Szlovákia vesztett a választással

Rekord született a szlovák választáson: nyolc párt került a parlamentbe. Köztük olyan neonáci alakulat, mint Marian Kotleba pártja, a Mi Szlovákiánk Néppárt. Az 59,8 százalékos részvétel mellett megtartott voksolás legnagyobb vesztese Szlovákia, egyrészt a szélsőségesek bekerülése miatt, másrészt azért, mert nem lehet működőképes kormányt alakítani.

Sokkoló eredmény született a szombati szlovák parlamenti választáson. Miközben minden elemző attól tartott, hogy az egykor a nacionalista és egyéb túlkapásairól ismert Szlovák Nemzeti Párt (SNS) túlnyeri magát, s simán kormányt alakíthat majd a Robert Fico miniszterelnök által irányított Smerrel, ehhez képest az SNS mérsékeltnek és visszafogottnak tűnik az éppen nyolc százalékot szerzett, a Ján Kotleba által irányított Mi Szlovákiánkért Néppárt (LSNS) mellett. Az, hogy egy neonáci párt bekerült a pozsonyi törvényhozásba, 14 képviselői mandátumra szert téve, nemcsak Szlovákia, hanem az egész Európai Uniónak számára sokkoló hír.

A választáson ugyan a Smer végzett az élen, ám 28,3 százalékos eredménye, s az ehhez járuló 49 mandátum vereséggel ér fel. Az utolsó, február közepén készült néhány felmérés már intő jel lehetett Ficóék számára. A párt tavaly decemberben érte el népszerűségének csúcspontját, amikor 43 százalékon állt, s már az volt a kérdés, sikerül-e egyedül kormányt alakítania. A miniszterelnök akkor győztes hadvezérnek látszott, aki rafináltan fordította a maga javára az egész menekültválságot. Csakhogy a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók tiltakozásainak nyomán egyértelművé vált, nagy repedések vannak az ország stabilnak mondott építménye falán. A Smer népszerűségének erjedése januártól kezdődött, februárban pedig felgyorsult.

A választás a Smer szétesésének az első jele. Nehéz lesz innen visszakapaszkodnia, a 30 százalék alatti eredménnyel komoly lélektani határ alá került. 2002 óta nem szerepelt ennyire gyengén, s egyáltalán, a Smer történetének ez a második legrosszabb szereplése. Pedig Fico mindent beleadott, az eltelt két évben permanens kampányt folytatott, benyújtotta szociális csomagját, majd kapóra jött számára a menekültválság is. Bár a szlovák gazdaság újra gyarapszik, a szlovákok nem érezték a növekedést a saját bőrükön.

A Smer az idősek pártja lett, csak a 60 év felettiek körében maradt kiemelkedően népszerű, a nyugdíjasok több mint 35 százaléka voksolt rájuk. A fiatalabbak szemében azonban már inkább egy túlkoros politikai erőnek tűnik. Azért sem tekinthetünk rá a jövő pártjaként, mert a Smert sokan már a kudarcokkal azonosítják. A mostani választási eredmény két és fél év alatt a harmadik súlyos vereség volt számára. Az elsőt 2013 novemberében szenvedte el, amikor Besztercebányán, a regionális választáson a neonáci vezető, Marian Kotleba megverte a párt jelöltjét, Vladimír Mankát. A második vereséget maga Fico szenvedte el a 2014-es elnökválasztáson Andrej Kiska ellen.

Köztudott, hogy Ficónak már nincs nagy kedve a napi politikával foglalkozni, ahhoz azonban, hogy a 2019-es elnökválasztáson esélye legyen, olyan utódot kellene találnia, aki hasonló karizmával rendelkezik, mint ő. Ilyen azonban nincs a láthatáron. Robert Kalinák nagyon népszerűtlen, s a parlament elnökét, Peter Pellegrinit sem tudta felépíteni utódának.

Európa számára is sokk Kotleba fasisztáinak bekerülése a parlamentbe. Bár Európában az elmúlt évek trendje az EU-ellenes erők megerősödését mutatja, Marine Le Pen Nemzeti Frontja (FN), a német Alternatíva (AfD), az olasz Északi Liga (LN), vagy a holland, vagy az osztrák Szabadságpárt azért jóval mérsékeltebb az LSNS-nél. Egy nyíltan antiszemita, roma-, EU-, és bevándorlásellenes pártról van szó. Előzőleg egyetlen iroda sem hitte azt, hogy ez bekövetkezhet, nagyjából két százalékot jósoltak az LSNS-nek. Ehhez képest a valamivel több mint nyolc százalék negatív szenzációval ér fel. Amikor a Mi Szlovákiánkért Néppárt elnöke, Kotleba 2013 novemberében győzelmet aratott Besztercebánya megyében, Fico lényegében ügyet sem vetett a jelenségre, pedig több szakértő már akkor figyelmeztetett arra: ez a legrosszabb stratégia, pontosan rá kellene mutatni az újfasiszták hazugságaira, csúsztatásaira. Most már késő. Igen sok első szavazó voksolt Kotlebáékra, a 18-25 év közöttiek 11 százaléka, ebben a korosztályban kétszer annyian, mint ahányan a Smerre.

