Az elmúlt napokban kétfajta erős véleménnyel lehetett találkozni a kommentekben a március 15-i tüntetés kapcsán, amelyet a pedagógustiltakozás szervezői jelentettek be. Egyik oldalról azt vetik a tüntetők szemére, miért nem akarják elkergetni Orbánt, miért csak a közoktatásért és nem minden egyébért tüntetnek; a másik oldalról pedig működik a Fidesz propagandája, és azt vetik a tüntetni készülő pedagógusok szemére, hogy miért akarnak politizálni? Valójában minkét csoport önmaga ellen érvel. A politika nem a tévében nyilatkozó MSZP-s, jobbikos, fideszes fejeket jelenti, a politika a közügyek intézése, és nagy baj, hogy egyesek úgy állítják be, mintha valami magasan a fejünk felett lebegő dolog lenne, amibe nem dolgunk beleszólni. Pedig a politika csak és kizárólag a mindenkori magyar népé lehet, nekünk kell gyakorolni azt, mert rólunk szól. A közoktatás ügye pedig maga a létfontosságú politika, arról szól ugyanis, hogyan kívánjuk közösen, Magyarországon felnevelni a gyerekeinket. Viszont téved az, aki azt hiszi, megúszható, hogy a kormány szóba kerüljön. Nem megúszható, mert a kormány hozza a döntéseket, melyek az életünket szabályozzák, és speciel a közoktatást szabályozó döntéseket is. Bár sok olyan probléma van a rendszerben, amit nem a jelenleg regnáló hatalom okozott, de sok olyan is van, amiért a Fidesz felelős, és mivel ő van kormányon, tőle kell kérni a közoktatás megváltoztatását, az általa az oktatástól elvett források visszaadását.