Oscar-díj - A kreatív háziasszonytól a leszbikus szerelmesig

A hollywoodi film macsó szelleme mintha szelídült volna az idei Oscar jelölések idején. A magányosan harcoló rettenthetetlen férfi hősök mellett, mint amilyet Leonardo DiCaprio alakít A visszatérőben, vagy Matt Damon a Mentőexpedícióban, a magányosan küzdő, nagy lelkierejű női hősök filmjei is felsorakoztak az idei listákon, mint amilyen a Brooklyn című filmben Saoirse Ronan, vagy A szoba Brie Larson főszereplésével.

Már az feltűnt a leginkább nagymenőnek számító Oscar-jelölt filmek között, hogy az olyan őrület-mozit, mint a tíz Oscar-jelölést begyűjtő Mad Max – A harag útja, nem sajátította ki teljesen a kemény macsóököl.

Lepipálja a vagányokat

Mert végül ez olyan különleges sci-fi-akció-kaland, amelyben a legbelevalóbb eszes vezérnek Charlize Theron bizonyult. Az a szép, karcsú leányzó, aki meglepően kemény harcosnak és jó eszű stratégának bizonyult, de volt benne mégis valami érzékeny gyengédség. Mellé a vagány Tom Hardyt, aki az idei Oscar-lista legmenőbb filmje, a tizenkétszeres Oscar-jelölt A visszatérő mellékszerepéért lett díjesélyes, csak tanulónak osztotta be a nagyhírű hollywoodi mester, George Miller rendező (maga is Oscar-jelölt idén). De itt van a jóval kevésbé látványos háziasszony-sztori, a Joy. Nem kiugró mozidarab, de attól érdekes, hogy egy fiatal nő nem áll be csecse-becsének egy férfi mellett a biztonságos házasságban, hanem elkezdi az eszét és a kreativitását használni. Ki is húzza az összeomlani készülő családot a levesből. Teljesen egyedül, csak magára számítva állja meg a helyét a hétköznapok küzdőterén, és hogy egészen az Oscar-jelölésig vezető sikerrel, az nagyon sokban a sugárzó tehetségű Jennifer Lawrence-nek köszönhető. A film miatta került az idei várományosok közé, miután Lawrence megkapta főszerepéért a negyedik jelölését. A nagyközönség bizonyára Az éhezők viadala című sorozat-kedvencben jegyzi inkább a nevét, de tény: ő az a fiatal színésznő, aki 21 évesen kapta az első Oscar-jelölését, s eddig egy aranyszobrot meg is nyert A napos oldal című filmért.

Hogy mennyire nem csecse-becse számba mennek most a nők a villogni imádó Hollywood vörösszőnyeges színpadán, mutatja egy másik film is, amelyet éppen ezen a héten mutatnak be nálunk a mozik, s amelynek középpontjában ugyancsak egy fiatal lány áll. A Joynál jóval nagyobb súllyal van jelen az idei dicsőséglistán, ugyanis a Brooklyn című film három díjra kapott jelölést és bekerült a legjobb film Oscarjára esélyes nyolcas listára is. Az ír-angol-kanadai produkció olyan nagymenők között áll tehát versenyben, mint a 12 jelöléssel csúcstartó A visszatérő DiCaprióval a főszerepben, vagy a hét díj-várományos Mentőexpedíció Matt Damonnal a középpontban, meg a hat jelöléssel az idei Oscar egyik legnagyobb favoritjának tartott Spotlight, illetve az amerikai közönség körében ugyancsak kedvencnek számító A nagy dobás című világválság-dráma Christian Bale-lel, Ryan Goslinggal, Brad Pitt-tel az arcvonalban.

Kihajózni egyedül

A legkülönösebb mégis a Brooklyn előkelő helyében, hogy egy ötvenes években játszódó, határozottan retro hangulatú – hogy is mondjuk? – lányregényt emelt a filmes teljesítmény minősége a legnagyobb elismerést jelentő listára. A teljesítményben kiemelkedően fontos, hogy a forgatókönyvért járó díj esélyese lett Nick Hornby is, de ennél még látványosabb, hogy a fiatal főszereplő, Saoirse Ronan az ír kivándorló leányzó életre keltéséért megkapta élete második Oscar-jelölését. A New York-i születésű Ronan most 21 éves, az első jelölést mindössze 14 évesen kapta meg a Vágy és vezeklés című filmért. (Hozzá kell tennünk, hogy nem kisebb művész, mint Vanessa Redgrave kislánykori énjét keltette életre ilyen kirobbanó sikerrel.) Az átváltozás varázsának is mondhatjuk, hogy a vad és modern szépségű Ronan ebben a filmben inkább az egykori németalföldi festők ecsetjére kínálkozóan gyengéd, nőies szépség

