Előfizetés

Közelről még szörnyűbb az egészségügy

Újabb ellenzéki politikus hívta fel a figyelmet az egészségügy tarthatatlan helyzetére. A segédápolónak állt PM-es Szabó Tímea után most Oláh Lajos, a DK parlamenti képviselője töltött el múlt kedden kilenc órát a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház sürgősségi osztályának folyosóján, a tapasztaltakat összegző kisfilmje futótűzként terjed a Facebook-on. 

Elmondása szerint saját szemével akarta látni a valóságot, mert az utóbbi hetekben egyre több panasz jutott el hozzá az ellátás hibáival, főként a sürgősségi osztályokon kialakult tarthatatlan állapotokkal kapcsolatban. Terézváros ellenzéki képviselője úgy találta, a valóság még annál is megdöbbentőbb, mint amire számított, pedig a közösségi oldalán szaporodó kommentek szerint nem is a legrosszabb helyet választotta.

A Fidesz-kormány oda juttatta a magyar egészségügyet, hogy nem ritka, ha valaki 26-27 órát várakozik egy sürgősségi osztály folyosóján – érvelt a Népszavának Oláh Lajos. Súlyos szívbetegek vagy gerincsérvesek vártak 7-8 órát mellette, infúziós zacskók lógtak a ruhafogason, egy idős asszony cipóvá dagadt lába alá egy másik beteg tolt szemetesvödröt. Talált mosdót, ahol se kilincs, se WC lehúzó nem volt, a lift nem működik, ahogyan a sorszám kiadó automata sem, kevés az orvos, ők is órákra eltűnnek, ha a fekvőbeteg osztályokon kell valamit megoldani, a dolgozók kimerültek.

A DK politikusa azt mondta, véletlenül választotta a helyszínt, tudja, bármelyik fővárosi kórházban hasonló állapotokat talált volna, ezért is aggodalommal várja a nagy budapesti kórházharc végeredményét. A DK politikusa szerint komoly esély van rá, hogy Orbán Viktor látványberuházások átadásához vonzódó hatalmi politikája győz, és egy új szuperkórház építését kezdik meg, a meglévő intézményekre pedig továbbra sem jut pénz.

A Demokratikus Koalíció egyetlen egyéni körzetben parlamentbe jutott képviselője a kórházigazgatók hozzáállását kifogásolva tette fel a kérdést: meddig szolgálják még szó nélkül a kormányt a betegeik és dolgozóik ellenében? A közvélemény felrázására további kisfilmek elkészítését tervezi Oláh Lajos.

Lopássegítő jogalkotás

Publikálás dátuma
2016.05.05. 07:05
Eltitkolt dossziék – mit félnek nyilvánosságra hozni? FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK
Lopáseltitkolási záradék, vagy éppen Lex Tóth Bertalan - mindkét elnevezés illik a jövő évi költségvetést megalapozó salátatörvénybe elrejtett passzusokra, amelyekkel az állami vállalatokat lényegében kivonná a kormány az információszabadság alól. A jogi szakértők szerint egyértelműen alaptörvény-ellenes a ráadásul visszamenőleges javaslat.

Ha sikerül befolyásolni a bírósági gyakorlatot, lényegében bármit eltitkolhatnak az állami vállalatok a jövőben, hiszen a kormány kedden a jövő évi költségvetés megalapozásáról szóló törvényjavaslatába betett egy olyan részt is, amely módosítaná a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényt. A módosításnak az a lényege, hogy ezentúl "nem ismerhető meg" a köztulajdonban álló gazdasági társaságok egyetlen olyan adata sem, amely "piaci verseny szempontjából hátrányt, vagy aránytalan sérelmet okoz", illetve "sérti vagy veszélyezteti a köztulajdonban álló gazdasági társaság, vagy az általa irányított vállalkozás jogos pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit."

