Szavak

Újabb aranyköpéssel gazdagodott a kormányzati kommunikáció. Olcsó provokáció. Így nevezte a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője a Népszabadság információját arról, mit is mondhatott a kedves vezető a Fidesz-frakció lillafüredi zárt ülésén. Eszerint Orbán Viktor külső erőknek tulajdonította (volna) a pedagógusok tiltakozó hullámát és kétségbe vonta (volna), hogy egy miskolci tanárnak magától jutott eszébe a tiltakozás.

Mondhatnánk persze, hogy Havasi Bertalan reagálása meg olcsó demagógia. Mármint az, hogy egy ilyen kijelentéssel igyekszik elhárítani a nagy vezér feje fölül a számára hátrányos sejtetéseket. Érvelhetnénk azzal is, hogy talán nem titokban kellene üléseznie a nagyobbik kormánypártnak és a kedves vezetőnek se titkos beszédeket kellene tartania, hogy aztán - valós vagy valótlan - részletek szivárogjanak ki róla. Vagy megemlíthetnénk, hogy a pedagógusok - valamint az egészségügyi dolgozók, meg az egész nép - többet érdemelnének, mint hogy megpróbálják kijátszani őket, miközben még mindig csak a hatalom érdekeit igyekeznek érvényre juttatni a csőd szélére vezetett ágazatokban.

De a lényeg mégis az, hogy teljesen mindegy, mondta-e vagy sem azokat a mondatokat Orbán Viktor, amiket most provokáció címén utasít vissza a sajtósa. Aki ugyanis csak egy kicsit is ismeri az ország jelenlegi első számú vezetőjének beszédeit és megszólalásait, az tudja, hogy az ilyesfajta minősítések nem állnak messze tőle. Hiszen folyamatosan harcban áll. Állandóan ellenséget keres és talál is. Ha tehát bárki kedvezőtlen színben igyekszik feltüntetni rendszerét, az - szerinte - nyilvánvalóan a gonosz erők hatása alatt áll. Ezek a gonosz erők lehetnek egyszerű terroristák, európai (hazánk ellen) összeesküvők, baloldaliak vagy kétkezi kommunisták, esetleg Gyurcsány és hívei. Tessék választani közülük, mikor melyikre van éppen szükség.

Ez az ember egyszer már felhívta a figyelmet arra, hogy ne azt figyeljék, amit mond, hanem csak azt, amit csinál. De majdnem tíz éve, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után azt nyilatkozta, hogy ő sosem hazudott az embereknek. Viszont néhány évvel korábban arról is beszélt, ennek az országnak sosem lehet olyan kormányfője, aki kijelenti, rajta kívül nincs más alternatíva, mert az ilyen nem kormányozni akar, hanem uralkodni. Csak azt már annyira régen mondta, hogy elfelejtette. Vagy már nem tekinti érvényesnek. Sem ő, sem a sleppje.

És persze voltak már kijelentései, amiket utóbb - mint ezt a mostanit is - sokszor és erőteljesen cáfoltak. A legjellemzőbb: "Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet." Hogy ez valóban elhangzott-e, arról nincs hitelt érdemlő információ. Ám az is biztos, hogy jellegzetes - kétfenekű - orbáni mondat. Arról szól, hogy a látszatra ügyelni kell, miközben szemesnek áll a világ. És azóta sokszor bebizonyosodott, ha mi nyerjük a legtöbbet, akkor valóban azt tehetünk, amit csak akarunk, senki sem állíthat meg bennünket.

Havasi Bertalan bölcs útmutatásának szellemében nem ülünk fel a provokációnak. De benne élünk a Fidesz teremtette világban és tudjuk, hogyan gondolkodik a kedves vezető, s milyen érdekek vezérlik. Világos, miképpen látja az országát és megóvandó hatalmát.

Nem is kell kimondania.