Közömbös, mi lesz a népszavazás eredménye

A Kúria keddi döntése, amely szabad utat adott a kormány által tervezett kvóta-ellenes referendum megrendezéséhez, nem csak politikai, hanem jogi vitát is gerjesztett. Valki Lászlót kérdeztük: helyesen értelmezhető-e a kormány kérdése, nem mond-e ellent a kezdeményezés az uniós jognak, egyáltalán: jogi szempontból van-e értelme a népszavazásnak?

Valki László FOTÓ: NÉPSZAVA

A népszavazási kérdés megfogalmazása tekintetében a Kúriának nincs igaza, mivel a „betelepítés” kifejezést az európai jog nem ismeri, és a kérdésfeltevés időpontjában a magyar jog sem ismerte. A Tanács tavaly szeptemberi, a kormány által sérelmezett 2015/1601. határozata a kvótákkal kapcsolatban az „áthelyezés” kifejezést használta. Azt írta elő, hogy az ide áthelyezett menekültek kérelmét a magyar állam illetékes hatóságainak kell megvizsgálnia. A betelepítés fogalma tehát egy népszavazási kérdés részeként félrevezető, mert a menekültek tartós, sőt állandó itt-tartózkodására utal, míg az említett tanácsi határozat csupán a menekültügyi eljárás lefolytatásának helyszínét határozta meg. A magyar hatóságok a menekültkérelmek akár a többségét is elutasíthatják.

A magyar Országgyűlés hozzájárulása egy tanácsi határozat érvényességének egyébként sem lehet a feltétele. Egy tagállam törvényhozása ugyanis sem a szavazás előtt, sem pedig azt követően nem vétózhatja meg a Tanács határozatát. A nemzeti parlamentek részvételére a brüsszeli döntéshozatalban külön uniós szabályok vonatkoznak.

A népszavazásnak csak politikai célja van, jogi következménye nincs. Az európai jog szempontjából ugyanis közömbös az, hogy egy tagállam milyen módon hajtja végre a Tanács döntését, az Országgyűlés hozzájárulásával vagy anélkül, a lényeg az, hogy végre kell hajtania. Ezért jogilag mindegy, hogy mi lesz a népszavazás eredménye. Ha a kérdésre a polgárok kellő számban igennel szavaznak, és erre hivatkozva a kormány nem hajtja végre a Tanács említett határozatát, Magyarország akkor is uniós jogot sért. A Tanács határozata a magyar államot tagállamként kötelezi, függetlenül attól, hogy a határozatot az Országgyűlés megtárgyalta-e vagy sem, illetve tartottak-e arról népszavazást, és az milyen eredménnyel járt.

A kormány már tavaly bejelentette, hogy nem fogja végrehajtani a kvótahatározatot. Erről tehát „a magyar embereket” nem kellene többé megkérdezni, ettől nem lesz erősebb a kormány pozíciója. A magyar döntést mások mellett Angela Merkel német kancellár először bírálta, később azonban kijelentette, hogy az EU senkit nem fog kényszeríteni a menekültügyi kérelmek elbírálására, tehát a kvótahatározatnak egyébként sem lesz számunkra következménye.

A magyar kormány az uniós jog alapján az Európai Unió Bíróságán megtámadta a Tanács 2015/1601. határozatát. Így tett a szlovák kormány is. Ehhez mindkettőnek joga van, hiszen nem zárható ki, hogy a Tanács a menekültválság kellős közepén valamelyest túllépte a hatáskörét. Ha az Európai Bíróság úgy látja, hogy a magyar jogi érvek helytállóak, a határozat érvénytelen lesz és így hatályát is veszíti, ezért azt sem Magyarországnak, sem másnak nem kell végrehajtania. Egyebek között ezért is közömbös, hogy mi lesz a népszavazás eredménye.

A népszavazási kérdés egyébként – a Kúria álláspontjával ellentétben – nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettséget érint. Magyarország ugyanis a csatlakozással az uniós szerződések részesévé vált, a lisszaboni szerződést pedig aláírta és meg is erősítette, ezekről a kötelezettségekről tehát az Alaptörvény értelmében nem kezdeményezhető népszavazás. Közömbös, hogy a kötelezettségek olyan jogi normákból származnak-e, amelyek a magyar jognak is részévé váltak.

A kormány képviselője a Kúrián – az Alkotmánybíróság korábbi határozataira hivatkozva – azt állította, hogy az uniós normák már a belső jog részévé váltak, ezért azokra nem vonatkozik a nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségekre előírt népszavazási tilalom. A „nemzetközi szerződés” azonban általános fogalom. Éppúgy szerződésnek számít az európai uniós (alap)szerződés, mint például az emberi jogokról szóló 1966. évi egyezségokmány. Ezekből Magyarországnak nemzetközi kötelezettségei származhatnak, ideértve a Tanács határozataiban foglalt előírásokat is. Maga az Alaptörvény E) cikkének 2) bekezdése, amelyre a Kúria hivatkozik, történetesen szintén az „alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése” kifejezést tartalmazza.

A Kúria végzésében tévesen hivatkozik az Alkotmánybíróság korábbi határozataira, mert azok nem a most tárgyalt összefüggésben nyilvánították az uniós jogrendszert különlegesnek, amely eltér az általános nemzetközi (szerződési) jogi rendszertől. Az Alkotmánybíróság 2005-ben hozott 1053/E/2005. határozatának értelmében például az Európai Közösségek alapító és módosító szerződései csak az „Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából” nem minősülnek közönséges nemzetközi szerződésnek. Azt azonban az Alkotmánybíróság sosem mondta, hogy a tanácsi határozatok nem foglalnak magukban nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségeket, és így népszavazással felülbírálhatóak lennének.

A népszavazás őszi megrendezésének tervéből egyébként arra lehet következtetni, hogy a kormány menekülteket továbbra sem szeretne befogadni és a fejenként 250 ezer eurós „szolidaritási hozzájárulást” sem kívánja az uniós alapba befizetni.