Csakis a tiszta igazat!

A BTK 276-ik paragrafusának első bekezdése világosan fogalmaz: a hamis tanúzásra való rábírást a törvény három esztendei szabadságvesztéssel sújtja. Kétszer, sőt háromszor is meggondolandó, hogy bárki ilyesmire vetemedjék, ha csak az egzisztenciális kényszer nem viszi rá, finomabban szólva, a „jól felfogott érdeke”.

Vagy éppenséggel parancsot teljesít, szolgaian végrehajtva feljebbvalója utasítását, aki szintúgy parancsba kapta valakitől. Így aztán egytől-egyig – mindahányan - szemek a láncban. Nagy szemek és egészen parányi szemek. Szervilis, szolgai szemek, mameluk szemek. Ügyészi szemek. Legfőbb Ügyészi szemek, kerületi ügyészi, járási ügyészi szemek. Az ő legszentebb dolguk bíró elé penderíteni a kedves vezető által kipécézett "utálatosokat". Mindegy, hogy mi úton, mi módon, de mindenképpen kőkemény tanúvallomásokat kell kicsikarni az egykor volt beosztottakból, vagy mindazokból, akik – ha csupán egyetlen egyszer is! – megfordultak a korábbi rezsim „nagyjainak” a dolgozószobájában.

A forgatókönyv roppant egyszerű: jól rájuk ijesztenek, hogy főnökeik helyett velük vitetik el a balhét, ha csak itt, meg amott nem írják alá, hogy szem- és fültanúi voltak, mikor, melyik ballib politikust kísértettek meg egy-egy degeszre tömött nokiás dobozzal. Csupán ennyit és nem többet „kért" tőlük az ügyész, s már mehettek is haza Isten hírével. Aki meg makacskodott, az maradt előzetesben. Amíg bírta. Ha mégsem, akkor aláírt. „Hála” a gondosan megválasztott cellatársnak…

Így aztán elhárult az akadály, hogy vezetőszárat csomózhassanak Hunvald, Császi, Tátrai, Hagyó csuklóira. Hogy kellőképp’ ráijeszthessenek Lakosra, Molnár Gyulára, Hiszékenyre, Schwarz Bélára, s bárkire, aki nem átall triumfálni a hatalom kegyeltjeivel szemben, vagy csak azért, mert nem az ő kutyáik kölkedzették őket. Évek óta ezt sulykolta a politika: jó, ha ezt mindenki a fejébe vési, mert ha nem tanul belőle, rámehet az egészségük, az családi életük, az gyerekeiket is kikezdhetik az iskolában. Na persze még ott van a bíróság is…

Ahol az igazat, csakis az igazat… Mert az ügyészségről hazafelé baktatva vagy a tanújelöltek bimbódzó lelkiismerete szökkent idejekorán szárba, vagy pedig az előttük átsétáló sánta kutyáról jutott eszükbe valami, így történhetett, hogy aztán a Tisztelt Bíróság előtt, mégis inkább az igazat, csakis az igazat mondták el. Az ügyészurak pedig nem találtak újabb érveket, a kormánypárt és a kormány megmondó emberei pedig egyvégtében értetlenkednek. Battonyától Nemesmedvesig tologathatták bíróságról bíróságra az ügyeket, de mindhiába.

A minap Hiszékeny és Schwarz úr távozott öltönyösen-nyakkendősen Justicia birodalmából. Aztán Hagyó Miklós is. Csak azért, mert bíráink még ragaszkodnak a borotválkozó tükreikhez. Az ügyész urak fizimiskáján meg közben szakállá sűrűsödik a borosta.