A német legfelsőbb hadvezetőség utolsó kommünikéje nem jelent Verdun körül befejezett hadmozdulatokat, de hogy áll a nagy harc a legizgalmasabb harctéren, ezt jelenti a német vezérkar is, amely megállapítja, hogy a franciák teljes erőfeszítéssel szembeszálltak a támadással, másrészt a távirati irodák különböző hírei vázolják elénk a gigász-küzdelmet, amely most hömpölyög a Champagne-t és Verdunt övező frontokon.
Nagy sikereket értek el a németek a tengeren. A tengerészeti vezérkar egyszerre négy ellenséges hadihajó elsüllyesztéséről számol be. Az elsüllyedt hajók közül három francia segédcirkáló és egy pedig fölfegyverzett angol őrhajó volt. Mind a négy hajót tengeralattjárók torpedózták meg.
A levegőben is élénk tevékenység folyt. A németek három francia és egy angol röpülőgépet lőttek le.
A tüzérségi tevékenység az arcvonal számos részén, különösen az ellenségnél, tegnap is igen élénk volt. Célja több helyen nyilván megtévesztésünk volt. Ezzel szemben az Yser vidékén, a Champagne-ban, valamint a Maas és Mosel között az ellenség, úgy látszik, arra törekedett, hogy bennünk komoly kárt tegyen. Célját nem érte el.
A légi harcban Meninnél végeztünk egy angol kétfödelüvel. A bennülőket elfogtuk. Két francia kétfedelűt védőágyúink szedtek le, az egyiket Vezaponinnál, Soissonstól északnyugatra, utasait elfogtuk, a másikat közvetlenül Soissonstól délnyugatra, a bennülök alkalmasint meghaltak. Egyik röpülőgépünk, amelynek vezetője Kühl tartalékos hadnagy, megfigyelője pedig Haber tartalékos hadnagy volt, bombavetéssel megállásra kényszerített a Bezneon—Jusaey-vonalon egy katonai szállító vonatot és az abból kiszállt legénységgel, gépfegyvere segítségével, sikeresen megküzdött.
A verduni csata
Dünkirchenből jelentik: Eydoux tábornok egyik kiáltványa azt mondja, hogy a lakosságnak hazafiúi kötelessége megingathatatlan bizalommal várni a verduni csata kedvező kimenetelét. A vészhírek terjesztői hazaárulást követnek el és súlyos büntetés vár rájuk.
„Emlékezzünk a marnei csata napjaira! — így szól a hirdetmény. — Milyen siralmasan álltak honfitársaik előtt azok a kishitűek, akik kételkedtek győzelmünkben. Ma fölfegyverkezve állunk az ellenség előtt, a vezetők harcunk kedvező kimenetelére esküsznek. Az ellenfél minden jelentése az „elfoglalt" francia állásokról valótlanság. Bizonyos pozíciókat mi magunk ürítettünk ki, hogy elkerüljük a fölösleges vérontást, de el nem ragadtak tőlünk egy talpalatnyi földet sem."
Népszava 1916. március 2.
