- Tabutéma az örökbefogadás?
- Nemzetközi trendeknek is köszönhető, hogy egyre többen vállalják fel az örökbefogadást, ma már ismert hollywoodi sztárok beszélnek nyíltan róla. A jóléti társadalmakban mind inkább elfogadottabb, hogy családok a vér szerinti gyerekeik mellé hátrányosabb helyzetű térségekből fogadnak örökbe gyerekeket. Már itthon is egyre nyíltabban kezelik. Ugyanakkor továbbra is gyakori, hogy a szülők nem tárják fel az örökbefogadás tényét sem környezetük, sem gyermekük előtt.
Volt olyan kamaszlány, akit viselkedési problémák miatt hoztak a gyermekpszichiátriára, és a vizsgálat előtt az anyukája kiküldte, majd amikor kettesben maradtunk elárulta, hogy a már 16 éves lánya örökbefogadott, de ő ezt nem tudja. Ragaszkodott ahhoz, hogy a lány ezt ne is tudja meg. Ilyen esetekben nagyon jellemző a szülőkre a bűntudat, mert felismerik, hogy el kellett volna mondaniuk gyermeküknek, hogy örökbe fogadták őket, de ezt mégsem tették és teszik meg. A szülőkben félelmek, szorongások vannak, tehát nyilvánvalóan nem azért tartják ezt titokban, mert rosszat akarnak a gyereknek. Nekik ebben kell segítséget kapniuk.
Ha az örökbefogadó szülők el tudták fogadni esetleges saját veszteségeiket, fel tudták dolgozni a traumájukat, például ha nem lehetett vér szerinti gyerekük, illetve nyíltan tudnak az örökbefogadáshoz állni, a gyereket el tudják fogadni olyannak amilyen és nem valami mást keresnek, akkor az esetek jelentős részében nem is kell szakember segítségét kérniük. Sokan kérdezik tőlünk, hogy hogyan és mikor mondják el az örökbefogadást? Mi azt szoktuk tanácsolni, hogy ez ne egy egyszeri alkalom legyen, hanem már egészen babakortól kezdve érdemes erről beszélgetni. Senki nem emlékszik arra, hogy mikor mondták el neki, hogy fiú, vagy lány, hanem valahogy mindig is tudta: ugyanígy, az örökbefogadásról is fontos időről-időre beszélni. Ennek az is az előnye, hogy a szülő már akkor hozzászokik ahhoz, hogy erről beszéljen, amikor a gyerek még nem is érti. Ezek a kérdések továbbá mesében is tematizálhatók, szerencsére itthon is egyre több mese érhető el az örökbefogadásról.
- Ha egy gyereket a harmadik világból fogadnak örökbe, annak nincs meg az a hátránya, hogy elveszti a kultúráját, nem lesz esélye arra, hogy valamikor a vér szerinti szüleit megismerje?
- Minden örökbefogadási történet veszteségekkel és nyereségekkel jár. Sokszor már korábbi sérülésekkel, fájdalmakkal, bánattal érkezik a történet egyik-másik szereplője, vagy a folyamat maga tartogat olyan nehézségeket, amelyek a későbbiekre is kihatnak. Azt kell mérlegelni minden esetben, hogy mi az, amit kap az a gyerek, aki elveszíti a vérszerinti szüleivel való találkozás lehetőségét és vele a kultúrájuk elsajátítását. Talán élesebben látszanak a veszteségek, amikor más országokból, kultúrából fogadunk örökbe, de a gyerek akkor is elveszíti a gyökereit, amikor egy magyar házaspár egy másik magyar gyereket fogad örökbe.
- A magyarországi inkubátor programmal összefüggésben mit gondol az identitás kérdéséről?
