Hiába látszólag jók a magyar államháztartási, illetve költségvetési számok, azonban ami emögött van az nem sok - derült ki a Pénzügykutató (PÜK) Zrt. tegnapi háttérbeszélgetéséből. Miközben a fejlett gazdaságokat az enyhén gyorsuló növekedés jellemzi, addig a feltörekvő gazdaságok egy részében a bővülés lassulásának a jelei mutatkoznak - említette meg Várhegyi Éva. A PÜK tudományos tanácsadója ehhez hozzátette: idén mérséklődik a hazai gazdasági növekedés, a tavalyi 2,9 után 2016-ban 2,3 százalék lehet a GDP bővülése. Szoros összefüggés figyelhető meg nálunk az uniós források beáramlása és a gazdaság növekedésének visszaesése között - mondta a kutató.
Jelenleg a költségvetés mintegy 10 százalékát teszi ki a 6-7 milliárd eurós éves közösségi támogatás. A magyar gazdaságnak mára szinte kizárólagos húzóerejévé váltak ugyanis az uniós pénzek. A csökkenő közösségi pénzforrások miatt már tavaly stagnáltak a beruházások. A legnagyobb közigazgatási, járulékfizetési állami beruházás, a határokon felhúzott "NATO" kerítésépítés volt. Idén a beruházások további 3 százalékos csökkenésére lehet számítani, ami tovább akadályozhatja az ország felzárkózását az uniós átlaghoz. Ez annál is figyelemre méltóbb, mert régiós versenytársaink évekkel elérték a válság előtti GDP szintjüket, miközben Magyarország a bőven érkező uniós pénzeknek köszönhetően is csak 2014-2015-ben volt erre képes. A szlovákok 27, a lengyelek 25, de még a románok is 5 százalékkal, de még a számunkra fontos németek is 18 százalékkal teljesítették túl a 2008-2009-es GDP szintjüket - erről Petschnig Mária Zita, a PUK tudományos főmunkatársa beszélt.
A gondot az is jelenti, hogy az egészséges piacgazdaságban a vállalkozások nem nettó megtakarítók, hanem hitelből fejlesztenek, beruháznak. (A háztartásokat ezzel szemben arra ösztönzik, hogy átmenetileg felesleges pénzeszközeiket megtakarítsák.) Ezzel szemben a hazai vállalkozások kevesebb hitelt vettek föl, mint amennyit törlesztenek. A foglalkoztatási adatok is nagyon jól festenek a statisztikai adatok között, hiszen tavaly 7 százalék alá került a munkanélküliségi ráta, és idén ez még lejjebb kúszhat, de ha a közfoglalkoztatottaknak azt a több mint 80 százalékát, akik nem tudnak megkapaszkodni az elsődleges munkaerőpiacon vesszük figyelembe, akkor a hazai munkanélküliség elérné az uniós 10 százalékos átlagot - jegyezte meg Petschnihg Mária Zita.
Az ország külső finanszírozhatósága is erősnek tűnik, egyebek mellett a javuló külkereskedelmi mérlegnek köszönhetően, emellett a devizaadósság miatti sérülékenységünk is megszűnt, ezért nem csak a kormányzat véli úgy, hogy ideje lenne Magyarország felminősítésének. A nagy hitelminősítők azonban annyi bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot látnak a kormány gazdaságpolitikájában, valamint a jegybank áttekinthetetlen monetáris politikájában, költekezésében, hogy egyelőre ódzkodnak attól,hogy Magyarországot kiemeljék a bóvli kategóriából.
A kormány ráadásul kényszeres és erőltetett egyensúlyjavító politikát folytat: idén 2, jövőre pedig 0 százalékos költségvetési hiányt tervez a kabinet. Ebben semmi gazdasági logika nem fedezhető fel, különösen akkor nem, amikor jelentős külső finanszírozási többlete van egy országnak. Ilyenkor nem a megszorításra kellene helyezni a hangsúlyt, hanem a költségvetésnek támogatni, ösztönözni a gazdaságot - vélte Várhegyi Éva. Az okok között szerepelhet, hogy a kormány minél több uniós forrást szeretne felhasználni, és ahelyett, hogy beruházásvonzó, így a külföldi tőke számára befektetőbarát környezetet alakítana ki, afféle költségvetési mintaország képét igyekszik kialakítani. Ezzel a hosszú távú fejlődést ássa alá a kormány, a szociális, az egészségügyi és az oktatási szektorokból jelentős forrást vonnak.
A Pénzügykutató szakértői a jegybanki alapkamat 1 százalékra csökkentésével számolnak idén. Éppen monetáris politikája lavírozta abba a helyzetbe a Magyar Nemzeti Bankot (MNB), ha emelni kellene az alapkamatot - például növekedne az infláció - akkor vesztesége keletkezne a jegybanknak. Márpedig az MNB unortodox módon kereskedelmi bankként viselkedve célul tűzte ki a nyereséges gazdálkodást.
A kutatók beszéltek arról is, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások (kkv) nagyon is rászoktak az uniós pályázatokra, szinte csak azokból fejlesztenek. Valamelyest fékezheti az érdeklődést, hogy már a 2014-2020-as uniós pénzügyi ciklusban is bővül a vissza térítendő pályázatok aránya - mondta Mohácsi Kálmán, A PUK tudományos főmunkatársa. Ez a tendencia vélhetően 2020 után tovább erősödik majd. Nem csak az a kérdés, hogy mennyi pénz lesz, hanem az is, hogy milyen konstrukcióban lehet hozzáférni. Ez a megoldás ösztönözné a cégeket, hogy életképes fejlesztésekre fordítsák a forrásokat.
Ez a függés a mezőgazdaságban is erős, hiszen évente 700-800 milliárd forint jut közvetlen földalapú, illetve vidékfejlesztési operatív programokra - hangsúlyozta a Népszava érdeklődésére Mohácsi Kálmán. Az agrárium talán még a nemzetgazdaság többi ágazatánál is jobban rászokott, hogy az uniós "köldökzsinóron" függjön, és ehhez még nemzeti támogatások is társulnak különféle jogcímeken. Ha 2020 után megszűnne a közvetlen támogatás, vagy csak jelentősen megcsappannának az uniós források, az különösen a már most is versenyképességi gondokkal küzdő élelmiszer-feldolgozóipart hozná még nehezebb helyzetbe.
