Tragédia! Lezuhant egy repülőgép, mindenki meghalt (videó)

Lezuhant leszállás közben egy dubai utasszállító repülőgép a dél-oroszországi Rosztov-na-Donu repülőterén. A fedélzeten 61 ember utazott, senki nem élte túl a katasztrófát. Egyelőre nem tudni, mi okozta a balesetet, egyes hírforrások robbanásról beszélnek, mások a rossz látási viszonyokra hivatkoznak. A KKM azt közölte, hogy a pilóta hibázhatott, vagy a gép meghibásodása vezethetett a tragédiához. 

A Dubajból érkező, a FlyDubai légitársaság kötelékébe tartozó Boeing 737-es leszállás közben zuhant le.  A fedélzeten 55 utas és 7 személyzet utazott, senki nem élte túl a tragédiát.

Az első információk szerint a gép landoláskor eltévesztette a kifutópályát, de hivatalosan egyelőre nem tudni, mi okozta a balesetet. A rossz látási viszonyok és az erős szél közrejátszhatott a katasztrófában, a TASZSZ orosz hírügynökség arra emlékeztet, hogy szombatra virradóra viharveszélyt jelzett előre a rosztovi területre vonatkozóan a meteorológiai szolgálat. A BBC szerint tűz vagy robbanás lehetett a fedélzeten, ez okozta a tragédiát. A KKM szombat délelőtt azt közölte, hogy a pilóta hibázhatott, vagy a gép meghibásodása vezethetett a katasztrófához, hatóságok még folytatják a kutatást.

Az egyik térfigyelő kamera felvételen a becsapódás pillanata látszik:

Az orosz rendkívüli helyzetek minisztériumának egyik szóvivője elmondta, hogy a gép kigyulladt és darabokra zúzódott, a tüzet már sikerült eloltani. Rosztov-na-Donu repülőterét lezárták, és holnap magyar idő szerint hajlani öt óráig nem is nyitják meg. A mentőalakulatok nagy erőkkel próbálják megtisztítani a terepet a roncsoktól. Több mint ötszázan dolgoznak, több mint hatvan műszaki eszköz felhasználásával.

Sputniknews arról számolt be, hogy az utasok többsége rosztovi lakos. A minisztérium állítása szerint a személyzet Egyesült Arab Emírségekből származó hat tagján kívül további öt külföldi utazott a szerencsétlenül járt gépen, három ukrán, egy indiai és egy üzbég.

Egy másik katasztrófavédelmi tisztségviselő a RIA Novosztyinak azt mondta: a személyzet többnemzetiségű volt. Volt köztük egy görög, két spanyol, egy kolumbiai, egy kazah, egy orosz és egy Seychelles-szigeteki.

Az orosz rendkívüli helyzetek minisztériuma délelőtt közzétette honlapján az utasok és a személyzet névsorát. 

A Külgazdasági és Külügyminisztérium közölte, hogy nincs magyar állampolgár áldozata a katasztrófának.

A FlyDubai megerősítette, hogy a gépen hétfős személyzet és 55 utas tartózkodott. A cég egyébként 2009 óta működik, és ez volt az első, halálos áldozatokat követelő balesete.

Vlagyimir Putyin elnök részvétét fejezte ki az áldozatok családjának.

Szerző
Frissítve: 2016.03.19. 12:34

Rossz után jöhet még rosszabb

Publikálás dátuma
2016.03.19. 08:30
Turandot megküzd Kalaf herceggel (Petrik Andrea, Szatory Dávid) FORRÁS: RADNÓTI SZÍNHÁZ
Kemény diktatúra van a Radnóti Színház, Juronics Tamás által rendezett, Turandot előadásában. Carlo Gozzi 1762-ben írt darabja, amit leginkább Puccini operájának librettójaként ismerünk, átkerült a zordonul kegyetlen mába. Aki azt képzeli, hogy a Gozzi által írt Turandot előadásában, a Radnóti Színházban, pompázatos díszleteket és jelmezeket láthat majd, mint Puccini hasonló című operájában, kapásból csalódik.