Noha Kovács Zoltán kormányszóvivő a váratlanul és bújtatva benyújtott módosítót úgy magyarázta: csak az olyan gazdasági kérdésekre vonatkozik, amelyeket az úgynevezett postatörvény szabályozott, és a salátatörvény szerinte nem alkalmas arra, hogy átalakítsa az információszabadságról szóló törvényeket, a szakértők szerint világos, hogy a javaslat befolyásolni kívánja az adatigénylési, sőt az ilyen tárgyú perekben a bírósági gyakorlatot. Ráadásul nemcsak versenykérdésekben, amelyek állami, mondjuk monopolhelyzetben lévő vállalatoknál eleve értelmezhetetlenné teszik az üzleti érdekre való hivatkozást - mondta lapunknak Hack Péter. A jogász szerint a javaslat szűkíteni kívánja a közérdekű adatok körét, teljesen indokolatlanul, hiszen a bírósági gyakorlat eddig is következetes volt ebben - a valóban üzleti titkokat illetően. Épp ezért Hack szerint a cél az, hogy befolyásolhassák a bírósági gyakorlatot. "A javaslat arra irányul, hogy a következő két évben ne kerülhessenek nyilvánosságra a jegybanki alapítványok pénzköltéseihez hasonló ügyek, hiszen ha nem lehet hozzáférni a közérdekű adatokhoz, az állami cégek, szervek pénzköltéseihez, akkor nem látja a társadalom a maga meztelen valóságában azt, hogy a közpénz miként veszíti el ipari mértékben a közpénzjellegét" - fogalmazott.

Ligeti Miklós is abban látja a javaslat okát, hogy van mit titkolni. A Transparency International (TI) jogi igazgatója egyértelműen alkotmányellenesnek nevezte a terveket, noha ez a módosítás a bíróság előtt még vitatható adatmegtagadó indokok körét bővíti. A szándéka és a módosítás hatása is egyértelmű: megint nehezebb lesz közérdekű adatokat igényelni. "Lehetett erre számítani, miután előbb a Magyar Posta cégeinek könnyítették meg, hogy kivonják magukat az átláthatóság szabályai alól, majd a Magyar Nemzeti Banknak is hasonló felhatalmazást adtak, s ezt terjesztenék ki most valamennyi állami és önkormányzati vállalatra. Az információszabadság elleni újabb támadás pedig már a teljes állami vállalati szféra esetében kizárná a közpénzhasználat nyomon követhetőségét" - fogalmazott Ligeti. A jövőben a nyilvánosság teljes kizárásához elegendő lehet arra hivatkozni, hogy az adatok közzététele azáltal sértené az adott cég piaci érdekeit, hogy a versenytársát indokolatlan előnyhöz juttatja, amivel a jogalkotó egyértelműen az adatigénylési pereket kívánja befolyásolni, az adatkezelők kezébe újabb eszközöket adva a közérdekű információk eltitkolásához.

Lapunk már tegnap is beszámolt arról: a javaslat két csoportba sorolja a köztulajdonban álló gazdasági társaságokat: az energetikai vállalatokat kimondva is mentesíti az adatnyilvánosság követelménye alól, míg a többi állami, önkormányzati gazdasági társaságnál csak a hatását tekintve számolja fel az információszabadságot. A tervezet szerint ugyanis az állami tulajdonban álló energetikai vállalatok "döntések megalapozását szolgáló üzleti, pénzügyi, műszaki, kereskedelmi, piaci", vagyis lényegében bármilyen adata öt évig semmilyen körülmények között nem, harminc éven belül pedig csak az adott társaság mérlegelése alapján kerülhet nyilvánosságra - nemzetbiztonsági, központi pénzügyi és külügyi (!) érdekből.

Ligeti szerint a korlátozás nyilvánvalóan ellentétes az alaptörvénnyel, amely a közpénzek és a nemzeti vagyon átlátható felhasználását írja elő. Ráadásul az új szabályokat az elfogadásukkor folyamatban lévő adatkérésekre és közérdekű adatok kiadása iránt éppen zajló perekre is alkalmazni kellene. "A módosítást jegyző Nemzetgazdasági Minisztériumban úgy látszik nem olvasták az Alkotmánybíróság által a jegybanki alapítványokhoz került közpénzt azonnali hatállyal magánpénzzé nyilvánító törvényről hozott határozatot. Az Ab ugyanis a közérdekű adatok megismerésének visszaható hatályú korlátozását is alaptörvény-ellenesnek ítélte" - emlékeztetett.

