Tilos a buszmegállókban enni!

A kormány egészségügyi szakbizottsága elfogadta a DIBKI javaslatát, hogy az aluljárókra tervezett étkezési tilalmat a felszíni tömegközlekedési megállókra is terjesszék ki, ezzel elkerülve, hogy elhízzanak a várakozó utasok.

A fővárosi szakbizottság megtárgyalta a fővárosi aluljárókban bevezetendő evési tilalomról szóló javaslatot, amelyről másnap dönt a közgyűlés. A bizottság az ülésen megtárgyalta és elfogadta a VEKE javaslatát, ami szerint a tilalmat ki kell terjeszteni a busz- és villamosmegállókra is.

Mivel hazánkban a második helyen állnak a halálokok között az elhízásból származó szív- és érrendszeri megbetegedések, emiatt ésszerű dolog a fenti szigorítás – mondta dr. Zámbófi Győző a DIBKI elnöke. Számításaik szerint napi 800 ezer utassal és fejenként egy szendviccsel számolva naponta félmilliárd kalóriával ennének kevesebbet a pestiek, ami megfelel 60 millió tonna, a testükben lerakódott zsírszövetnek.

A jogszabályt a főváros közegészségügyről szóló rendeletébe illesztenék bele. A tilalom megszegői 30 ezer forintig terjedő bírságot kapnak, és egy hónapra eltiltanák őket a cukrászdák látogatásától.

Körülbelül ezt tartalmazó hírt tett közzé a naturhirek.hu portál pár napja.

Nem az a baj az egésszel, hogy mindez egyszerű áprilisi tréfának indult, sokkal inkább az, hogy Facebook-megosztások révén láthatjuk: tömegek vették hitelesnek rezignáltan – és nem kárhoztathatjuk őket emiatt. Ebben a rezsimben az ilyen elképzelések is nettó hihetőek.

Április elseje ezzel el is veszítette tréfásságát.

Szerző

A mosoly országa

Azzal már régóta tisztában vagyunk, hogy olyan országban élünk, ahol minden a legnagyobb rendben van. Ahol csupa öröm éri a lakosokat és amelyről példát vehet az összes szövetségese, valamint ellensége is. Már legalábbis, ha a hatalom bármely képviselőjét halljuk. Időlegesen persze lehetnek apró problémák, de gyorsan elháríthatók, s különben is, ezek jelzik, mennyire emberi a rendszer. Röviden: ez a mosoly országa.

Ha pedig a kancelláriaminiszterre figyelünk - s csütörtökönként ez a média házi feladata -, akkor már majdnem el is hisszük, hogy így van. Lázár János mindig mindenre megfelel, nem lehet zavarba hozni, s az általa festett összkép derűs és pozitív. Legutóbb azonban kiderült, hogy még erre is rá tud tenni egy lapáttal. Szó szerint azt mondta ugyanis: minden miniszter vidám kell hogy legyen, amíg a miniszterelnököt látja. Mellesleg arra a kérdésre reagált így, hogy vajon Balog miniszterrel sikerült-e egyeztetni az intézmények megszüntetése körüli ellentéteket, avagy az emberi erőforrások legfőbb letéteményese szomorú marad-e.

A miniszter kedélyállapotára vonatkozó egyszerű megnyugtatásnál többet érdemel ez a kijelentés. Először is azért, minthogy a kormány összes tagjának előírja a megfelelő viselkedésmódot. Nem feltételes, hanem felszólító módban. Másodszor, mivel azt is tartalmazza, hogy addig kell vidámnak lenniük, amíg a miniszterelnököt látják. Amikor már nem látják, akár búskomorság is úrrá lehet rajtuk. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy Lázár miniszter szerint ilyesmi aligha fordulhat elő, hiszen itt egy örökös miniszterelnökről van szó, aki egész életét feltette arra, hogy népét vidámnak lássa. Elsőül is népe kiválasztott szolgáit, a minisztereket. Végül azt se felejtsük el, hogy midőn ezt elmondta, Lázár János maga sem bírta megállni, hogy a szokottnál szélesebb mosollyal és vele hatásszünettel hívja fel a figyelmet örök érvényű kijelentésére.

