Elsőként két kanári-szigeteki kis párt, a CC és az NC, illetve a kommunistákat is magában foglaló Egyesült Baloldallal (IU), s a valenciai Compromís vezetőivel tárgyalt Pedro Sánchez. A szocialista miniszterelnök-jelölt közölte, valamennyi bal- és jobboldali párt vezetőivel konzultálni kíván, az elszakadáspárti nacionalista tömörülésekkel is, velük legfőképpen azért, hogy tudassa velük, az ország egysége megőrzésének a híve. Koalíciós ajánlatot azonban csak „a változás erőinek” tesz, az eddig kormányzó konzervatív Néppártnak (PP) nem. Sánchez kedd esti sajtóértekezletén megköszönte az uralkodónak, hogy belé helyezte a bizalmat, s jelezte, vállalja a felelősséget. Közölte, hogy „a változás koalícióját”, progresszív, reformista kabinetet akar felállítani.
Az eddigi kormányfő, Mariano Rajoy másodszorra sem tudott semmit felmutatni, VI. Fülöppel folytatott tárgyalásai után közölte, nem kapott az uralkodótól kormányalakítási megbízást. A Néppárt (PP) vezetője kifejezetten nem mondott le erről a jogáról, de pártjában is bírálják, mivel „még a telefont sem emelte fel”, nem folytatott komoly tárgyalásokat egy potenciális partnerrel sem. Rajoy olvasatában azonban úgy áll a helyzet, hogy Pedro Sánchez torpedózta meg az egyetlen stabil alternatíva, a PP, a PSOE és a középjobb katalán Ciudadanos nagykoalíciójának megalakítását, sőt, a szocialista vezető azt is közölte, hogy nem is tartózkodnának, nemmel szavazna pártja Rajoy beiktatására. A PP-vel az összefogást első menetben a Ciudadanos vezetője, Albert Rivera is elutasította.
Sánchez három hetet-egy hónapot kért a pártokkal való egyeztetések lebonyolítására, a főtitkár azt ígérte, a koalíciós megállapodást a PSOE tagsága elé terjeszti jóváhagyásra. Ezzel elvileg kikerülheti a szocialista pártvezetés vétóját, a történelmi vezetők közül többen is jelezték, nem helyeslik, hogy Sánchez minden áron miniszterelnök szeretne lenni, s kevesebb, mint 90 mandátum birtokában vállalta fel a kormányalakítást. A 350 tagú képviselőházban legalább 176 voks kell az abszolút többséghez, s a PSOE 89 és a koalíciós partnerként ajánlkozó radikális baloldali Podemos 69 mandátuma együttesen is kevés.
Tagja lehetne a baloldali koalíciónak az IU, ez további 5 mandátumot jelent. A kabinet beiktatásához azonban szükség lenne a kis nacionalista pártok legalább külső támogatására. A legstabilabb a PSOE, a Podemos és a Ciudadanos koalíciója lenne, de utóbbi kettő között áthidalhatatlan ellentétek húzódnak. A PSOE és a Ciudadanos is ellenezné, hogy népszavazást írjanak ki Katalónia elszakadásáról, a Podemosnak viszont ez volt a legfontosabb választási ígérete. De fényévnyi távolságra vannak a gazdasági programjaik is.
Pablo Iglesias, a Podemos vezetője a szocialisták kormányalakítási megbízásának hallatán ezért is jelentette ki: „Sánchez olyasmit árul, ami nincs is a zsebében”. A Podemos nem akarná bevenni a Ciudadanost, szerinte vagy baloldali vagy jobboldali koalícióra van lehetőség. Még arra sem lenne hajlandó, hogy tartózkodással támogassa egy PSOE-Ciudadanos kormány beiktatását. Iglesias eleve egy sor követeléssel állt elő, ami meg a szocialistáknak nem tetszik, magának miniszterelnök-helyettesi posztot, pártjának pedig a tárcák majdnem felét követelné, közük stratégiai minisztériumokat is. Sánchez Twitteren jelezte is: nem posztokról, hanem programokról akar tárgyalni.
Március 2-án szavazhatna először a törvényhozás a szocialisták vezette kormány beiktatásáról, az első szavazásnál abszolút többséget kell felmutatni, másodszorra elegendő a relatív többség is a beiktatáshoz. Ha az első szavazáshoz képest két hónapon belül nem sikerül beiktatni az új kabinetet, május 2-án a király feloszlatná a parlamentet, s kiírnák az előrehozott választásokat. Erre június vége táján kerülhetne sor.