Nemcsak a jogászoknál, az ellenzéknél is kiverte a biztosítékot Varga javaslata. Az Együtt azt követeli, hogy a Fidesz vonja vissza a költségvetési törvényben elbujtatott "lopáseltitkolási záradékot". A párt szerint a javaslat alkotmányellenes és felháborító, "ismét csakis arra szolgál, hogy a fideszesek annyit lophassanak, amennyi jólesik, és ezt teljes titokban tehessék meg". De alaptörvény-ellenesnek tartja a terveket az LMP is. Schiffer András társelnök-frakcióvezető szerint a kabinet az államilag szervezett rablás nyomait próbálja eltakarítani.

Ez lenne a Lex Tóth Bertalan?
Tegnap is volt bírósági tárgyalása közérdekű adatigénylési ügyben Tóth Bertalannak, az MSZP frakcióvezető-helyettesének ugyanis jelenleg 80-10 ilyen tárgyú pere van folyamatban. "Állami vállalatok és egyéb közérdekű adatokat kezelő szervek sorra tagadták és tagadják meg a - mérlegelésem szerint - kötelezően kiadandó adatok közlését" - mondta lapunknak Tóth, aki tavaly 60, idén pedig eddig már 53 esetben kényszerült pert indítani ilyen információk megszerzéséért.
Olyan ismeretekre kíván például szert tenni, mint hogy az állami földgáz-kereskedő mennyiért szerzi be a gázt, vagy az állami vállalatok milyen áron és kiknek szerveztek ki szolgáltatási feladatokat. "Erős a gyanú, hogy amint a jegybanki alapítványok esetében, úgy ezekben az ügyekben is tömegesen jutottak közpénzhez a Fidesz holdudvarába tartozó vállalkozók és magánszemélyek" - fogalmazott Tóth.



Közömbös, mi lesz a népszavazás eredménye

F. R.
Publikálás dátuma
2016.05.05. 07:03
Fotó: Tóth Gergő
A Kúria keddi döntése, amely szabad utat adott a kormány által tervezett kvóta-ellenes referendum megrendezéséhez, nem csak politikai, hanem jogi vitát is gerjesztett. Valki Lászlót kérdeztük: helyesen értelmezhető-e a kormány kérdése, nem mond-e ellent a kezdeményezés az uniós jognak, egyáltalán: jogi szempontból van-e értelme a népszavazásnak? 
Valki László FOTÓ: NÉPSZAVA

Valki László FOTÓ: NÉPSZAVA

A népszavazási kérdés megfogalmazása tekintetében a Kúriának nincs igaza, mivel a „betelepítés” kifejezést az európai jog nem ismeri, és a kérdésfeltevés időpontjában a magyar jog sem ismerte. A Tanács tavaly szeptemberi, a kormány által sérelmezett 2015/1601. határozata a kvótákkal kapcsolatban az „áthelyezés” kifejezést használta. Azt írta elő, hogy az ide áthelyezett menekültek kérelmét a magyar állam illetékes hatóságainak kell megvizsgálnia. A betelepítés fogalma tehát egy népszavazási kérdés részeként félrevezető, mert a menekültek tartós, sőt állandó itt-tartózkodására utal, míg az említett tanácsi határozat csupán a menekültügyi eljárás lefolytatásának helyszínét határozta meg. A magyar hatóságok a menekültkérelmek akár a többségét is elutasíthatják.

A magyar Országgyűlés hozzájárulása egy tanácsi határozat érvényességének egyébként sem lehet a feltétele. Egy tagállam törvényhozása ugyanis sem a szavazás előtt, sem pedig azt követően nem vétózhatja meg a Tanács határozatát. A nemzeti parlamentek részvételére a brüsszeli döntéshozatalban külön uniós szabályok vonatkoznak.

