Tiltakozó franciák

A kijevi Majdan hangulata uralkodott el Párizsban a Place de le République-en. Az ötödik napja tüntető diákok ugyan nem rendszerváltást akarnak, mint a 2014-es ukrán tüntetők, de a téren éjszakázó francia fiatalok is „irányváltást” szeretnének.

De nemcsak Párizsban van forrongás, tegnap Franciaországban már délután több tízezren vonultak ismét utcára 23 diákszervezet és a szakszervezetek felhívására, hogy tiltakozzanak a kormány munkajogi reformja ellen. Az elmúlt hónapban ez az ötödik alkalom, hogy tiltakozónapot szerveztek. Legutóbb múlt héten csütörtökön tartottak országos demonstrációt a szakszervezetek és a diákmozgalmak felhívására, akkor országszerte 1,2 millióan vettek részt. A francia parlament május elején dönthet a munkajogi reformról, a nemzetgyűlés illetékes bizottsága tegnap délelőtt megkezdte a törvénytervezet vitáját. A tiltakozók, törvény visszavonását követelik.

A Place de le République-ről éjszaka sem tágító diákok mellé rendszerint többen csatlakoznak, akik nemcsak a munkajogi reformot kifogásolják, hanem a kormányzat egyéb vitatott intézkedései, valamint a szigorú rendőri fellépések ellen, amelyek a - terrorfenyegetettségre hivatkozva május végéig érvényben tartott - rendkívüli állapothoz kapcsolódnak.

A párizsi tiltakozást Nuit Debout (Éjjel Talpra) elnevezést kapta, tegnap este már vidéki városok, köztük Strasbourg, Toulouse és Rennes is csatlakoztak. Sem az éjszakai akció, sem az országszerte megrendezett nappali demonstrációk nem teljesen erőszakmentesek, a demonstrálók közül többen összecsaptak a rendőrökkel, akik könnygázt is bevetettek.

Szerző

Batthyány püspök esete Romániával

Publikálás dátuma
2016.04.06. 07:38
A Codex Aureus felbecsülhetetlen kultúrkincs FORRÁS: UNIVERSAL HISTORY ARCHIVE
A román kulturális miniszter lemondását követelte egy szenátor, aki állítólag a Batthyaneum könyvtár közös igazgatását javasolta a római katolikus egyháznak. A miniszter cáfolt, az új kormány szerint is román állami kincs gróf Batthyány Ignác püspök hagyatéka. A gyulafehérvári gyűjtemény a magyar kulturális örökség egyik legértékesebb darabja. Budapest azonban hallgat, az Orbán-kormányok alatt gyakorlatilag megszűnt a román-magyar párbeszéd, a magyar kormány legfeljebb székelyzászló és autonómia-ügyben üzenget Bukarestnek.

Cáfolta tegnap Vlad Alexandrescu román kulturális miniszter, hogy a gyulafehérvári Batthyaneum közös igazgatását javasolta volna a római katolikus egyháznak. Állítja, ő csak peren kívüli megegyezést javasolt Jakubinyi György római katolikus érseknek.

A miniszternek azért kellett magyarázkodnia, mert Radu F. Alexandru liberális szenátor - a Klaus Johannis államfő mögött álló, a novemberi parlamenti választáson győzelemre készülő PNL politikusa - leváltását kérte Dacian Ciolos miniszterelnöktől, amiért a „román nemzeti érdekkel ellentétes álláspontot” közvetített a Vatikán felé. Alexandru szerint erre senki sem hatalmazta fel a minisztert, hiszen Romániának jogvitája van az egyházzal a gyulafehérvári gyűjtemény tulajdonjogát illetően. A szenátor azt is leszögezte, a gyulafehérvári Batthyaneum gyűjteménye „állami köztulajdon”, és a kulturális ingó örökség védelméről szóló törvény hatálya alá tartozik.

Költői túlzás azonban, hogy a román államnak jogvitája van az egyházzal. A román állam egyszerűen nem tartja be a román Hivatalos Közlönyben is megjelent törvényt, és figyelmen kívül hagyja a strasbourgi bíróság határozatát is. Tény, hogy bírósági eljárás van folyamatban az ügyben, de azt a gyulafehérvári érsekség azért indította, mert Bukarest a strasbourgi ítéletet sem tartja tiszteletben.