Akkor persze már túl volt egy másik emlékezetes közlésén, ami a pedagógusok szerdai tiltakozó akciójával volt kapcsolatos. Bejelentette ugyanis, hogy "más kormányok a tegnapi nap után kinevetnék a tiltakozókat, a mi kormányunk azonban komolyan veszi". S hogy mennyire komolyan, azt több tételben is igazolta. Elismerte ugyan, hogy az oktatásügyben vannak érzékelhető problémák, de azt ajánlotta, hogy ezekről a jelenlegi keretekben tárgyaljanak. Például a köznevelési kerekasztalon, amelyet a hatalom telerakott híveivel, akik bátran helyeselnek a kormány valamennyi megnyilvánulására. Valamint késznek mutatkozott, hogy külön-külön találkozzék mind a 140 ezer pedagógussal, "ha ez lesz a feladata", tudván, hogy nem lesz, viszont ezzel is bevitt egy kis vidámságot - gúnyt, iróniát, cinizmust - a probléma megvitatásába.

De a mosolygásnak ezzel még nem lett vége. Egy nappal Lázár miniszter után az általa is emlegetett Balog miniszter jött elő a farbával. Bejelentette ugyanis, hogy rájöttek, miképpen lehet fából vaskarikát csinálni. A megszűnő, de meg mégsem szűnő Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) helyébe mintegy hatvan kis Klik lép majd. Ezek önálló jogi személyiséggel, s önálló költségvetéssel rendelkeznének, közvetlen kapcsolatban lennének az iskolaigazgatókkal, akiknek ily módon erősítenék az önállóságát.

Bár előre semmilyen - jó vagy rossz - kezdeményezést nem illik elparentálni, azért ez a megoldás méltó a mosoly országához. Ahhoz a rendszerhez, amely bármilyen probléma vagy gond ürügyén először is visszafelé mutogat. Annak ellenére, hogy az ellenzék nem sok vizüket zavarja - nem is nagyon kíváncsiak rájuk -, azért a Fidesz illetékes hivatala azonnal megkontrázza véleményüket. Mégpedig elvi alapon. Ennek kezdete mindig az, hogy "az a baloldal...". Ha az oktatásról van szó, akkor azok kritizálnak most, akik kormányzásuk alatt több száz iskolát zártak be, utcára tettek több ezer pedagógust és elvettek tőlük egy havi bért. Ha a gazdaságról, akkor azok, akik majdnem csődbe vitték az országot. Hogy a baloldali "rémuralom" óta már csaknem hat év telt el és sok területen csak rosszabb lett a helyzet, az már nem érdekli őket.

A lényeg ugyanis az, hogy mindenki legyen vidám. A miniszterek és a kormánypárti képviselők, valamint a hívők azért, mert rendszerük megingathatatlan. Különösen, ha a miniszterelnököt látják. A többiek meg azért, mert a helyzetük ugyan rossz és a hatalmat nem is érdeklik, viszont csőstül hallgathatják-olvashatják a kincstári blődségeket. Amelyek ugyan jobbá nem teszik sem az országot, sem a kormányzást, viszont legalább megmutatják, micsoda szellemi nagyságok vannak uralkodó pozícióban. Fő törekvésük, hogy a kedves vezető elégedett legyen. Velük.

Ezért teremtették meg a mosoly országát. Ami ugyan sokszor röhejes, de a benne élők inkább tragikomikusnak érzik.

