Ezen a helyen a hét legfontosabb eseményeit szokás kommentálni, ám most inkább az elmúlt hét (nyolc) év egyik legfontosabbnak tartott ügyéről szeretnék írni. Tegnap ugyanis jogerősen bűnösnek mondta ki a Fővárosi Törvényszék társtettesként elkövetett kényszerítésben Dávid Ibolya és Herényi Károly volt MDF-es politikusokat, és megrovásban részesítette őket.
Az UD Zrt. ügyéről, pontosabban annak mellékszáláról van szó, amely azonban az ügy nyilvánosságra kerülésében döntő szerepet játszott. Az ügyészség a két egykori MDF-es politikust kényszerítéssel vádolta, mondván: egy titokban rögzített hangfelvétel nyilvánosságra hozásával fenyegették meg 2008 szeptemberében Almássy Kornélt, aki ennek hatására visszalépett attól, hogy az MDF elnökjelöltje legyen.
A Fővárosi Törvényszék tegnap az első fokú ítéletet hagyta jóvá. Az első fokú bíróság tavaly megállapította: ismeretlen forrásból kerültek Dávid birtokába lehallgatási anyagok, amelyeken többek között az UD Zrt. egyik akkori vezetője, Tóth János beszélt Csányi Sándornak, az OTP elnök-vezérigazgatójának arról, hogy Tombor András vállalkozó - Almássy barátja, tanácsadója - felvetette: Dávidra kellene terhelő információkat gyűjteni, és az MDF-en belül hatalmi váltás lehetséges. Egy másik felvételen az UD Zrt. másik vezetője, Horváth József arról beszél Tomborral, hogy "poloskátlanítani" kellene Almássy házát. A bíróság szerint Dávid a lakásán Herényivel és Somogyi Zoltán tanácsadóval abban állapodott meg, hogy másnap ő maga Csányival, Herényi pedig Tomborral találkozik, tájékoztatják őket a hangfelvételről, és közlik: vagy lemond Almássy, vagy nyilvánosságra hozzák a felvételt. Almássy sajtótájékoztatót hívott össze, amelyen arról beszélt, közvetítők útján megzsarolták, hogy lépjen vissza. Ezután Dávid is tartott egy sajtótájékoztatót, amelyen a Csányi-Tóth-beszélgetés hanganyagának leiratát (anonimizálva) nyilvánosságra hozta. Almássy Kornél másnap, 2008. szeptember 13-án visszalépett a jelöltségtől.
Tudni kell, hogy az ügynek eredetileg négy vádlottja volt. Tóth Károly, volt szocialista képviselő ellen már korábban ejtették a vádat. Szilvásy György volt titokminiszter ügyét elkülönítették Dávidék perétől, őt tavaly jogerősen felmentették a hivatali visszaélés vádja alól. Szilvásy azzal követte volna el a bűncselekményt, hogy hozzáférhetővé tette Kövér László és Demeter Ervin akkori fideszes politikusok, korábbi titokminiszterek és az UD Zrt. biztonsági cég egyik vezetője közötti telefonbeszélgetések lehallgatási anyagát.
Adva van egy magáncég, amely elsősorban az OTP és a Mol - a két legnagyobb magyar cég - számára kvázi-titkosszolgálati tevékenységet végez. Vezetői volt és leendő titkosszolgálati tisztek. Ám nemcsak a két céget és vezetőit szolgálják ki, hanem a volt fideszes minisztereknek is szívességeket tesznek. Demetertől - a nemzetbiztonsági bizottság akkori fideszes tagjától - például azt a megrendelést kapják, hogy derítsék ki: milyen gyakran jár Oroszországba Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal akkori főigazgatója (akit később, a kormányváltás után perbe fognak). Egy másik hangfelvételen azon lamentál a cég két alkalmazottja, hogy lófejet vagy májat küldjenek egy illetőnek, aki zaklatja az egyik nagyvállalat vezetőjét. És lehetne még sorolni, ám az akkor nyilvánosságra került hangfelvételek mára eltűntek az internetről. És közben kiderült, hogy az UD Zrt.-t komoly kár érte, hogy belekeveredett az ügybe, mert a 2010-es kormányváltás után a magyar állam 265 millió forintot fizetett a cégnek peren kívül.
De nem csak őket kárpótolta az Orbán-kormány. Azok, akik Dávid Ibolya leváltására szervezkedtek, csaknem mind állami-kormányzati szerepbe kerültek. Almássy előbb az FKF Zrt. közútfenntartási ágazati igazgatója, majd a BKK Közút Zrt. vezérigazgatója lett. Giró-Szász András - aki akkor „baráti tanácsokkal” látta el Almássyt és ő egyeztetett Somogyi Zoltánnal - tisztségeit felsorolni is nehéz, mindenesetre Orbán körüli kommunikációs feladatokat végez. Az UD Zrt. volt vezetője, Horváth János pedig a kormányváltás után a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgató-helyettese lett.
Az egyik oldalon álló szereplők tehát megkapták méltó jutalmukat. A többiek a bírósági ítéletre vártak. Most megkapták. Arról, hogy az UD Zrt. megsértette-e a törvényeket, amikor magyar állampolgárokat, például minisztereket figyelt meg, e perekben nem esett szó. Arról sem sok, hogy mi köze mindehhez Csányi Sándornak, aki minden szívbaj nélkül hallgatja, amint alkalmazottja a MDF-en belüli váltásról beszél neki. Csányi persze - vallomása szerint - "a telefonbeszélgetésben szereplő ügytől teljességgel távol maradt”.
Ha, ahogy a Fidesz szokta mondani, azt keressük, kinek állt érdekében mindez, akkor nehéz azt mondani, hogy Dávidéknak vagy Szilvásynak. Ki kell mondani, hogy a ma hatalmon lévő politikai és gazdasági kör járt jól, az MDF lényegében megszűnt, az UD Zrt.-t és embereit kárpótolták, a többiek - Kövér és Demeter, Giró-Szász és Tombor - pedig röhögnek a markukba. Mindehhez persze kellett némi ügyészségi és bírósági hátszél is. És a Fidesz-világ.