A romániai magyar közösség számára az egyházi ingatlanok restitúciója központi, szimbolikus, érzelmi töltettel telített kérdés. Az utóbbi időben pedig egyre mélyül az az érzés és meggyőződés, hogy valamiféle összehangolt, titkosszolgálati-igazságszolgáltatási hátterű magyarellenes kampány van kibontakozóban Romániában, s ez az egyházakat és a restitúciót is célozza. A kampány célja többek között az, hogy például a restitúciós ügyekben ne a helyes, hanem a "megfelelő" döntés szülessen.

A restitúció azonban szimbolikus kérdés román részről is. A törvény nyugati, integrációs nyomásra született, de már megalkotása idején komoly ellenszenvet szült. A korabeli televíziós talk show-kban számtalanszor megfogalmazódott, hogy ez a törvény gyakorlatilag a magyar arisztokrácia és egyházak tulajdonába adja Kolozsvár és az erdélyi városok központjainak többségét. A román restitúciós törvény ugyanis nem kárpótlást ír elő, hanem az ingatlan természetbeni visszaszolgáltatását, a restitucio in integrum elvére épül.

Bukarest Strasbourggal is dacol

A Batthyaneum ügye ugyanis 1998 óta húzódik. Ekkor született meg az a 13-as számú kormányrendelet, amely az első olyan romániai jogszabály volt, amelyben erdélyi magyar ingatlanok visszaszolgáltatása szerepelt. A 17 ingatlanból 8 volt magyar érdekeltségű, közülük a legértékesebb pedig a Batthyaneum.

A gyulafehérvári Batthyaneumot gróf Batthyány Ignác gyulafehérvári római katolikus püspök 1791-ben alapította. Ő maga csaknem húszezer rendkívül értékes könyvet gyűjtött össze. 1798-ban Kolozsváron bekövetkezett halála előtt néhány évvel a gyulafehérvári trinitárius szerzetesrend templomából és rendházából kialakított könyvtárban helyezte el féltve őrzött gyűjteményét. A már akkor rendkívül értékes könyvtárat végrendeletében az erdélyi fejedelemségre és a gyulafehérvári katolikus püspökségre hagyta. Utódai 64 ezer kötetre gyarapították a gyűjteményt, amely az államosításig az egyház kezelésében maradt.

A kommunista diktatúra 1949-ben a Batthyaneumot is államosította. A rendszerváltás után az egyház azonnal jelezte igényét, de a Batthyaneum tulajdonjoga mindmáig rendezetlen. A romániai egyházi-közösségi restitúció csigalassúsággal folyik, minden döntést megtámadnak az egykoron magyar egyházi, közösségi ingatlanokat birtokló, adminisztráló állami, önkormányzati szervek, így hosszú évekig húzódik a tényleges visszaszolgáltatás. A Batthyaneum esetében gyakorlatilag el sem kezdődött, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium esetében pedig utólag részben revideálták a restitúciós bizottság döntését. (A Székely Mikó-ügyben ítélték három év felfüggesztett börtönbüntetésre Markó Attila RMDSZ-es politikust, aki a restitúciós bizottság alelnöke volt.)

Törvény, de minek?

1998-ban a Ciorbea-kormány az említett rendelettel a könyvtárat és épületét visszaadta a közben érsekségi rangra emelt gyulafehérvári katolikus püspökségnek. Ezt 2003-ban a parlament is megerősítette, a törvény megjelent a Hivatalos Közlönyben is.

A Batthyaneum viszont rendkívüli érték, az egyik legnagyobb, amely Románia területén található, így a román állam mindent megtesz, hogy tulajdonában maradhasson.

