Robert Fico utolsó küzdelme?

Publikálás dátuma
2016.03.04. 06:40
Robert Fico (jobbról) a V4-ek tagjaként (balról Orbán Viktor, Boluslav Sobotka, Beata Szydło) szembemegy Brüsszel migrációs poli
Szombaton parlamenti választást rendeznek Szlovákiában. A voksolás nagy favoritja a Smer, nem mindegy azonban, hány százalékot szerez Robert Fico miniszterelnök pártja, hogy tud-e abszolút többséget szerezni a nem éppen fényes múltú Szlovák Nemzeti Párttal (SNS). Könnyen elképzelhető, ez az utolsó olyan voksolás, amelyen Fico a Smer első embere.

A szlovák törvények szerint a parlamenti választást megelőző két hét folyamán nem lehet közvélemény-kutatási adatokat közzétenni, ami azért meglehetősen furcsa rendelkezés egy uniós tagállamban, s el is bizonytalaníthatja a választókat. Szakértők szerint az intézkedés elsődlegesen a nagy pártoknak, így a Robert Fico miniszterelnök által vezetett Smernek kedvezhet. A felmérések hiánya miatt szokatlanul nagy az idegesség a közéletben, a demokratikus Szlovákiát féltők vagy egy földcsuszamlásszerű Smer-Szlovák Nemzeti Párt (SNS) eredménytől tartanak, vagy pedig attól, hogy bekerül a parlamentbe a Mi Szlovákiánk Néppárt (NS LS) nevű szélsőséges, neonáci tömörülés, amelynek élén a harcias kijelentéseiről ismert besztercebányai vezető, Marián Kotleba áll.

Az utolsó felmérések azért nem támasztják alá ezeket a nem éppen sok jóval kecsegtető víziókat, ám nemcsak a közvélemény-kutatások híján nehéz tisztán látni, hanem amiatt is, mert az utolsó, február közepén született felmérések is egymástól teljesen különböztek. Az eltéréseket különösen jól illusztrálja, hogy az egyes irodák mekkora különbségeket mértek az első és második helyezett tömörülések között. Míg a Polisnál például 28 százalék választja el a Smert és a várhatóan a második helyre befutó jobboldali Háló nevű pártot (előbbire 38,4, utóbbira pedig 10,4 százalék voksolna), a Focusnál húsz (Smer – 34,6, Háló – 14,0), az MVK-nál pedig éppen 18 százalék (Smer – 32,5, Háló – 14,5) a különbség.

Az ügynökségek eredménye abban azért nagyjából megegyezik, hogy valószínűleg hét párt kerül a parlamentbe, a tekintetben azonban nem egységesek, melyek lesznek ezek. Míg az MVK a törvényhozásban lája a Magyar Közösség Pártját (MKP) a bejutási küszöböt éppen meghaladó 5,0 százalékos eredménnyel, a másik két iroda szerint az MKP ezúttal is kiszorul a Nemzeti Tanácsból, a Focus például mindössze 3,5 százalékon mérte a szlovákiai magyarok tömörülését. Hasonlóképpen billegőpártnak nevezhetnénk a liberális Szabadság és Szolidaritást (SaS), amely a Focusnál és a Polisnál átlépi az öt százalékot, az MVK-nál viszont egy százalékkal marad el ettől.

Sok tehát a bizonytalansági tényező, az azonban bizonyos, hogy a Smer és az SNS házassága lenne a lehető legrosszabb megoldás. Csúcsra járatnák a menekültellenes kampányt, s bár a „nemzetiek” már nem számítanak annyira szélsőségeseknek, mint Ján Slota idejében, s a kampány során sem terítették ki a magyar kártyát, valójában nehéz megjövendölni, mire lehetne számítani, ha az SNS a 2006-2010 közötti időszak után bekerülne a kormányba. A pártok kommunikációját vizsgáló Bisnode tanácsadó és adatfeldolgozó felmérése szerint a pártpaletta leginkább félrevezető politikai ereje az SNS. A politikai erő kommunikációjának vizsgálatából kiderült, hogy habár az Andrej Danko által irányított SNS kampányszlogenje épp a „szakszerűség”, a kutatás alapján a párt kommunikációját nagy jóindulattal sem lehetne „szakszerűséggel” vádolni. Az SNS számára kapóra jött a menekültválság, amelyet a nemzeti identitást és hagyományokat fenyegető veszélyként állított be.

A Smer szintén a menekültekkel riogatott, de valamivel mérsékeltebben a jobboldali radikálisoknál – állapította meg a Bisnode. Ficóék retorikájából legalább az az állítás hiányzott, hogy a migránsok a szlovák nemzeti identitásra is veszélyt jelentenek.

