Veszélyben az egység

Tulajdonképpen nem csodálkozhatunk azon, hogy a török kormány vezetői többek között országuk európai uniós integrációjának felgyorsítását követelik a menekültáradat megállításáért cserébe. A sajtószabadságot lábbal tipró és Kemal Atatürk szekuláris államát éppen leépíteni igyekvő ankarai kabinet vérszemet kapott a brüsszeli vezetők Orbán Viktorral szembeni erélytelensége láttán. A török kormánytisztviselők logikus következtetése szerint az EU még saját tagállamaival is képtelen betartatni a demokratikus normákat; akkor hát mi jogon kéri számon a tagjelölt országokon azok érvényesülését? A francia államfő ugyan kijelentette, hogy az emberi jogok területén nem hajlandó engedményeket tenni Ankarának. Mégis, már az, hogy ez a lehetőség egyáltalán felvetődött, mutatja a virulens orbáni ideológia romboló erejét.

Az Európai Néppárt vezetői jobb esetben rövidlátóak, rosszabb esetben bűnrészesek voltak, amikor egy-egy jogtiprást követően rosszul értelmezett frakciófegyelemtől vezérelve rendre blokkolták az Orbán-kormánnyal szembeni uniós büntetőintézkedéseket, sőt, nyíltan kampányoltak a magyar kormányfő mellett. Nem akarták felismerni, hogy pártcsaládjukban nincs többé helye annak a Fidesznek, amely Magyarországon hatalomra kerülve már nem csupán retorikáját tekintve szakított a modern kereszténydemokrácia értékeivel. Mondjuk ki: Brüsszelben a politikai akarat hiányzott Orbán Viktor megregulázásához! Miniszterelnökünk büntetlen ámokfutása azt is világossá tette, hogy az unió jelenlegi formájában sokkal közelebb áll az egykori Európai Szén- és Acélközösséghez, mint egy politikai értékközösséghez. A dominó-elv pedig könyörtelenül érvényesül: az Orbánt példaképüknek tartó varsói vezetők magasról tesznek a Velencei Bizottság állásfoglalására, mellyel a testület a lengyel alkotmánybíróságot érintő intézkedéseikre reagált.

A renitens közép-európai kormányok tevékenysége ugyanúgy felszínre hozta az EU inkoherenciájából fakadó problémákat, mint a kontinenst időközben elárasztó menekülthullám. Amikor Orbán Viktor a kerítés felhúzása mellett döntött déli határunkon, demonstrálva, hogy nem hisz az egységes európai fellépés erejében, egyoldalúan elkötelezte magát egyfajta nemzeti izoláció mellett. A pengékkel felszerelt, több száz kilométer hosszú drótakadály nemcsak a menekültek távol tartására szolgál. Egyúttal üzenetértékkel bír: Orbán kabinetje belügynek tekint mindent, ami hazánkban történik, s nem tűr Brüsszel részéről semmilyen beavatkozást! De facto az Európai Unióból való kilépést jelenti mindez. Még akkor is, ha változatlanul áramlik az uniós pénz Magyarországra, amelynek túlnyomó többsége a közbeszerzések révén a rezsim kedvezményezettjeinek zsebében köt ki.

A menekültválság kezelésére tett nemzetállami kísérletek nem csupán Schengent veszélyeztetik, hanem magát az európai egységet is. Amennyiben az orbáni példa ragadóssá válik, a kontinens előbb-utóbb szétesik. Történelmi tapasztalataink pedig arról tanúskodnak, hogy világméretű konfliktusokhoz vezethet Európa heterogenitása.