A kormányrendeletet nem hajtották végre, pert indítottak arra hivatkozva, hogy könyvtárát Batthyány gróf két örökösre hagyta: a püspökségre és Erdélyre. Utóbbi jogutóda pedig a román állam. A bíróságok rendre elutasították ezt az érvelést, de 2003-ban végül a keresetnek helyt adtak, társtulajdonosnak mondták ki a román államot. Hiába jelent meg a törvény is, azt sem alkalmazták. Ezek után az érsekség a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordult, amely 2012. szeptemberében hozta meg a Romániát elmarasztaló döntést. Azt állapította meg, hogy Románia megszegte a tulajdonhoz való jogot, sérültek az Emberi Jogok Európai Nyilatkozatához csatolt 1-es számú protokollumban foglalt, magántulajdonhoz fűződő jogok. Ezért 15.000 euró erkölcsi jóvátétel, illetve 10.000 euró perköltség kifizetésére kötelezte a román államot.

Bukarestet azonban ez sem hatotta meg, 2015. szeptember 16-án a restitúciós bizottság ismét úgy döntött, hogy az elutasítás jogos, mert a gyulafehérvári érsekség nem tudta bizonyítani, hogy az államosítás pillanatában a Batthyaneum tulajdonosa volt.

Az érsek sem léphet be

Azóta sem történt előrelépés az ügyben. Az egyes könyvek tanulmányozása végett magának a tulajdonost képviselő Jakubinyi György érseknek is a bukaresti Román Nemzeti Könyvtár írásos engedélyére van szükség, ami gyakorlatilag beszerezhetetlen. Potyó Ferenc, a gyulafehérvári érsekség általános helynöke még 2003-ban mesélt el egy esetet a kolozsvári Szabadságnak, amely a Batthyaneum körüli állapotokat beszédesen jelzi: 2002-ben Jakubinyi érsek a Márton Áron-emlékünnepségen résztvevő Erdő Péter esztergomi bíboros-prímással és Orbán Viktor Fidesz-elnökkel együtt kívánta meglátogatni a könyvtárat. „Az igazgatónő a könyvtár bejáratánál a Román Akadémia pontos névsort tartalmazó engedélyét kérte a főpapoktól, és csak annak felmutatása után engedte be őket az épületbe".

A későbbiekben Szili Katalin, akkori házelnöknek nem sikerült meglátogatnia a magyar kultúra egyik legértékesebb gyűjteményét.

 A Codex Aureus és társai
A kulturális miniszter menesztését követelő szenátor szerint a Pietroasa-kincs mellett a Batthyaneum Románia legnagyobb kulturális értéke. (A Pietroasa, a gótok kincse 1837-ben a kelet-romániai Buzau megyében, a nevét adó településen került felszínre. Eredetileg állítólag 22 darabból állt a 4. századi aranykincs, ma 12 darab tekinthető meg a Román Nemzeti Múzeumban.)
A Batthyaneum 64 ezer kötete 30 nyelven és/vagy dialektusban íródott, 1650 középkori kéziratot tartalmaz, közülük egyesek a 9. századból származnak. A gyűjtemény része 609 ősnyomtatvány, ami a Romániában fellelhető ősnyomtatványok 70 százalékát jelenti. Ékköve kétségtelenül a Codex Aureus, Románia talán legértékesebb könyve. A kódex 812-ben a lorschi kolostorban készült. A kolozsvári Szabadság egy 2003-as riportjában arról számolt be, hogy a Codex Aureust a rendszerváltás után illegálisan, németországi és svájci cinkosokkal összefogva valakik „lekoppintották”, 1,5 millió euróra becsült kárt okozva ezáltal az egyháznak. A 333 példányban kiadott másolatot darabonként 28 ezer dollárért kínálták a gyűjtőknek. A Codex Aureust a kommunista állam is kihasználta, azzal garantált több milliárdra rúgó, a romániai szocialista ipar fejlesztését szolgáló nyugati kölcsönt.

Szerző

Békétlenebb lett a világ

Publikálás dátuma
2016.04.06. 07:37
Az amerikai költségvetés 2,4 százalékát fordították katonai célokra 2015-ben FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Nem vált békésebbé a világ az elmúlt esztendőben. Ez derült ki a stockholmi békekutató intézet, a SIPRI legfrissebb adataiból, amely szerint a katonai kiadások az elmúlt esztendőben ismét emelkedésnek indultak. Különösen a konfliktusok által érintett államokban emelkedtek ezen kiadások.