Fejbekólintóan hideglelős Cziegler Balázs díszlete. A kis színpadon is egy monstrum, otromba, szürke, bunkerszerű cső, elzárva a külvilágtól, ha úgy tetszik, a sötétség megtestesülése. És a sötétség persze átvitt értelemben is értendő, túlsúlyban vannak itt a sötét alakok. Olyanok, akiknek az egyenruhájuk is fekete, arcukon ugyancsak fekete maszkkal, még szájuk-szemük se látszik ki Bianca Imelda Jeremias jelmeztervei szerint. Marconán, rémisztően állnak, vagy tettlegesen ütnek. Rideg pribékek, otromba smasszerek.

Ez egy eldurvult világ, aminek érzékeltetésére már valami modernebbet, zaklatottabban dermesztőbbet érzett szükségesnek Juronics Tamás rendező Puccini zenéjénél, ezért Bartóktól A csodálatos mandarint használta. Kevés annyit mondani, hogy aláfestésként, mert gyakran hangosan, olykor egyenesen üvöltve szól, valósággal megtámad bennünket, bekúszik a fülünkbe, nem hagy minket békén. Különösen a hajsza motívuma, az ijesztő felhevültségével, illik ide, amikor a Mandarin üldözi a prostituált lányt, mert ez az a közeg, ahol az üldözés mindennapos, és ezért a miatta való rettegés nem képzelődés eredménye, nem kontrollálatlan lázálom, hanem tényeken alapul.

Ez egy kafkai világ, amelyben sok minden kiszámíthatatlan és kiismerhetetlen, ezért állandóan mindenki rettegve a háta mögé néz. És nem ritka, hogy van is mit néznie. A rendező, és nyilván a dramaturg, Hárs Anna, meg tán a fordító, Térey János, aki persze íróként is közismert, „áthangszerelték” az ennél jóval szelídebb Gozzit. Némiképp megfosztották mesés jellegétől, kicsit a humorából is levettek azért, hogy egy kemény diktatúra természetrajzát adhassák a segítségével.

Bálint András alakítja Kína császárát, Turandot apját. Egyenruhában. Merev tartással. Kezdetben riasztó eltökéltséggel. Zsarnoki gőggel. Mögé is vetítik pusztító diktatúrák jellegzetes képeit, ha nem fogtuk volna fel eléggé, kiket is testesít meg, akkor érzékeljük kellőképpen. De azért, amit a lánya, Turandot művel, az már neki is sok. Nem szereti, hogy ez a gőgös teremtés, miután undorodik a férfiaktól, három megválaszolhatatlan kérdéssel teszi próbára a legnemesebbeket is, és ezzel el is teszi őket láb alól, mert sikerült törvénybe foglaltatnia, hogy aki nem tud válaszolni, azt ripsz-ropsz lefejezik. Hogy ilyen törvényt elfogadtak, azon ugyan a császár bosszankodik, de tartja magát hozzá, mert van ahol a törvény azért az törvény. Meg nyilván olyan nagyon ez nem üt el a többitől.

Hogy mitől szeret bele a sok szép, gazdag fiatalember a hercegnőbe, arra az előadás nemigen ad választ. Petrik Andrea ugyanis kapásból idegbetegnek játssza, aki még fölényes, meg beképzelt is, és marconaságával inkább férfias, mint nőies. Egy magyarázat azonban mégis lehet, hogy a hatalomba esnek bele, az vonzza őket, eszüket vesztve, mágnesként. Mindenáron közel akarnak kerülni hozzá, be akarnak épülni. Ez azonban a produkcióban nincs eléggé kifejtve, ahogy egyébként több minden nincs, például elég tisztázatlannak gondolom a commedia dell’arte figuráinak a szerepét a produkció rendszerében. A Csankó Zoltán által játszott Pantalone miniszterelnök, a Gazsó György megformálta Tartaglia főkancellár, Brigellaként Rétfalvi Tamás kapitány, Pál András Truffaldino bőrében főeununch. Ki is beszélnek, de be is épültek a hatalomba. Közben azért a vásári játékok nagyszájú figuráiként, mégiscsak a szabadság teremtményei ők.

