Minden úton-módon azon megy a kormányzati mesterkedés, hogy féljünk. Mert a félelem jó. Na, nem nekünk! Azoknak jó, akik megvédenek minket, hogy ne kelljen félnünk majd egyszer, valamikor.
Ehhez kell egy koherens rendszer, ami lényegében már fölállt, mégsem félünk a tőlünk elvárható módon. A pedagógus sem annyira retteg, mint kéne, pedig egy rossz mozdulattal pályája törhet ketté, hiszen ebben az országban csak egyetlen iskola van: a Klik. Ha onnan kirúgják, nincs másik. A közmunkás sem fél eléggé, mert katonának bezupálni már ő sem akar. Már a migráns se akkora mumus.
Vegyük észre: lassacskán újra sikk lesz nem félni, ami borzasztóan aggasztja a hatalmat. Jöjjön hát a terrorveszély, olcsó is, hatásos is.
Hajdu TEK-főnök a minap arról beszélt, hogy fórumsorozatokat tartanak, propagandaanyagokkal terítik be az országot. Kis terroristahatározóval. És aki ennek alapján a szabadnapos szír gyrososban meglátni véli a dzsihádistát, aki már a múltkor is öngyilkos merényletet követett el, mert mutatták a tévében, nos, ő hívhatja a TEK zöld számát, amit köszönthetünk jubileumi feljelentővonalként is. Mert feljelenteni, na azt imád a magyar.
Elébb azt írtam, hogy csak jószerivel tart mindenki a terrorizmustól. A kormányfő például tutira nem.Mert ha tartana, biztosan nem Pintér Sándor, Hajdu, és társaik kezébe adná az ellene való védekezést.
Bár, lássuk be, nem is esne most neki rosszul egy icipici kis óvatos robbantásocska. Olyan ’98-as pártszékházas-szájeres-torgyános-féle.
Mert a belpolitikai helyzet egyre fokozódik.