Kotleba kellemes helyzetbe került. Ellenzékből hangoztathatja szélsőséges ideológiáját, méghozzá úgy, hogy jelentős állami támogatás üti a markát. Csak akkor lehet esély Kotlebáék ellen, ha a szlovák pártok egymással összefogva utasítják el a szélsőségeket. Erre azonban nem túl nagy az esély, ami sajnos azt sejteti, hogy sok fiatal példaképként tekint majd a neonáci vezetőre.

A választás másik nagy meglepetése a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) második helye. Az utolsó, február közepén megjelent felmérések még arról szóltak, hogy a SaS megítélése az öt százalékos küszöb környékén mozog. Ehhez képest a 12,1 százalékos eredménnyel a SaS vált az ellenzék legnagyobb erejévé. Ez arra vezethető vissza, hogy a mérsékelt ellenzék tömörülései közül a SaS és elnöke, Richard Sulík folytatta a legradikálisabb kampányt Fico pártjával szemben. A pedagógussztrájk idején például felajánlotta a párt központi irodáját azoknak a gyermekeknek, akik elhelyezéséről a szüleik nem tudtak gondoskodni a munkabeszüntetés idején.

Az üzleti élet képviselőinek a liberálisok programja tetszett a legjobban. A Szlovák Vállalkozói Szövetség (PAS) azt vizsgálta, hogy az egyes pártok választási programjai milyen mértékben veszik figyelembe a szakmai szervezet korábbi ajánlásait.

A kampányban talán a SaS volt a legkreatívabb. Ricard Sulík nagy energiákat fektetett az internetes hadjáratba. A pártelnök által üzemeltetett www.sulik.sk weboldal, valamint YouTube csatornája az eltelt két évben több mint egymillió látogatót vonzott. Meglehetősen népszerű volt az országban az a plakát, amelyen a párt egyik bájos képviselőjelöltje, Janka Cigániková bokájára csúsztatott női alsóneművel jelezte, hogyan is képzeli el a bürokrácia csökkentését. A képen ez a felirat szerepelt: „Szabaduljunk meg a felesleges akadályoktól”.

Szintén váratlan az Egyszerű Emberek (OLaNO) 11 százaléka. Igor Matovic tömörülése sikerének titka talán abban rejlik, hogy rendkívül változatos volt a választási listája, színes egyéniségeket nyert meg a közéletből.

Csak hét magyar képviselő

Szomorú tény a felvidéki magyarság számára, hogy mindössze hét képviselőjük került a törvényhozásba. Bugár Béla pártja, a Híd kétszámjegyű eredményre vágyott, de legalábbis nyolc százalék fölötti arányra. Ehhez képest a 6,5 százalék nagy csalódás. 0,4 százalékkal rosszabb, mint a legutóbbi, 2012-es voksoláson elért 6,9 százalék. Pedig a különféle kutatások szerint a párt programját a legjobbak között emlegették. Mindez azonban azt mutatja, hogy Bugárék nem tudtak újabb szlovák szavazókat megnyerni, másrészt az átlagnál megint kevesebben voksoltak a tömbmagyar területeken. A Hídnak mindössze 11 képviselője lesz, négy évvel korábban 13 mandátumra tett szert és 14 képviselővel fejezte be a parlamenti munkát. A 11 honatya közül hét a magyar.

A Magyar Közösség Pártja (MKP) 4,1 százalékos eredménye nemcsak azt jelenti, hogy kiszorult a parlamentből, azt is, hogy elmaradt 2010-es és 2012-es szereplésétől is. Az MKP ugyan jelentős támogatást kap az Orbán-kormánytól, de ezek után felmerül a kérdés: van-e értelme országos politikát folytatni? Alighanem a következő hónapokban erre a kérdésre próbálja megadni a választ a pártvezetés is.

Nemcsak a Smer, a jobboldal számára is súlyos vereséggel ért fel a választás. Alapítása után 26 évvel először esik ki a parlamentből a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), amely ha csak néhány század százalék híján, de nem érte el az öt százalékos bejutási küszöböt. Amikor a szombat este 10 órakor történt urnazárás után nyilvánosságra hozták a Markíza televízió exit pollját, amely szerint a KDH minden korábbinál gyengébben szerepel majd öt százalék körüli eredménnyel, Ján Figel pártelnök még ekkor sem volt hajlandó szembenézni a tényekkel, s azzal, hogy a párt politikája csődöt mondott. A KDH a keresztény nemzeti réteget célozta meg, némi burkolt nacionalizmussal, s nem éppen a magyar kisebbséget segítő javaslatokkal. A Kereszténydemokrata Mozgalom sosem alakult át modern európai kereszténydemokrata párttá, olyanná, mint a német CDU, ennek azonban meg is lett a következménye. A szavazóréteg egy része radikalizálódott, már túl puhának tartották a KDH-t, egy részük az SNS-hez, egy másik, kisebb részük Kotlebáékhoz sodródott.