A Brooklyn a finom érzelmek és a kimondatlan vágyak filmje, középpontjában egy zavarba ejtően tünékeny, pasztell színekkel megrajzolt szerelemmel. Hétköznapi környezetben játszódik és attól is különös, hogy a retro hangulat át van itatva szeretettel, honvággyal, félelemmel, kíváncsisággal. Elképzelhető, hogy Amerikában azért is élvez kiemelkedő érdeklődést az Oscar-jelölt filmek sorában, mert a nézők a maguk egykori, de még elérhetően közeli történelmét fedezik fel a hat évtizeddel korábbi ruhákban, lakásbelsőkben, viselkedésformában, beszédmodorban, városlátványban. A történet az ötvenes években indul, amikor egy szép, szelíd fiatal lány a bizonytalan jövő elől Amerikába indul. Otthagyja Írországot, a családját és New Yorkba hajózik. Tulajdonképpen nem történik semmi különös, vadregényes a filmben, csak az élet történik. Egy fiatal ír leány saját lábra áll, s hűséges amerikai munkaerő, családanya és állampolgár lesz.

Elrabolva és meggyalázva

Ugyancsak egy női portré áll az idei amerikai díjszezon egyik sokat emlegetett favoritja, a nálunk már a mozikban látható A szoba középpontjában. Sokan emlegették fel a nagy nemzetközi port kavart eseteket, az osztrák Natascha Kampusch, vagy a negyed évszázadon át saját apja erőszakának kitett Elizsabeth Fritzl ügyét. A szoba című film egy megrendítő női sorsot mond el egy anyáról, akit elrablója tenyérnyi szobában tart fogva, s aki ötéves koráig a világtól elzárva neveli kisfiát. A filmet négy Oscarra jelölték, köztük a legjobb film díjára és a filmes világ legnagyobb meglepetésére még a rendezőt, Lanny Abrahamsont is külön várományossá emelték. Miközben a rendezői kategóriában mindenki Ridley Scottnak tippelte az öt közé jutást a Mentőexpedícióért. (A többi jelölt a rendezői díjra: George Miller – Mad Max, Tom McCarthy - Spotlight, Adam McKay – A nagy dobás és Alejandro G. Inarritu – A visszatérő.) Az a legnagyobb egyetértést váltotta ki a filmes közvéleményből, hogy az elrabolt és erőszakkal zárva tartott anya portréjának rendkívül kényes, összetett ábrázolást kívánó megformálásáért a hibátlan Brie Larson a legjobb női főszereplő kategória ötös listájára került. Sokan őt ítélik a biztos befutónak idén Cate Blanchette, Charlotte Rampling, Jennifer Lawrence és Saoirse Ronen előtt. Erre erősít rá, hogy a napokban elnyerte az amerikai film és tv színészek céhének díját Állítólag az utóbbi három évben rendre azok a színészek kaptak Oscart, akiket a színészcéh tagjai megkoronáztak. A szoba című feszült dráma nem csak egy nagyszerű színésznőt futtatott fel a csúcsra, hanem egy nagyszerű forgatókönyvírót is avatott. Méghozzá a film alapjául szolgáló regény írónőjét, az ír-kanadai származású Emma Donoghue-ot. Ezért a saját könyvéből készített forgatókönyvért rögtön elsőre kapott egy előkelő Oscar-jelölést. Úgy hírlik, hogy a 2014-ben megjelent Fog Music (Békamuzsika) című regényéből is készül film, filmes íróvá előlépett szerző már írja a forgatókönyvet.

Feszegeti a határokat

Az Ex Machina című különös hangulatú sci-fi dobta be a filmes köztudatba Alicia Vikander nevét, hogy azután a tar robotfejjel is gyönyörű svéd színésznő Guy Ritchie nem túl lelkesen fogadott akciómozija, Az U.C.L.E. embere után most az amerikai díjkiosztó szezon kedvence legyen: egy Golden Globe után a napokban őt is díjazta az amerikai film és televíziós színészek céhe. A nálunk is frissen moziba került A dán lány című életrajzi dráma ugyan ellentmondásos, el van benne kenve a dráma, viszont maga a történet felkavaró, feszegeti az előítéletek határait.

