A pápai húsgyár megmentése

Majdnem három éve írtam a pápai húsgyár jövőjéért aggódó cikket. A húsgyár az akkori válságot egy tőkeinjekciónak köszönhetően megúszta, de világos volt, hogy ezzel a krízis nem megoldódott, csak elhalasztódott. És igen, most ismét a megszűnés küszöbére érkezett egy harmincezres város utolsó komoly vállalata, egy több száz embert foglalkoztató, rengeteg beszállítónak megélhetést nyújtó cég. Gyerekkoromban nagy boldogság volt hozzájutni a húsgyár "exportból visszamaradt" termékeihez. Mi, pápaiak csak akkor kóstolhattuk a fóliába forrasztott, különleges pácolású pápai sonkát, ha valamelyik szállítmányt nem vették át az amerikai vagy angol vevők. Egy olyan gyár zárja be talán most véglegesen a kapuit, amely munkakultúrájával egy évszázadig egy város büszkesége volt. A húsgyár felszámolását most biztos irányítja, folynak a tárgyalások az egyes vagyonelemekre jelentkező potenciális vásárlókkal. Úgy hírlik, Mészáros Lőrinc is a lehetséges vevők között van. Fél Dunántúlra kiterjedő vállalatbirodalmának újabb kincse lehet a pápai húsgyár. Böngészem a pápai fórumokat. A bejegyzésekben csüggedés és némi halk remény keveredik. Ha Mészáros csakugyan megvásárolja a gyár jelentős részét, folytatódhat ott a termelés. Annak idején a város földesurai, az Esterházyak is részt vettek a húsfeldolgozásban, az "új földesúr" aligha lesz olyan nagyvonalú, mint a templomot, kórházat, uszodát építtető grófi család volt. Aligha járul hozzá a romosságában is impozáns zsinagóga újjáépítéséhez, amelyet száznyolcvan éve a gróftól ajándékként kapott téglákból emeltek. Ha a felcsúti gázszerelőből pár év alatt gigavállalkozóvá lett Mészáros Lőrinc imponáló cégbirodalmának részeként, hát úgy. Nem válogathatunk, úgy tűnik.