Egy esztendeig azt sulykolták belénk, hogy jobban működünk. Oké jobban, de hol az alany? Kinél működünk jobban?! Most új a jelszó: működnek a reformjaink. Naponta nyolcvanhatszor hallom, mert az ismétlés a tudás anyja. Van a stábban reklámszakértő? Ha lenne, akkor azt is figyelembe venné, hogy amit unós-untig ismételgetnek, az egyszerűen unalmassá válik. Szép a fiatalasszony, aki a képernyőnek lelkesedik a tízmillió ölébe pottyanó jó magyar forintért, lehet, hogy nálam kimaradt valami, de napokkal ezelőtt azt hallottam a tévében, hogy mintegy nyolcvan ember jelentkezett eddig, aki kérte is és bizonyos kötelmeknek megfelelve meg is kaphatja.
Azóta bizonyára növekedett ez a szám, ami jó lenne, ha tízszeresére, százszorosára növekedne, mert az egész úgy valójában jó dolog. Mennyire átgondolatlan volt ez az egész, azt jelzi, hogy szinte félnaponta változtattak a követelményeken, a lehetőségeken. Apropó, reformok úgy általában: ha minden szép és minden jó, akkor miért kell újra és újra változtatni, és ami változik, azt reformnak kikiáltani?! Kapcsolok az egyik adóra, azt hallgatom, de nem hallgatom, mert megyek a másikra, ott is ugyanez megy. Mibe kerül mindez? Persze van rá pénz az adófizetők zsebéből. Amire akarják, arra mindenre van pénz, tehát a reformok működnek. Így működnek.
