„Egyetért-e ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek – a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény szerint – továbbra is zárva tartsanak vasárnap?” Ezt a kérdést nyújtotta be Erdősi Lászlóné herceghalmi polgármester-feleség egy hónappal ezelőtt a Nemzeti Választási Irodában. Vagyis nem ő nyújtotta be, hanem a vele érkezett fiatalember, érzékeny lelkű kopaszok gyűrűjében, Nyakó Istvánt a maga kérdésével kicsit nagyon kiszorító performansz keretében. Azóta sok víz lefolyt a kidobóemberek húsos tarkóján. Jogászok értelmezik a történteket, harcolnak az ügyben. Volt feljelentés is, tehát lesz annak elutasítása is nem sokára.
Erdősiné a tökéletes civil, a maga sértődött attitűdjével – aki nyilván magára vállalta volna a kétszázezer aláírás összegyűjtését is –, tehát a vasárnapi boltzár elkötelezett harcosa. Az volt eddig is, és gondolhatnánk, hogy az ma is, hiszen mitől is változott volna meg a véleménye.
Sőt, lázadoznia kellene, hogy a korábban épp az ő álláspontját szajkózó kormány befeküdt a balliberális nemzetrontóknak. Még sőtebb: az egyik politikai nagyágyú képes volt azt mondani, hogy a vasárnapi eladók köszönjék meg most a szocialistáknak, hogy dolgozniuk kell. Mert ezek a gaz szocik megdelejezték a Fidesz igen-gombjait, attól van az egész.
Erdősiné kényelmesen, tavaszi szellőben most bármikor odamehetne a bélyegzőgéphez, és háboríthatatlanul benyújthatná népszavazási kezdeményezését a vasárnapi lakat érdekében.
Fogalmam sincsen, miért nem teszi.
