Kvótára tör Bacskai

Bacskai Balázs szárnyal Erdei Zsolt irányítása alatt. Tavaly decemberben magyar bajnok lett, idén megnyerte a Bocskai István Emlékversenyt, fantasztikus győzelemmel mutatkozott be a félprofik között, ráadásul ő lett a WSB-nél a hét sportolója, míg I. Széchenyi Ökölvívó Emlékversenyen eddigi pályafutása során először győzte le Káté Gyulát. Az Európa-bajnok bunyós gőzerővel készül az áprilisi olimpiai kvalifikációs tornára, ahol első ízben harcolhatja ki az ötkarikás részvételt. Lapunk Bacskaival beszélgetett az előtte álló feladatokról, valamint szóba került egy esetleges Manny Pacquiao elleni mérkőzés is.

- Nagyszerű párost alkotnak mesterével, az amatőr és profi világbajnok Erdei Zsolttal. Madár irányítása alatt még veretlen. Mi a sikerük titka?

- Talán az, hogy nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Zsolti úgy motivál, ahogy eddig még senki. Nagyon ismer, s tudja, mire van szükségem. Úgy gondolom, ezért gyümölcsöző a mi kapcsolatunk.

- Egyből egymásra hangolódtak, vagy kellett egy kis idő, mire összecsiszolódtak?

- Azért nem egyből, de pár hónap elég volt ahhoz, hogy megszokjam az ő edzésmódszereit, beilleszkedjek a Madárfészek Ökölvívó Akadémiába. Most már tudom, mi után mi következik, milyen kombinációkat üttet velem. Az összecsiszolódásunkban kulcsfontosságú szerepet játszottak a versenyeim. Egy-egy mérkőzésemen ismertük meg igazán egymást. Ott derül ki, hogy reagálok a stresszre, az ellenfelekre, mi zökkent ki, mi az, amitől még nagyobb erőre kapok, s ezt Zsolt nagyon hamar felismerte.

- Április 7-18. között újabb fontos mérföldkőhöz érkezik, ugyanis pályafutása során először harcolhatja ki az olimpiai részvételt. A főpróbák remekül sikerültek, hasonló előadásra is számíthatunk?

- Száz százalékig azon vagyok, hogy már a törökországi tornán kiharcoljam a riói részvételt. Számunkra ez lenne a legideálisabb, hiszen ha már áprilisban megvan a kvóta, akkor onnantól kedve csak az olimpiára koncentrálhatnék. Azt nem tudom megígérni, hogy sikerül már most kvalifikálnom magam, azt viszont biztosan állítom, hogy legjobb tudásomat nyújtom majd.

- Erdei nagy dilemmában van, ugyanis másik tanítványa, Bedák Zsolt április 23-án a Fülöp-szigeteken lép ringbe Nonito Donair ellen a Boksz Világszervezet (WBO) kispehelysúlyú világbajnoki övéért. Eldőlt már, hogy meddig tartózkodik Önnel Madár Törökországban?

- Még nem. Elméletileg megoldható, hogy Zsolti mindkét helyen ott legyen. Velem nem kellene végig kint lennie. Az első háromba, ha bejutok, akkor megvan a kvóta, úgyhogy elég addig Törökországban tartózkodnia, s így lesz ideje Madárnak átrepülni a fél világon Bedák Zsolthoz.

- A félprofik között remek teljesítménnyel debütált. Mennyiben más WSB az amatőrökhöz képest?

- Ég és föld. Ilyen élményekben még nem volt részem. Venezuelában sem én, sem pedig Erdei nem volt még. Amikor leszálltunk a repülőgépről, olyan emberek vártak minket, akik egy kukkot sem beszéltek németül és angolul, csak spanyolul, így kézzel-lábbal kellett elmutogatnunk, hogy kik vagyunk, melyik szállodához szeretnénk eljutni. Nagy segítség volt viszont, hogy Madár pár mondatot tudott spanyolul, így valamennyit értetünk abból, amit mondtak. Az első sokk után jött rögtön a második. Olyan vezetési kultúra van Venezuelában, amivel még nem találkoztam. Nincsenek sávok, össze-vissza mennek az autóval. Úgyhogy, jól kezdődött életem első félprofi meccse.

- A folytatás már jobban alakult?

- Igen. Nem egyből a szállodába mentünk, hanem egy központi edzőtáborba, hogy közösen készültünk a többiekkel. Úgy kell elképzelni, mint egy falut, több száz sportág, ezernél is több sportolója készül együtt éjjel-nappal az év minden napján. Barátságosan fogadtak minket, mindenki nagyon segítőkész volt. A meccs napján, ami plusz lökést adott nekem, hogy sajtótájékoztatón vettem részt, fotóztak, ilyet korábban még nem éltem át. Teljesen olyan érzésem volt, mintha profi lennék.

- A mérlegelés is izgalmasan alakult.

- Igen. Péntek reggel volt a mérlegelés, szombat este pedig a meccs. Ilyen sem fordult még velem elő, hogy több mint egy nap telik el a két esemény között. Vissza lehetett szedni a súlyt. Úgy tele ettem magam, hogy kérdeztem Zsoltitól: ebből nem lesz baj? Nem fogok belassulni, vagy hamarabb elfáradni? Annyi volt a válasza: ne foglalkozzak vele, csak egyek-igyak. Természetesen szénhidrátban gazdag ételeket fogyasztottam, ami az erőm visszanyerését szolgálta. Másfél nap alatt annyit ettem, hogy bárhova mentem verejtékezett a homlokom. Már kezdtem aggódni, hogy problémám lesz ebből. Madár folyamatosan nyugtatott, mondta, higgyem el a meccs után azt kívánom majd, bárcsak mindig ilyen mérlegelés lenne.

- Beigazolódtak a mester szavai?

- Igen. Már a bemelegítésnél azt éreztem, szétdurranok az erőtől. Az iskolázásnál Zsolti mondta, fájt a keze az ütéseimtől. Elérkezett a várva várt összecsapás. A közönség szenzációs volt. Minden egyes ütésemet ováció és tapsvihar követte. A meccs után mondtam is Zsoltinak, hogy igaza volt, s bárcsak minden meccsen ilyen teljesítményt tudnék nyújtani. Végül egyhangú pontozással, biztos sikert arattam.

- Ki lesz a következő ellenfele?

- Májusban az oroszokkal csap össze a venezuelai csapat, melynek én is a tagja vagyok, s újra a dél-amerikai országba látogatok.

- Felmerült egy olyan ötlet a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség (AIBA) részéről, miszerint profik is elindulhatnak az olimpián. Támogatja az elképzelést?

- Nem érezném túl korrektnek, ha ez megvalósulna. Az amatőrök között is vannak olyan versenyzők, akik ha eredményesek, akár egy kisebb stáb is körülveheti őket, ám még ezt sem lehet összehasonlítani a profikkal, akikre több millió dollárt áldoznak. Ami viszont hátrány lenne számukra, hogy mindennap ringbe kell lépni, folyamatosan figyelni a súlyukra. Ráadásul lenne mit veszteniük. Egy veretlen világbajnoknak óriási presztízsveszteség lenne, ha kikapna egy amatőrtől. Ettől függetlenül nem tartom jó ötletnek, hogy így elmosódnak a határok.

- Pedig mindenki megnézne egy Bacskai-Pacquiao olimpiai döntőt…

- Nem mindenki. Én nem szívesen, úgyhogy ne invitáljon ilyen csatára. Biztos, hogy nagy élmény lenne számomra, de egyelőre más kávéház. Mondjuk, szívesen leteríteném úgy, mint Juan Manuel Márquez 2012-ben.