Megtörtént események alapján meséli el annak a férfinek a döntését, aki az orvostudomány történetében először feküdt sebészkés alá, hogy a felesége aktív lelki támogatásával nővé operáltassa magát. A két főszereplőt, Alicia Vikandert és Eddie Redmayne-t egyaránt Oscarra jelölték. Alicia Vikander alakítja Gerda Wegenert, a múlt század elején élt dán portréfestőt, aki egyszer megkéri férjét, Einart, vegyen fel női ruhát, sminkelje ki magát, s úgy üljön neki modellt. Ebből az egyszeri kérésből ébredt fel férjében az az egyre erősebb tudat, hogy férfi testben valójában nőként él. Mindez Koppenhágában, a múlt század húszas éveiben indul, s egészen a végső döntésig fut ki: Einar testileg is nő, azaz Lili akar lenni. A filmben a férfi-nő – vagy még inkább: nő-nő? – közötti összetartozás, amely egészen az utolsó pillanatig szeretetben tartotta össze a két embert, nem tárul fel, marad a megfejtendő nagy drámai titok. A házaspárt alakító két színész kiváló. Eddie Redmayne-nek van valamivel nehezebb dolga, mert egyszerre kell nőt és férfit elhitetnie. A fiatal brit színész tavaly azért kapott Oscar-díjat, mert egyszerre tudta elhitetni a zseniáéis tudós, Stephen Hawking tehetetlen testi nyomorultságát és hihetetlen intellektuális kreativitását A mindenség elmélete című filmben. Dán lányként is ezt az összetett ábrázolást célozta meg, és zavarba ejtően megkapó, szép nővé válik a szemünk láttára.

Ugyancsak a szexuális önazonosság kérdése áll a tán legtöbb Oscar-jelöléssel megszórt „női” film, a nálunk is hamarosan látható Carol középpontjában. A történet két boldogtalan nő véletlen találkozásáról, s váratlanul kirobbanó szerelméről szól. Hihetetlen, de amikor szerzője az eredeti regényt 1952-ben megjelentette, álnevet írt a cím fölé. A The Price of Salt (kb.: A só ára) című könyv Clair Morgen nevén jelent meg, s csak hosszú-hosszú évtizedek múltán vállalta fel a szerzőséget az akkor már ismert iróvá lett Patricia Highsmith. Ő maga ugyanis próbálkozott kapcsolatot tartani férfiakkal, de kísérletei egy szálig sikertelenek voltak, valójában saját neméhez vonzódott. Ezért nem merte felvállalni leszbikus szerelemes regényét. Alighanem olyan kalandos életet élt, hogy róla is megérné filmet forgatni. A texasi születésű és főként pszichológiai thrillereket író Highsmith-t a suspense, azaz a feszültség nagyasszonyának tartják, nevéhez fűződnek a hírneves Ripley-regények (öt). Első könyvéből maga Hitchcock forgatott filmet 1951-ben, Idegenek a vonaton címmel. Később is filmre vitték a sztorit, nemet váltó szereplőkkel. A Ripley-thrillereket sokan megfilmesítették, még Alain Delon is belebújt a bőrébe. Nálunk Matt Damonnal a főszerepben az Anthony Manghela-rendezés viszi a pálmát, de a kritikusok szerint minden Ripley-megfilmesítés közül a legjobb az olasz rendezőnő, Liliana Cavani Ripley és a maffiózók című munkája, John Malkovich főszereplésével.

Highsmith megpróbálta felvenni a küzdelmet szexuális beállítottsága visszafordítása érdekében, pszichoanalízissel, pszichoterápiával próbálkozott, hogy házasságra képessé változtassa a személyiségét. Nem járt sikerrel. Egy kollégája a legcsúnyább és leggonoszabb nőnek aposztrofálta, de Phyllis Nagy, aki az írónő több művét tette át korábban színpadra is, és a Carol című film forgatókönyvét is jegyzi az eredeti regény alapján, kedves, segítőkész embernek írta le. A lényeg, hogy a Carol forgatókönyve is bekerült a díjra esélyes öt legjobb listájára.

A film témája és feldolgozása nagy feltűnést keltett, és ahhoz képest, hogy még hat évtizede a szerzője nem merte vállalni, most összesen 6 jelölést kapott az Oscar-díjra. Köztük van a két szerelmes nőt játszó színésznő, Cate Blanchette és a fiatal Rooney Mara Oscar-jelölése. Az elismerő gesztusok is tanúsítják, hogy már Hollywood sem a régi, és van, amiben ez határozottan az előnyére szolgál. Például amikor fittyet hány a nyárspolgári előítéleteknek.