Figyelemmel kísérem a pedagógusok országos tüntetéseit. Nem vagyok érdekelt, nem ismerem a követelésük szakmai fontosságát, ezért nem fűzök hozzá véleményt. Az viszont eszembe jut, hogy mit érezhetnek azok a gyermeket nevelő szülők, akik évek óta munkát keresnek, eredménytelenül. Mit gondolhatnak azok, akik bérminimumért, vagy alig többért dolgoznak úgy, hogy attól rettegnek, maradhatnak-e az állásukban. Mit gondolhatnak a közmunkások, akiknek kevés az esélyük a biztonságos állásra? Tény és való, hogy a pedagógusuk értékes, jövőt formáló munkát végeznek, de hasznos munkát végeznek mások is, akiknek szintén szükségük lenne nagyobb jogvédelemre, munkakörülményeik javítására. Egy biztos, ha megszokunk egy életszínvonalat, mindig többre vágyunk, ez emberi tulajdonság. Mindez nem baj, de tudomásul kell venni, hogy a lehetőségek különböző gazdasági hatások miatt korlátozottak. Mértékességre és önmérsékletre van szükség. Ennek hiányában inkább hátrahaladunk mint előre.