Pofátlanság vagy ostobaság

A miniszterelnök napirend előtti beszéde után meglepően konstruktív, visszafogott párbeszéd kezdődött a kormánypártiak és az ellenzéki felszólalók között. Egyedül az MSZP elnök-frakcióvezetőnek az a mondata nem illett oda, amelyben hazugnak minősítette Orbán Viktort. Indulatát persze menti az az ocsmányság, amelyet egy G. Fodor nevű alak művelt családtagjaival, s joggal háborodott fel ennek következmények nélküliségén, ami persze az erkölcsi közállapotoknak is jellemzője. Annál disszonánsabb volt annak a felelős fideszesnek a megnyilatkozása, aki pofátlannak nevezte a pedagógusok nem létező követelését. Az őszülő ifjú demokraták nem veszik észre, hogy ennek a stílusnak leáldozott. Úgy vélik, minél otrombábban rontanak ellenfelükre, annál gyorsabban csinálhatnak karriert. Tévednek. A változó idők jele, hogy a minisztérium által szervezett kerekasztalt többen azért vélik hiteltelennek, mert ott üldögél például az a Hoffmann Rózsa, aki még most is gőgösen beszél a pedagógusokról, holott épp az ő működése okozza felháborodásukat. Ne legyen másodlagos szempont a feltörekvők kiválasztásnál, hogy ne sugározzék róluk a szellemi szegénység, mert hiába van birkózó külsejük, igaz rájuk a szólás: „Bolond lukból bolond szél fúj.” Növelné a Fidesz szavahihetőségét és tekintélyét, ha elhatárolódna az olyan szánalmas publicistáktól, mint Bencsik András, akin beigazolódott egy másik mondás: „Hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.” És az sem ártana, ha gátat szabnának néhány kebelbelinek, hiszen a fél ország azon derül, hogyan lett aranykalászos gazda a „szorgos” Mészáros Lőrinc, aki hovatovább azt sem tudja számon tartani, mennyi földet harácsolt össze magának és rokonainak. Kis szünetet tartva a szerzésben inkább az eszéki lelátón ülve szurkolhatna csapatának. Pósán urat pedig beiskolázhatnák, hogy a leminősített pedagógusoktól tanuljon némi illemet.