- Az örökbefogadott gyerekek jelentős részénél komoly feladat és probléma az identitás kérdése. Nyílt örökbefogadás esetén sokat tudhat a gyerek a vérszerinti szüleiről, akár kapcsolatot is tarthat velük. Amerikában, Angliában ez igen elterjedt, és szerencsére már Magyarországon is van erre példa. Ugyanakkor nagyon sok az olyan eset, amikor senki nem tud semmit a gyerek biológiai szüleiről. Ilyen például az inkubátor program, vagy amikor hamis papírokkal otthagyják a kórházban az újszülöttet. Ezekben az esetekben a gyereknek valamilyen fantáziaképből, részinformációkból kell felépítenie magában egy identitást. Ez nagyon nehéz feladat, amelyhez segítséget kell kapnia.
Angelina Jolie-ról és Brad Pittről szinte már csakis családi portrék jelennek meg, hiszen a három saját mellett három adoptált gyermekük is van: Maddox Kambodzsában, Pax Vietnamban, Zahara Etiópiában látta meg a napvilágot FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
- Az a legnehezebb a gyereknek, ha semmit nem tud a vérszerinti szüleiről?
- Az örökbefogadó szülőknek sokszor elég megterhelő, amikor tudomásuk van arról, hogy a szülők mondjuk bűnözők voltak, vagy nemi erőszakot követtek el, vagy pszichiátriai betegségük van. Ilyenkor azt mondják, hogy jobb lenne semmit sem tudni. A szakemberek szerint pszichológiai értelemben a bizonytalanság sokkal rosszabb, sokkal kínzóbb, mint a rosszat tudni. Amikor vér szerinti családjáról kérdezősködik az örökbefogadott gyerek, akkor nagyon sok szülő egyszerűen egy „nem tudommal” lezárja a beszélgetést. Ez lehet, hogy megfelel az igazságnak, de egyáltalán nem érzékeny a gyerek elemi erejű kíváncsiságára. Ilyenkor lehet azt mondani, hogy nem tudom, de ettől még beszélgethetünk róla. Lehet róla közösen fantáziálni, ki lehet találni róla meséket, mindenképpen azt kell közvetíteni, hogy erről lehet gondolkodni és beszélni, és az elfogadható dolog, hogy a gyerek kíváncsi. Így sokkal könnyebb megbirkóznia a bizonytalansággal.
- A Vadaskert Kórházban több éven keresztül tartott csoportterápiát az örökbefogadó szülőknek. Mik voltak a leggyakoribb problémák, nehézségek, amelyekkel megkeresték?
- Nagyon sok szempontból érezhetik az örökbefogadó szülők, hogy magukra hagyták őket. Magyarországon ugyanis az ellátórendszer nincsen felkészülve azokra a nehézségekre, amelyek az ő speciális helyzetükből adódnak. Vannak ugyan nevelési tanácsadók, gyerekorvosok, és mindenféle szolgálatok, de ezek egyrészt túlterheltek, másrészt sokan nem rendelkeznek kellő ismeretekkel vagy eszköztárral az örökbefogadással kapcsolatban. Egy iskolában, óvodában, vagy nevelési tanácsadóban dolgozó pszichológus nincs feltétlenül felkészülve az örökbefogadással járó speciális nehézségekre, kérdésekre. Például arra, hogyan beszéljünk az örökbefogadásról és örökbefogadottságról a családon belül és azon kívül. Jellemzőek lehetnek a fegyelmezési nehézségek, sokszor előfordul, hogy a gyerekek már lemaradásokkal, vagy viselkedés problémákkal érkeznek a családba, a szülők pedig bizonytalanok szerepükben. Gyakran találkozunk továbbá kötődési nehézségekkel, főleg ha már idősebb korban örökbefogadott gyerekről van szó. Egy külön terület a bántalmazó, elhanyagoló családból érkezett gyerekeké, akik sajnos már hozzák magukkal a saját traumáikat, veszteségeiket, fájdalmaikat, sebeiket. Halmozottan jelentkeznek az iskolai problémák is, mert az örökbefogadott gyerekeknél az átlagosnál gyakoribbak a részképesség problémák, a figyelemzavar, a hiperaktivitás. Ugyancsak komoly nehézségek jelentkezhetnek kamaszkorban.