Érzek némi kimódoltságot az előadásban, azt, hogy olykor valódi játék helyett, sakkfigurákként mozgatottak a szereplők. Ez alól kivétel a Kalaf herceget játszó Szatory Dávid. Ő afféle mai értelmiségi, aki mer és tud is gondolkodni. Igyekszik megérteni a maga helyzetét is, meg azét az országét szintén, ahová belecsöppent. Az is a szabadság egy ismérve, ha valaki képes szenvedélyes szerelemre, és ő képes rá. Érzései és az esze abszolút a helyükön vannak. Ahogy a Schneider Zoltán megformálta Baraké ugyancsak, aki egykor Kalaf főudvarmesterévé vált, most már inkább atyai jó barátként van mellette. De minden talpraesettségükkel sem jutnak sokra, mert ebben a verzióban hiába válaszolja meg Kalaf a három kérdést, hiába nyeri el ezzel a hercegnő kezét, az nem változik meg, mint A makrancos hölgy eredetileg megszelídíthetetlennek tűnő Katája, vagy mint Turandot, akár Puccini operájában. Nem válik kezes báránnyá. Gaztettek árán is az abszolút hatalomra tör, apját sem kímélve, a Martinovics Dorina, Kurta Niké, Martin Márta megformálta nőtársait is még inkább elnyomva. Vagyis az elképzelhetetlenül rossz után jöhet még annál is rosszabb, mondja Juronics Tamás a rendezésével. És tapasztalataink szerint, sajnos ebben egyetérthetünk vele.

Szerző

Rossz után jöhet még rosszabb

Publikálás dátuma
2016.03.19. 08:30
Turandot megküzd Kalaf herceggel (Petrik Andrea, Szatory Dávid) FORRÁS: RADNÓTI SZÍNHÁZ
Kemény diktatúra van a Radnóti Színház, Juronics Tamás által rendezett, Turandot előadásában. Carlo Gozzi 1762-ben írt darabja, amit leginkább Puccini operájának librettójaként ismerünk, átkerült a zordonul kegyetlen mába. Aki azt képzeli, hogy a Gozzi által írt Turandot előadásában, a Radnóti Színházban, pompázatos díszleteket és jelmezeket láthat majd, mint Puccini hasonló című operájában, kapásból csalódik.

Fejbekólintóan hideglelős Cziegler Balázs díszlete. A kis színpadon is egy monstrum, otromba, szürke, bunkerszerű cső, elzárva a külvilágtól, ha úgy tetszik, a sötétség megtestesülése. És a sötétség persze átvitt értelemben is értendő, túlsúlyban vannak itt a sötét alakok. Olyanok, akiknek az egyenruhájuk is fekete, arcukon ugyancsak fekete maszkkal, még szájuk-szemük se látszik ki Bianca Imelda Jeremias jelmeztervei szerint. Marconán, rémisztően állnak, vagy tettlegesen ütnek. Rideg pribékek, otromba smasszerek.

Ez egy eldurvult világ, aminek érzékeltetésére már valami modernebbet, zaklatottabban dermesztőbbet érzett szükségesnek Juronics Tamás rendező Puccini zenéjénél, ezért Bartóktól A csodálatos mandarint használta. Kevés annyit mondani, hogy aláfestésként, mert gyakran hangosan, olykor egyenesen üvöltve szól, valósággal megtámad bennünket, bekúszik a fülünkbe, nem hagy minket békén. Különösen a hajsza motívuma, az ijesztő felhevültségével, illik ide, amikor a Mandarin üldözi a prostituált lányt, mert ez az a közeg, ahol az üldözés mindennapos, és ezért a miatta való rettegés nem képzelődés eredménye, nem kontrollálatlan lázálom, hanem tényeken alapul.

