Kíváncsiak klubja

Az lenne a jó, ha a nép boldog tudatlanságban maradhatna. Már legalábbis a hatalom felkent képviselői szerint. Csakhogy némelyek - különösen ellenzéki politikusok és újságírók - gyakran megzavarják ezt az idilli helyzetet. Ők az új Kíváncsiak klubjának tagjai, kérdezősködnek és ha nem kapnak választ, még hepciáskodnak is. Ezzel aztán még munkát adnak az amúgy is rendkívül elfoglalt bíróságoknak. Azok meg egyre többször adnak igazat a Nagy Nemzeti Titkok feltáróinak.

Legújabban a Külgazdasági és Külügyminisztériumot kötelezte jogerős ítélet, hogy kiadja az Együtt politikusának a nagykövetek, külgazdasági attasék és a kereskedőházak vezetőinek szakmai életrajzát. Persze a minisztérium még harcol, a Kúriához fordul felülvizsgálatért. Nem tanult ezek szerint például a Századvég szomorú sorsából. Nekik ugyanis éppen a múlt héten kellett a köz elé tárniuk azokat a tanulmányokat, amelyek elkészítésére 2012 végén kaptak megbízást - szerény 4 milliárdért - a kormánytól. Lázár János sem tarthatta titokban, mennyiért szállt meg külföldi útjain előkelő hotelekben, természetesen a nemzet érdekében és nemzetbiztonsági okokból a nyilvánosság teljes kizárásával. Nem járt jobban a Magyar Nemzeti Bank sem. Ott azokról a milliárdokról kell számot adni, amelyeket alapítványai költöttek el.

Ez csak néhány példa az utóbbi hetekből-hónapokból. Világosan látszik belőlük, hogyan akarja intézni ügyeit a jelenlegi hatalom. Talán minden fontos intézményben és hivatalban ki is plakátolták, amit a kedves vezető még 2002-ben mondott. "Olyan világban kellett dolgoznunk, ahol a nyilvánosságtól egyetlen jó szót sem kaptunk." A Békés Megyei Hírlapnak így vonta meg addigi négy éves kormányzása egyik legfájdalmasabb tanulságát. Nyolc év múltán ismét hatalomra kerülve nyilván jól emlékezett még erre és ennek megfelelően határozta meg a követendő irányvonalat. A polgároknak annyit kell tudniuk, amennyit pártunk és kormányunk jónak lát, jottányival sem többet.

Ebben a szellemben senkinek nincs köze például ahhoz, hogy Szijjártó Péter minisztériumában kik, miért és mire kapnak megbízást "az új külpolitikai irányvonalak mentén". Igaz, így olyanok is bekerülhetnek az állományba, akiket a miniszteren és futsalista társain kívül a kutya sem ismer, valamint előfordulhat, hogy ténykedésükkel nem öregbítik édes hazánk hírnevét, sőt esetleg bűnügyekkel is összefüggésbe hozhatók. De hát ezek csak olyan kivételek, amelyek erősíthetik a szabályt. Vagyis azt, hogy a nagy nyilvánosságnak semmihez semmi köze. Nagyon sajnálatos, hogy egyes bíróságok még nem ismerték fel, mennyire sokat ártanak e jól kigondolt rendszernek a jogra és a törvényekre való folyamatos hivatkozásokkal. Rájöhetnének végre ők is, a hatalom számára milyen fontos a boldog tudatlanság.