A napokban megtanulhattuk: az a Matolcsy György, aki az MNB elnöki lakosztályában serénykedik, nem az a Matolcsy György, aki a bank alapítványának kuratóriumi elnökeként tüsténkedik. Nem is lehetne ugyanaz a személy, hiszen az törvénysértés volna, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében ilyesmi nem eshet meg.
De ha netán mégis, akkor az ország törvényességének legfőbb ura biztosan összeráncolná a szemöldökét. Szó sem lehet semmi törvénytelenségről, már csak azért sem, mert akkor biztosan nem ebédelne meghitt kettesben egy törvénysértővel. A feleségének is lesülne a bőr a képéről, ha reggelente be kellene osonnia a munkahelyére, nehogy összefusson a főnökével. Pironkodás nélkül biztosan nem tudna a szemébe nézni.
Elképzelhetetlennek tartom, hogy a miniszterelnök jobbkeze csak úgy belenyúljon a közös bugyellárisba. Égnek-földnek kellene akkor összeszakadnia, mert Orbán Viktor azt mondta, más körülmények között elképzelhetetlennek tartja, hogy megváljon a jobbjától. Más oldalról nincs abban semmi különös, ha az, aki olyan helyen dolgozik, juttat egy kis pénzmagot ilyen-olyan rokonoknak, unokaöcsiknek, fel- és lemenőknek. Ne érveljen senki ebben az országban olyan marhasággal, hogy ez korrupció! Megmondták a Fidesz politológusai, ez csupán a NER rendszerének sajátja.
Matolcsy György nem tolvaj. Nem sikkasztó köztisztviselő. Bűvész! Nem túl jó bűvész, de akkor is az. Végül is nem lehet mindenki Rodolfó. A közpénzből – magánpénzt mutatvány, nem jött be neki,mert a kezét figyeltük. Most itt van a másik mutatvány, az alapítványi pénzekkel. Elég átlátszó ez is.
Figyeljük a kezét.