A SIPRI kedden hajnalban közzétett jelentéséből kiderül, hogy összességében 1,7 billió dollárt (1,49 billió euró) adtak ki katonai célokra. Ez egy százalékos emelkedésnek felel meg 2014-hez képest. A SIPRI a növekedést az ázsiai és óceániai fegyverkezési verseny felgyorsulására vezeti vissza, valamint arra, hogy néhány közép-, kelet-európai, valamint közel-keleti állam is emelte ezen kiadásait. Tény ugyanakkor, állapítja meg a stockholmi intézet, hogy a nyugati, észak-amerikai és közép-európai államokban csökkentették a katonai költségvetést. Ez a folyamat 2009 óta figyelhető meg. Az intézet szerint ez egyértelműen a gazdasági- és pénzügyi válság következménye.

A SIPRI kimutatásából egyértelműen kitűnik, hogy elsősorban az orosz és az ukrán határszakasznál fekvő országok költöttek többet fegyverekre. A balti államokról, Észtországról, Lettországról, Litvániáról, Lengyelországról, Romániáról, illetve Szlovákiáról van szó. Ezek az országok átlagban 13 százalékkal több pénzt adtak ki fegyverekre, mint 2014-ben. Ez nyilvánvalóan a megnövekedettnek vélt orosz fenyegetésre vezethető vissza. A nyugat-európai országokban viszont 1,3 százalékkal estek vissza a katonai kiadások.

Sam Perlo-Freeman, a SIPRI szakértője szerint ellentmondásos trend figyelhető meg. Egyrészről a kiadások emelkedése azt mutatja, hogy a konfliktuszónákban, illetve az ahhoz közel eső területeken emelkednek a kiadások, másfelől azonban a feszültség által kevésbé érintett régiókban vagy nem emelkedtek, vagy csak alig. Állítja: nyilvánvaló összefüggés figyelhető meg a 2014-ben visszaesett olajár és a katonai költségvetés között.

Nem éppen meglepő módon 2015-ben is az Egyesült Államok költötte a legtöbbet katonai célokra. Igaz, valamivel kevesebbet, mint egy évvel korábban. Washington GDP-jének 2,4 százalékát fordította erre. Kína továbbra is a GDP-növekedéséhez képest nagyobb ütemben emelte katonai büdzséjét, méghozzá 7,4 százalékkal. Szaúd-Arábiában 5,7, Oroszországban 7,5 az emelkedés. Ez utóbbi különösen érdekes annak fényében, hogy az elmúlt évben az alacsony olajár, valamint az ország ellen bevezetett nemzetközi büntetőintézkedések miatt 3,7 százalékkal esett vissza a GDP, ami azt jelzi, hogy az orosz büdzsében egyre nagyobb hányadot foglalnak el a katonai kiadások.

A katonai költségvetés tekintetében jelentősebb emelkedés figyelhető meg Ázsiában is, Kínán kívül Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, valamint Vietnamban. Ennek oka a térség szigeteivel kapcsolatos vita.

Afrikában a gazdaság motorjainak számító államok – köztük Angola – nagyon megsínylették az olajár csökkenést, így ez lehet az oka annak, hogy az átlagosnál nagyobb mértékben, 5,3 százalékkal csökkentek a katonai kiadások. Ennél kisebb mértékű, 2,9 százalékos visszaesést regisztráltak Latin-Amerikában, illetve a karibi térségben is. A legnagyobb csökkenés a súlyos gazdasági válságba sodródott Venezuelában volt, 64 százalékos. A közel-keleti kiadások elemzése nehézségekbe ütközik, mutat rá a SIPRI, mert ezen államokból megbízhatatlan adatok érkeznek.

Összességében 2011-2015 között világszerte 14 százalékkal több fegyvert exportáltak, mint 2006-2010 között. A legnagyobb fegyverexportőr államok: az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Franciaország, Németország. Az összes export 33 százaléka esik az Egyesült Államokra. A legnagyobb importőrök közé Szaúd-Arábia, az Arab Emírségek, illetve Törökország tartozott, de jelentősen emelte fegyverimportját Vietnam és Mexikó is.

Szerző