- Mitől alakulnak ki a kötődési zavarok?
- Kötődés szempontjából az első életév egy rendkívül meghatározó időszak. Általános tapasztalat, hogyha a gyerek egy éves koráig nem alakul ki biztonságos, stabil kötődése egy gondozóhoz, egy nevelőszülőhöz, vagy bárkihez, akkor utána már nehezebb lesz kötődnie. Nem lehetetlen, de ezek a gyerekek mindenképpen valamilyen hátránnyal, hiánnyal érkeznek az örökbefogadó családba, és nem elég csak szeretni őket, hiszen náluk nem alakult ki teljesen a kötődésnek az idegrendszeri struktúrája, érzelmi alapja.
- A kamaszkorban is lehetnek nehézségek, ez mindenkinek nagyon nehéz időszak. Ezen a területen is van különbség örökbefogadott, és a vér szerinti családjában nevelt gyerekek között?
- Az örökbefogadott gyerekeknél gyakran sokkal nehezebb a kamaszkor, amely az identitáskeresésről, értékválasztásról szól. Ilyenkor mindenkinek azzal kell megküzdeni, hogy ki is ő, le kell válni a szülőkről, hogy kialakítson egy új, immár saját identitást. Az örökbefogadott kamaszoknak hatványozottan nehezebb dolguk van, hiszen úgynevezett kettős identitással rendelkeznek. Van egy fajta azonosulásuk az örökbefogadó szülőkkel, és a vérszerinti családjukkal még akkor is, hogyha nem tudnak róluk semmit. Mind a két viszony lehet konfliktusos, bonyolult, így nekik sokkal jobban meg kell küzdeni, hogy megtalálják a saját útjukat. Egy serdülő örökbefogadott gyereknek fogalma sincs arról, hogy a teste milyen irányban fog változni, magas lesz-e, vagy alacsony, duci, vagy sovány, mert nem tudhatja, hogy kire hasonlít. Nincsen tisztában a képességeivel, és sokkal inkább érezheti magát elszigeteltnek egy olyan családban, ahol ő másban ügyes, mint az örökbefogadó családja. Ennél sokkal bonyolultabb az értékrend kialakítása, az elköteleződés, a párválasztás, a szexualitással kapcsolatos nehézségek. Jóval több kétség, szorongás van bennük, mert nagyon sokszor övezi azt valami rossz. Például azt hallhatják, hogy ők egy nem kívánt terhességből születtek, őt a vérszerinti apja elhagyta, vagy rosszul bánt az anyjával, magára hagyta őt, ezért lehet az örökbefogadott gyerekekben bizalmatlanság.
Van olyan örökbefogadott, akinek a vérszerinti anyja nemi erőszak áldozata lett, ebből született, és egy ilyen örökséggel nagyon nehéz serdülőként elkezdeni a bizalomteli szerelmi szexuális együttléteket.
Kamaszkorban szokott felmerülni a félelemmel, szorongással vegyes kíváncsiság, hogy találkozzon-e a vérszerinti szüleivel. Ilyenkor kulcsfontosságú az örökbefogadók hozzáállása. Sok gyerek úgy érzi, hogy árulás lenne az örökbefogadó szülőkkel szemben, ha ő meg akarná keresni a biológiai szüleit.
- Felkészítik az örökbefogadó szülőket ezekre a nehéz szituációkra?
- A tanfolyamok általában nagyon jók, hasznos információk hangoznak el, de rettentően rövidek, összesen 21 órás az egész. Ezért a jövőben szeretnék elindítani egy csoportot a szülőknek, akik szívesen foglalkoznának ezekkel a témákkal részletesebben, ahol együtt dolgozik a gyógypedagógus, a gyerekpszichológus, a felnőtt klinikai szakpszichológus, pszichiáter, szociális munkás és a családterapeuta.