Szerző

Kiútkeresők

Isten görbe vonalakkal ír egyenest, mondja a portugál közmondás, s tapasztaljuk, mennyire elragadnak bennünket a politika hétköznapi kacskaringói. A történelem egyenesét – ha van ilyen – alighanem azok is szem elől tévesztik, akiknek dolguk volna felrajzolni Isten és a saját egyenesük vektorát. Ilyennel az utóbbi húsz évben két politikus próbálkozott. Egyikük, Gyurcsány Ferenc akkor érvényes modernizációs ajánlata saját öntörvényű rohanásába és pártja ellenállásába fulladt. Orbán Viktor illiberális modelljét pedig épp a szemünk előtt erodálja gyorsuló tempóban a nem is politikai, hanem társadalmi elégedetlenség, a korrupció, a propaganda és a valóság ellentmondása, az erős kormányzásról sugárzott kép foszlása, az elfojtott egyéni-közösségi autonómiák lázadása.

Az orbáni zsákutca tudatosulása mentén kezdenek lábra kapni a kiútkeresők. A jobboldali hatalmi politikától már érzékelhetően elkülönül egy konzervatív szellemi csoport. Sólyom László, Kádár Béla, Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Csaba László, Urbán László, Mellár Tamás arra készül, „ha valami történne”. Kissé sértődöttek, de, nincs igazuk. Orbán nem elárulta, csak használta és eldobta őket, akik nagy reformreményekkel és programokkal vágtak neki a Fidesz-korszaknak. A kormányfő felismerte, hogy a parlamenti kétharmad szabadságában lubickolva saját víziójának megvalósítását ez a konzervativizmus ugyanúgy hátráltatja, mind a baloldal, vagy a parlamenti demokrácia pepecselő mechanizmusa. Ő pedig mindezt megkerülve felépítette központosító, erőszakos államát, amelyet azonosított a nemzettel. Egy jobboldali népi (fülke)forradalommal akarja a „válságban lévő” liberális demokráciák ellenében „modernizálni” az országot. A konzervatívokhoz sorolható a múlt héten bejelentkező Gémesi György gödöllői polgármester is, aki A józan ész 12 pontját, a nemzeti minimumot fogalmaztatná meg jövő március 15-re - bárkivel. A világhálón szervezkedik, ha az élet úgy hozza, akár pártot is alapít.

A szocialisták is mozgolódnak, már csak a közelgő tisztújítás miatt is. Bejelentkezett Szanyi Tibor európai parlamenti képviselő, majd beállt mögéje Hegyi Gyula „az MSZP kritikus támogatójaként megalapított Baloldali Tömörülés Társulással". Mindketten szeretnék a szocialista pártot "balra tolva, jó útra téríteni”. Ez az újbalosság kiátkozza a neoliberalizmust, (főként Gyurcsányt), érzelmi alapon viszonyul a tőkéhez. A „baloldali értékek” támogatásával szeretné erősíteni a "mai világ alternatíváját”, követve a Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Dél-Európában már a nagypolitikában is bemutatkozó újbaloldali áramlatokat. Kapitalizmus helyett mindenféle másért hadakozik. Nem látja, hogy Bernie Sanders nem válasz Donald Trumpra, Jeremy Corbyn David Cameronra, a „balra tolt, jó útra tért” szocialista politika nem érvényes válasz Orbánra, mert csupán a másik szélsőség csupasz ellenpólusa.

A retrobal nem tanul a görög Sziriza esetéből. Hogy az európai politikai rendszer és kapitalizmus részeként, azzal szemben, nem lehet modernizálni egy országot, ez - jobbról - még Orbán Viktornak sem sikerül. A globális kapitalizmus rendszere nem villamos, nincs belőle kiugrás. Vagy mindenki egyszerre ugrik, vagy világnézetétől függetlenül öngyilkosjelölt, aki megpróbálja. Lehet, hogy Brüsszelből másként látszik, de az MSZP tohonyaságnak álcázott aprómunkájára nem válasz az újbalos messianizmus cselekvéskényszere. Le kellene végre mondani az osztálypolitika lózungjairól, másként kellene gondolkodni és higgadtan beszélni nemzetről, hazafiságról, szolidaritásról, szegénységről, gazdagságról, közvetlen és közvetett demokráciáról, a tömegtársadalomról.

Magyarországot nem megváltani kell, hanem az ébredő konzervatívokkal együtt IV. Köztársaságként újraépíteni. Európában.

Szerző
Friss Róbert