Lámpavason lógva

Most, a kedd reggeli performansz után, megint azt hittük - hisszük –, eddig lehetett elmenni és nem tovább - írja Németh Péter holnap megjelenő jegyzetében.

Tényleg a nevetségességig játszva próbálják velünk elhitetni, hogy azok a kopasz emberek, ott a választási iroda bejáratánál, sosem voltak kapcsolatban a Fidesszel, nincs közük hozzá, valójában a szocialista párt termékei. Fiatal, jobb sorsra érdemes politikusok állnak be a kormánypárti hazug kórusba és néznek bele bátran a szemünkbe, hazudják azt, amit előírnak nekik. Nagyjából ugyanazt, mint máskor, és nincs bennük egy cseppnyi szégyen sem. Belőlünk meg újra hiányzik a kellő indulat.

Amikor az MSZP a történések estéjére tiltakozást szervezett - és helyesen tette, hogy megmozdult - , tízezreknek kellett volna az utcára tódulniuk, hangosan tiltakozni, követelve, hogy a Fidesz hagyja végre abba a demokrácia kigúnyolását. Mit a demokráciáét - ne legyünk fellengzősek, ne bújjunk politikai absztrakciók mögé -: hagyja abba Orbán és a teljes szabadcsapata az emberek lenézését. Hiszen – mint azt fentebb már jeleztem – a demokráciát sosem tekintette tabunak, intézményrendszerét fontosnak ez a társaság, csak arra figyelt, mit hogyan lehet eltakarítani akarata útjából, illuzionista módján bánva a törvényalkotással. Ne azt figyeld, amit mondok, mondta a nagy bűvész, miközben sorra mondott nagyokat.

Most például a népszavazással bűvészkedik, emleget lámpavasat és akasztást, mondanám, akasztófahumorral. Orbán díszletnek tekinti az egész országot, benne általa mozgatott figurákkal, valóságos Capitalyt (fiatalabbaknak: Gazdálkodj okosant) játszva, akinek a szerencsekártyák mindig csak plusz pénzt hoznak, vagy - mások feje fölött átugorva - pluszlépéseket. Oda telepít szállodát, ahova akar és attól szed be vámot, akitől csak akar. Mi meg kullogunk mögötte és naponta rácsodálkozunk, hogy örökké az ő utcájában kötünk ki, rendre nekünk kell fizetni. Az ő útját ezek a verőlegények egyengetik, a mienket meg akadályozzák. És ő, ők most sem jönnek zavarba, minek is jönnének – itt a hét vége és a helyükön vannak. Mindenki a helyén van. A politikai osztály is lassan napirendre tér a történtek fölött, a polgári társadalom tovább épül, ahogy azt a Fidesz ígérte. Ugyan fogalmunk sincs, soha senki el nem magyarázta, hogy ez mit is jelent, de úgy látszik a virtuális baseballütő – s ha kell talán a valóságos is – mindenképpen fontos kelléke.