kortárs költészetnek, a megzenésített versnek van egy jól körülhatárolt közönsége.A kortárs művek iránt sokan fenntartással viseltetnek, aztán ha megismerik, már sokkal nyitottabbak. A Göncölszekér nem a legkönnyebb darabokból válogat, a slam poetry-szerű népszerűség sem vonzza őket; fontosabbnak tartják, hogy legyen hozzáadott művészi érték. Közönségük jelenleg inkább az irodalom felől érkezik, de tervezik, hogy olyan helyekre-színpadokra is eljussanak,ahol zenei oldalról is hangsúlyosan megmutatkozhatnak. A márciusi zsinagógai koncert után szeretnének eljutni a határon túli magyarlakta területekre – egy kisebb turné már éppen szerveződik.
