Népszava fotó
A politológus emlékeztetett, az alaptörvénynek önmagában is vannak vitatható elemei, de igazából a negyedik módosításával vált szembeötlővé a sólyomi fogalom jelentősége, hiszen akkor tucatnyi alkotmányellenes szabályt tettek a szövegbe, ezzel pedig több szempontból is alkotmányos válság állt elő.
Egyfelől az alaptörvény koherenciáját sértette a módosítás - jogok és korlátozások kerültek szembe egymással szövegen belül -, másfelől azonban egyértelművé válhatott, hogy a kétharmados többséggel bíró hatalom nemcsak az ellenzéket és a társadalmat zárta ki az alkotmányos keretek meghatározásából, hanem a demokratikus intézményeket, így az addigra egyébként is korlátozott, feltöltött Alkotmánybíróságot is. Lakner szerint persze már önmagában roncsolta az alaptörvény legitimitását az, ahogyan létrejött, hiszen a zárójelbe tett szakértői, vagy a - részben legalább - konszenzusos javaslatok helyett egy, valójában meg sem tárgyalt, át sem beszélt, teljesen egypárti alkotmányszöveget fogadott el a Fidesz-KDNP - szemben az 1989-90-es demokratikus alkotmány keletkezésével, nyilvános vitájával.
Az új alkotmányos konstrukció ráadásul teljesen átalakította az addig független intézményeket is, melyeknek vezető- és hatáskörváltásaival szintén nyílttá vált az alkotmányos kultúra felmondása. Az elmúlt öt év mindezt bizonyította, hiszen a rendszerszintű átalakításoktól kezdve az egyéni, vagy kisebbségi jogsérelmekig épp azt láthattuk: "ha van egy párt, amely saját magának csinál alaptörvényt, akkor attól minden kitelik". Márpedig ez a mostani tényleg csak az ország egyik felének alkotmánya, a politikai ellenzék teljesen elutasítja, így a politikai gondolkodásnak folyamatosan része az is, hogy egy kormányváltás esetén miként módosítsák vagy épp cseréljék le teljesen - fogalmazott. Mindennek nemcsak a jogállami folytonosság megszakadása, de egy sorozatos alkotmányozási kényszer, avagy egy elhúzódó alkotmányos válság lehet a legnagyobb veszélye.