A Smer kampánya ugyanakkor rendkívül agresszív volt, állandó célpontjai közé tartoztak az újságírók, akiket nem kis gőggel támadott. Érdekes ugyanakkor, hogy a felmérés szerint Bugár Béla pártja, a Híd-Most kommunikál legracionálisabban.

Andrej Danko 2012-ben került az SNS élére, ahol a magyarellenes Jan Slotát váltotta, s meghirdette a párt új programját, amelyben a tisztességes politikára helyezte a hangsúlyt. A Focus elemzője, Martin Slosiarik elmondta, Danko rokonszenvre tett szert nemcsak a nemzetiek, hanem más pártok szavazóinak körében is, így a 3,5 százalékos támogatottságot nyolc körülire tornászta fel.

Ha valóban összejönne a Smer és az SNS házassága, az semmiképpen sem lenne jó hír Európa számára, igaz, ez esetben sem várható jelentősebb változás a jelenlegi Fico-kormány politikájához képest. A miniszterelnök a menekültkérdésben ugyan eddig is sok borsot tört az EU orra alá, de gazdaságpolitikájában nem talált kivetni valót az EU, a gazdasági válságot kiheverte, s öt éve nem nőtt ilyen mértékben a GDP, mint most. A pozsonyi Statisztikai Hivatal közlése szerint a bruttó nemzeti termék 2015 utolsó három hónapjában 4,2 százalékkal emelkedett 2014 azonos időszakához képest. Összességében 2015-ben a növekedés 3,6 százalékos volt, amely javarészt a hazai kereslet gyarapodásának volt köszönhető. Az Európai Bizottság úgy véli, az idei évben a növekedés üteme 3,2 százalékos lesz.

A GDP emelkedése persze azért messze nem mond el mindent a társadalom hangulatáról. A Smer jelentős népszerűségvesztést szenvedett el az eltelt két hónap alatt, elsősorban a pedagógusok sztrájkja miatt. A közoktatás finanszírozása nincs megoldva, s a káoszt mutatja, hogy a törvénykezési időszak alatt három oktatási miniszter váltotta egymást a tárca élén. Bár a pedagógusok már 2015-ben háromszor is kifejezésre juttatták elégedetlenségüket, a minisztérium nem igazán vette komolyan őket. Ez a lekezelő bánásmód a felmérések szerint visszaütött, igaz, mivel a közvélemény-kutatások adatai nagyon eltérőek, ezért messzemenő következtetéseket ezekből sem szabad levonni.

A választás másik kérdése, mi lesz Fico sorsa? Már régóta tartja magát a pletyka, hogy kezd elege lenni a kormányzásból. Ezt igazolta, hogy 2014-ben indult az elnökválasztáson, a kormányfőit felcserélte volna a békésebb államfői székre, ám alulmaradt Andrej Kiskával szemben, mindössze 40 százalékot szerzett a második elnökválasztási fordulóban.

Mindenesetre tartja magát a hír, hogy Fico a visszavonulásra készül, s a következő kormányzási időszak során átadja a helyét a Smer egy új üdvöskéjének. Azért maradt még a párt élén, mert nyilvánvaló mindenki számára, hogy ő e politikai erő első számú arca, s távozása esetén több százalékkal eshet vissza a tömörülés népszerűsége, ami a mostani voksolás előtt végzetes is lehetett volna.

Magyar pártok egymás ellen

Bugár Béla, a Híd pártelnöke FOTÓ: NÉPSZAVA

Bugár Béla, a Híd pártelnöke FOTÓ: NÉPSZAVA

A mostani választás alapján megállapítható, hogy a Híd és a Magyar Közösség Pártja között kibékíthetetlenek az ellentétek. A két párt egymás ellen kampányolt, ami továbbra is a magyar közösség megosztását eredményezi. Ennek következtében az MKP-nak minimálisak az esélyei arra, hogy bekerüljön a parlamentbe.

Berényi József pártjának retorikája nagyban hasonlít a Fideszéhez. Az Unió bírálata is megjelent a kampányban, s nem is visszafogottan. Az MKP aláírásgyűjtést kezdeményezett a menekültkvóta ellen, amelyet hétfői közlések szerint már 80 ezren láttak el kézjegyükkel. Mindez azért érdekes, mert ezzel a párt lényegében egy követ fúj a kormánypárttal, a Smerrel, amely menekültkérdésben nagyon is egy húron pendül a magyar kormánypárttal. S mi az MKP célja az aláírásgyűjtésekkel? Őry Péter, a petíciós bizottság koordinátora, az MKP önkormányzati alelnöke sajtóértekezletén azt közölte, addig kívánják folytatni az akciót, amíg „az EU vezetői nem teszik világossá, milyen valós megoldást látnak a migrációs válság kezelésére, de legalábbis addig, amíg tisztázódik, hogy a közelgő uniós csúcson az egyes tagországok vezetői milyen irányú megoldások mellett foglalnak állást”.