A népszavazásnak csak politikai célja van, jogi következménye nincs. Az európai jog szempontjából ugyanis közömbös az, hogy egy tagállam milyen módon hajtja végre a Tanács döntését, az Országgyűlés hozzájárulásával vagy anélkül, a lényeg az, hogy végre kell hajtania. Ezért jogilag mindegy, hogy mi lesz a népszavazás eredménye. Ha a kérdésre a polgárok kellő számban igennel szavaznak, és erre hivatkozva a kormány nem hajtja végre a Tanács említett határozatát, Magyarország akkor is uniós jogot sért. A Tanács határozata a magyar államot tagállamként kötelezi, függetlenül attól, hogy a határozatot az Országgyűlés megtárgyalta-e vagy sem, illetve tartottak-e arról népszavazást, és az milyen eredménnyel járt.

A kormány már tavaly bejelentette, hogy nem fogja végrehajtani a kvótahatározatot. Erről tehát „a magyar embereket” nem kellene többé megkérdezni, ettől nem lesz erősebb a kormány pozíciója. A magyar döntést mások mellett Angela Merkel német kancellár először bírálta, később azonban kijelentette, hogy az EU senkit nem fog kényszeríteni a menekültügyi kérelmek elbírálására, tehát a kvótahatározatnak egyébként sem lesz számunkra következménye.

A magyar kormány az uniós jog alapján az Európai Unió Bíróságán megtámadta a Tanács 2015/1601. határozatát. Így tett a szlovák kormány is. Ehhez mindkettőnek joga van, hiszen nem zárható ki, hogy a Tanács a menekültválság kellős közepén valamelyest túllépte a hatáskörét. Ha az Európai Bíróság úgy látja, hogy a magyar jogi érvek helytállóak, a határozat érvénytelen lesz és így hatályát is veszíti, ezért azt sem Magyarországnak, sem másnak nem kell végrehajtania. Egyebek között ezért is közömbös, hogy mi lesz a népszavazás eredménye.

A népszavazási kérdés egyébként – a Kúria álláspontjával ellentétben – nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettséget érint. Magyarország ugyanis a csatlakozással az uniós szerződések részesévé vált, a lisszaboni szerződést pedig aláírta és meg is erősítette, ezekről a kötelezettségekről tehát az Alaptörvény értelmében nem kezdeményezhető népszavazás. Közömbös, hogy a kötelezettségek olyan jogi normákból származnak-e, amelyek a magyar jognak is részévé váltak.

A kormány képviselője a Kúrián – az Alkotmánybíróság korábbi határozataira hivatkozva – azt állította, hogy az uniós normák már a belső jog részévé váltak, ezért azokra nem vonatkozik a nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségekre előírt népszavazási tilalom. A „nemzetközi szerződés” azonban általános fogalom. Éppúgy szerződésnek számít az európai uniós (alap)szerződés, mint például az emberi jogokról szóló 1966. évi egyezségokmány. Ezekből Magyarországnak nemzetközi kötelezettségei származhatnak, ideértve a Tanács határozataiban foglalt előírásokat is. Maga az Alaptörvény E) cikkének 2) bekezdése, amelyre a Kúria hivatkozik, történetesen szintén az „alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése” kifejezést tartalmazza.

A Kúria végzésében tévesen hivatkozik az Alkotmánybíróság korábbi határozataira, mert azok nem a most tárgyalt összefüggésben nyilvánították az uniós jogrendszert különlegesnek, amely eltér az általános nemzetközi (szerződési) jogi rendszertől. Az Alkotmánybíróság 2005-ben hozott 1053/E/2005. határozatának értelmében például az Európai Közösségek alapító és módosító szerződései csak az „Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából” nem minősülnek közönséges nemzetközi szerződésnek. Azt azonban az Alkotmánybíróság sosem mondta, hogy a tanácsi határozatok nem foglalnak magukban nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségeket, és így népszavazással felülbírálhatóak lennének.

A népszavazás őszi megrendezésének tervéből egyébként arra lehet következtetni, hogy a kormány menekülteket továbbra sem szeretne befogadni és a fejenként 250 ezer eurós „szolidaritási hozzájárulást” sem kívánja az uniós alapba befizetni.