Ez egy kafkai világ, amelyben sok minden kiszámíthatatlan és kiismerhetetlen, ezért állandóan mindenki rettegve a háta mögé néz. És nem ritka, hogy van is mit néznie. A rendező, és nyilván a dramaturg, Hárs Anna, meg tán a fordító, Térey János, aki persze íróként is közismert, „áthangszerelték” az ennél jóval szelídebb Gozzit. Némiképp megfosztották mesés jellegétől, kicsit a humorából is levettek azért, hogy egy kemény diktatúra természetrajzát adhassák a segítségével.

Bálint András alakítja Kína császárát, Turandot apját. Egyenruhában. Merev tartással. Kezdetben riasztó eltökéltséggel. Zsarnoki gőggel. Mögé is vetítik pusztító diktatúrák jellegzetes képeit, ha nem fogtuk volna fel eléggé, kiket is testesít meg, akkor érzékeljük kellőképpen. De azért, amit a lánya, Turandot művel, az már neki is sok. Nem szereti, hogy ez a gőgös teremtés, miután undorodik a férfiaktól, három megválaszolhatatlan kérdéssel teszi próbára a legnemesebbeket is, és ezzel el is teszi őket láb alól, mert sikerült törvénybe foglaltatnia, hogy aki nem tud válaszolni, azt ripsz-ropsz lefejezik. Hogy ilyen törvényt elfogadtak, azon ugyan a császár bosszankodik, de tartja magát hozzá, mert van ahol a törvény azért az törvény. Meg nyilván olyan nagyon ez nem üt el a többitől.

Hogy mitől szeret bele a sok szép, gazdag fiatalember a hercegnőbe, arra az előadás nemigen ad választ. Petrik Andrea ugyanis kapásból idegbetegnek játssza, aki még fölényes, meg beképzelt is, és marconaságával inkább férfias, mint nőies. Egy magyarázat azonban mégis lehet, hogy a hatalomba esnek bele, az vonzza őket, eszüket vesztve, mágnesként. Mindenáron közel akarnak kerülni hozzá, be akarnak épülni. Ez azonban a produkcióban nincs eléggé kifejtve, ahogy egyébként több minden nincs, például elég tisztázatlannak gondolom a commedia dell’arte figuráinak a szerepét a produkció rendszerében. A Csankó Zoltán által játszott Pantalone miniszterelnök, a Gazsó György megformálta Tartaglia főkancellár, Brigellaként Rétfalvi Tamás kapitány, Pál András Truffaldino bőrében főeununch. Ki is beszélnek, de be is épültek a hatalomba. Közben azért a vásári játékok nagyszájú figuráiként, mégiscsak a szabadság teremtményei ők.

Érzek némi kimódoltságot az előadásban, azt, hogy olykor valódi játék helyett, sakkfigurákként mozgatottak a szereplők. Ez alól kivétel a Kalaf herceget játszó Szatory Dávid. Ő afféle mai értelmiségi, aki mer és tud is gondolkodni. Igyekszik megérteni a maga helyzetét is, meg azét az országét szintén, ahová belecsöppent. Az is a szabadság egy ismérve, ha valaki képes szenvedélyes szerelemre, és ő képes rá. Érzései és az esze abszolút a helyükön vannak. Ahogy a Schneider Zoltán megformálta Baraké ugyancsak, aki egykor Kalaf főudvarmesterévé vált, most már inkább atyai jó barátként van mellette. De minden talpraesettségükkel sem jutnak sokra, mert ebben a verzióban hiába válaszolja meg Kalaf a három kérdést, hiába nyeri el ezzel a hercegnő kezét, az nem változik meg, mint A makrancos hölgy eredetileg megszelídíthetetlennek tűnő Katája, vagy mint Turandot, akár Puccini operájában. Nem válik kezes báránnyá. Gaztettek árán is az abszolút hatalomra tör, apját sem kímélve, a Martinovics Dorina, Kurta Niké, Martin Márta megformálta nőtársait is még inkább elnyomva. Vagyis az elképzelhetetlenül rossz után jöhet még annál is rosszabb, mondja Juronics Tamás a rendezésével. És tapasztalataink szerint, sajnos ebben egyetérthetünk vele.

Szerző