Azért aligha írható a véletlen számlájára, hogy az aláírásokat éppen a választási kampány alatt gyűjtötték, bár nem látszik igazán megalapozottnak az az elgondolás, hogy bevándorlásellenességgel, vagy Brüsszel bírálatával lehetne elorozni szavazatokat akár a Hídtól, akár a szlovákoktól. A Híd bázisa elég stabilnak tűnik, s egy kimondottan uniópárti tömörülésről beszélhetünk, így nem valószínű, hogy az aláírások gyűjtése miatt sok szavazójuk állna át az MKP oldalára. A szlovákok is válogathatnak a hasonszőrű politikát képviselő pártok közül, elég csak a Smer, vagy a hat év után a parlamentbe visszakerülő Szlovák Nemzeti Párt (SNS) nevét említeni.

Valójában az MKP és a Smer között ennél is több a hasonlóság. Mindkettő gyűjtőpártnak tartja magát, amely elutasítja a liberalizmust. Az MKP célja a kisebbségi jogok biztosítása, amely követelése már a Smer szándékaitól sem áll annyira távol. Függetlenül azonban e hasonlóságoktól, az MKP kijelentette, nem hajlandó szövetkezni Ficóékkal.

Az Orbán-kormány hathatós támogatását élvező MKP politikájában azért tapasztalható némi „enyhülés”. A programból kikerült az autonómia követelése. Mivel az egyik képviselőjelölt, a választási lista 150. helyen szereplő – tehát bejutásra végképp teljesen esélytelen – Halász Béla óriásplakátot helyezett ki Pozsonyban, autonómiát követelve, a párt hamar le is vette őt listájáról. "Pozsonyban látható óriásplakátja nemcsak egyeztetés nélkül jelent meg, hanem nincs összhangban az MKP kampánystratégiájával sem. Tudomásul vesszük, hogy Halász Béla önálló utat kíván járni, ennek megfelelően levesszük az MKP jelöltlistájáról" - írta az MKP kampányfőnöke.

Akadnak azonban olyan vélekedések is, amelyek szerint ez csak játék a szavakkal. Az MKP egy éve mutatta be az alkotmányra vonatkozó koncepcióját, amely a „szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának, valamint Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei” nevet viseli. Berényi József tavaly novemberben kikérte magának, hogy a koncepciót autonómiatervezetnek nevezzék, mint fogalmazott, ők csak „területi önkormányzatokban” gondolkodnak.

Ami a Híd pártot illeti, sok szlovák szavazója is van, mivel nem hagyományos etnikai, hanem polgári pártként definiálja magát. Bugár Béla pártelnök nem zárta ki teljesen a koalíciós együttműködést a kampány során, hanem úgy foglalt állást: meg kell akadályozni a Smer és az SNS házasságát. Ugyanakkor azt is mondta, hogy a legjobb megoldásnak egy jobboldali koalíciót tartana a Hálóval, s a Kereszténydemokrata Mozgalommal (KDH), nem mintha egy ilyen hármasnak bármiféle esélye lenne a kormányzó többség megszerzésére, nem is szólva arról, hogy a KDH finoman fogalmazva nem tekinthető a kisebbségek védelme legnagyobb pártfogójának.

A Híd ugyan nyilván megannyi előjogot szerezne, amennyiben kormányzati tényezővé válna a Smer oldalán, hosszabb távon azonban rengeteget kockáztatna egy ilyen lépéssel. Polgári pártnak aligha nevezhetné magát, s elveszítené a Smert esküdt ellenségének tekintő szlovák és magyar szavazóit is. Ráadásul ha egy kisebb párt szövetkezik egy naggyal, mindig megnő a bedarálás esélye.