Bekerült ugyan a parlamentbe, de szintén nagyon súlyos vereséget könyvelhetett el a Háló, Robert Procházka pártja. Különös módon ez a szintén kereszténydemokrata színezetű politikai erő volt a legnagyobb kárvallottja annak, hogy az utolsó két hét folyamán már nem lehetett közzétenni a pártpreferenciákra vonatkozó adatokat. Pedig a február közepén megjelent utolsó felmérések 10-14 százalékra tették a Hálót, s a trend azt mutatta, hogy folyamatosan csökken a különbség a Smer és a tömörülés között. Az 5,6 százalékos eredmény azonban azt jelzi, hogy sok potenciális szavazója, akik néhány héttel ezelőtt még azt mondták, a Háló neve mellé teszik az x-et, inkább a SaS-t választották. Talán azért, mert nem tartották elég konfrontatívnak a Smerrel szembeni fellépését. A liberális Szabadság és Szolidaritásnak jobban körvonalazható céljai voltak. Procházka egyébként a voksolást követően úgy fogalmazott, hogy mind a Smerrel, mind a SaS-sal hajlandó koalíciós tárgyalást folytatni. Ez a kijelentés azt sejteti, hogy amennyiben bejöttek volna a közvélemény-kutatók jövendölései, s második helyen végzett volna a Háló, akkor Procházka Ficóékkal kívánt volna szövetkezni akár azzal a címszóval, hogy „megmentse Szlovákiát a Smer-SNS-veszélytől”. A voksolás azonban teljesen új helyzetet teremtett.

A Sme napilap elemzésében arra mutat rá, hogy Procházka hibát hibára halmozott a 2014-es elnökválasztás óta, amikor meglepetésre igen jó eredménnyel lett harmadik az első elnökválasztási fordulóban. A politikus ezután azt hangoztatta, ő vált a jobboldal vezéralakjává. Később azonban konfliktusba keveredett az Egyszerű Emberek vezetőjével, Igor Matoviccsal, s ebből a vitából egyértelműen a Háló vezetője került ki vesztesen, mert kiderült, hogy számla nélkül akart hirdetni Matovic reklámújságjában az elnökválasztást megelőző kampányban.

A voksolás legérdekesebb jelensége a Jan Kollár-vezette Sme Rodina (A Haza Mi vagyunk) nevű, nagy jóindulattal pártnak nevezhető, három hónappal ezelőtt megalakult csoportosulás 6,5 százaléka. Kollár jobboldalinak mondta magát. Majd kiderül. Amint az is, van-e egyáltalán bármiféle programjuk.

Az elnöknek kell megoldást találnia

Andrej Kiska elnökön a világ szeme. Az államfőnek kell kormányalakítási megbízást adnia valamelyik politikai vezetőnek. Ez azonban nem egyszerű, hiszen sem a bal-, sem a jobboldal nem tud kormányzó többséget felmutatni. Alakulhat szakértők kormány, ez azt is jelentené, hogy Andrej Kiska fontos tényezővé lép elő a politikában. Létrejöhet kisebbségi kormány, ennek a túlélési esélyei azonban nagyon csekélyek lennének. Politológusok ezért a harmadik forgatókönyvet, az újabb előrehozott választást tartják a legvalószínűbb forgatókönyvnek, volt már ilyen az ország történetében, bár semmi garancia sincs arra, hogy egy új voksolás merőben új viszonyokat teremtene. Pedig most különösen fontos lenne, hogy stabil kormány alakuljon, hiszen a második félévtől Szlovákia tölti be az EU soros elnöki tisztségét.

Így látták a pártvezetők

Robert Fico miniszterelnök (Smer): Az átlagosnál tovább tart a kormányalakítás. Mindent meg kell tennünk, hogy elkerüljük az előrehozott választásokat

Marian Kotleba (LSNS): A "hazug média" ellenpropagandája ellenére „elkezdhetjük a Szlovákia felszabadításáért folytatott harcot". Sok olyan ember él az országban, akik „torkig vannak a nyakkendős bűnözőkkel és a romatelepeken élő parazitákkal".

Richard Sulík (SaS): Nem lesznek előrehozott választások. Lehetséges a koalíció az SNS-szel. A kormányba a Hídnak is be kell kerülnie.

Bugár Béla (Híd): Nem olyan kormány fog létrejönni, amely a jogállamot és az európai értékeket erősíti. A Smer menekültellenes retorikája idézte elő Kotlebáék sikerét. Nem zárható ki előrehozott választás, nem hajlandó koalícióra lépni az SNS-szel.

Berényi József (MKP): Négy nehéz év előtt áll az ország. Vége a politikai stabilitásnak.