Miközben a szlovákiai magyar érdekeltségű pártok között kibékíthetetlenek tűnnek az ellentétek, akad olyan szlovák vélemény is, amely szerint jó lenne véget vetni a megosztottságnak, mert az MKP parlamentbe való bekerülése révén lenne esély megtörni a Smer hegemóniáját, illetve elkerülni a legrosszabb variációt, a Fico-párt és a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) alkotmányozó többségét. A képlet egyszerű. Minél több párt kerül a törvényhozásba, annyival kevesebb mandátumra tesz szert Robert Fico miniszterelnök pártja, illetve az SNS. Igor Matovic, az Egyszerű Emberek (OLaNO) az Új Szónak még január végén adott interjújában – amikor még igen magas volt a Smer népszerűségi mutatója - úgy foglalt állást, hogy a „magyarok menthetik meg Szlovákiát”, mert ha létrejönne a Smer és a „nemzetiek” alkotmányozó többsége, akkor a két párt bármit megtehetne, s akár a következő húsz évre is bebetonozhatná hatalmát. Az általa hatékonynak tartott módszert is elárulta. Szerinte a felvidéki magyaroknak az MKP-ra kell szavazniuk, „mert az MKP esetében néhány szavazat dönthet arról, hogy a párt bejut-e a törvényhozásba. A Híd bejutását szerintem biztosra vehetjük” – vélekedett.

Szerző

Húsvétra alakulhat meg az új ír kormány

Publikálás dátuma
2016.03.04. 06:39
FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/BEN PRUCHNIE
Írországban helyén marad a kormányfő, valószínűleg Enda Kenny, a középjobb Fine Gael (FG) párt vezetője alakítja meg a következő kabinetet is. 

Az elhúzódó szavazatszámlálás után véglegesített adatok szerint az FG maradt a legerősebb tömörülés, de 66 helyett csak 50 képviselőjük lesz a március 10-én összeülő Dáil, az új törvényhozás padsoraiban. Második helyen a nagy vetélytárs, a Fianna Fáil (FF) végzett, 44 mandátumot szereztek, megduplázták a parlamenti helyeik számát, de ezzel sem nyerték vissza a 2011-es nagy bukást megelőző erejüket. Az eddigi koalíció kisebbik pártja, a Munkáspárt jelentősen visszaesett, 33 helyett mindössze 7 képviselőjük lesz, megerősödött viszont az IRA politikai szárnyának tekintett Sinn Fein, 14-ről 23-ra növelték mandátumaik számát.

A Fine Gael, a Fianna Fái és a Sinn Fein egyaránt javaslatot tesz az új kormányfő személyére a parlament előtt, ám várhatóan hetekig elhúzódhat a kabinet megalakítása, talán Húsvétra lehet új kormánya Írországnak. A legkézenfekvőbb megoldás az FG és az FF nagykoalíciója lenne, de ettől mindkét párt vezetése egyelőre elzárkózik, hírek szerint azonban az FF több képviselője is jelezte, készek lennének tartózkodni, segítve egy kisebbségi Fine Gael-kormány beiktatását, hogy ne legyen szükség a választások megismétlésére. Találgatások szerint még az sem kizárt, hogy abban egyeznek meg, hogy rotációs alapon töltik be a kormányfői posztot. A Fianna Fáil már csak azért sem akar belépni az FG-vezette kabinetbe, mert akkor a Sinn Fein lenne a legnagyobb ellenzéki párt. Gerry Adams pártjával szemben még mindig annyi a fenntartás, hogy nem jön szóba koalíciós partnerként.

Szerző

Nincs mitől tartania Putyinnak

Publikálás dátuma
2016.03.04. 06:37
FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
A nemzetközi elszigeteltség, az ukrán válság miatti szankciók nemhogy megártottak volna Vlagyimir Putyin népszerűségének, méginkább növelték azt. 

Az orosz állami közvélemény-kutató központ, a VCIOM januárban elvégzett és tegnap nyilvánosságra hozott felmérése szerint az oroszok 74 százaléka újraválasztaná Putyint, ha a 2018-as elnökválasztáson újraindulna. Az utóbbi négy évben ez a legnagyobb arány a megkérdezettek körében, még azoknak a 70 százaléka is újraválasztaná, akik szerint az államfő még sok mindent nem teljesített a 2012-es kampányígéretei közül. Csupán 15 százalék nem voksolna Putyinra, 11 százalék pedig nem válaszolt. Az orosz elnököt hat évre választják. Putyin harmadik elnöki mandátumát 2012 májusában kezdte meg, van lehetősége 2018-ban is újraindulni, hiszen korábbi két mandátuma (1998 – 2008) után egy cikluson át miniszterelnök volt. Ha nem is tart ki még két évig a Krím elcsatolásának eufóriája, Putyin erősíti az is, hogy az orosz választók körében nem magas a nyugati típusú demokrácia támogatottsága. A talán legismertebb orosz közvélemény-kutató intézet, a Levada február közepén ismertetett felmérése szerint az legtöbb, 37 százalék oroszországi számára az egykori szovjet rendszer a legvonzóbb politikai modell, 23 százalék szerint a jelenlegi rendszer jó, csupán 13 százalék vágyik nyugati típusú demokráciára.

Szerző