Nem hagyják cserben Budapestet

Fischer Iván Kossuth-díjas karmester - az általa és Kocsis Zoltán szintúgy Kossuth-díjas karmester által alapított Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója - megtöltötte emberekkel a Vörösmarty tér egyik felét. A világhíres zenekar és közönsége demonstratív jellegű ingyenes koncertet tartott, amiért a Fővárosi Közgyűlés 200 millió forinttal megcsapolta támogatásukat. Fischer a várt odamondogatások helyett békére, egymás iránti odafigyelésre hívta fel a figyelmet.

Hosszan tartó, többperces taps kíséretében lépett a fővárosi Vörösmarty téren megépített színpadra Fischer Iván Kossuth-díjas karmester, a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) zeneigazgatója azon a szombat délutáni demonstráción, amelyet azért tartottak, mert a Fővárosi Közgyűlés április 27-én úgy döntött, a tavalyi évhez képest 200 millió forinttal kevesebbel, 60 millió forinttal támogatja az idén a zenekart. Miután a hatvanöt éves zenei nagyágyú megköszönte a jelenlévő csaknem kétezres tömegnek azt, hogy megjelentek, úgy fogalmazott, elsősorban azt demonstrálják, hogy ők nagyon szeretik Budapestet. Fischer gyorsan hozzátette, tudja, hogy a magyar főváros is nagyon szereti a Budapesti Fesztiválzenekart. "Ne beszéljünk a múltról, beszéljünk arról, milyen Budapestet szeretnének. Olyan Budapestet szeretnénk, ahol több a zene, több a vidámság, több a szeretet, kevesebb a gyűlölködés" - kezdte el mondani a karnagy, de a szervezők kérésének megfelelően hangszerekkel felvértezett közönség szinte minden mondat után beletapsolt és kiabált Fischer mondataiba. A tér egyik felét teljesen betöltő közönség egyébként a rendezvény elején nem hallotta jól a karnagyot, így az első percekben a rossz hangosítás miatt is belekiabáltak szövegébe.

A kellemes május délutáni napsütésben a Budapesti Fesztiválzenekar több különböző korszakból származó, eltérő műfajú és stílusú darabbal kedveskedett a közönségnek. A számok szünetében Fischer Iván mindig megszólalt, s lelkesen felkonferálta a zeneszámokat. Az alkalmi hangversenyt az általa legszelídebbnek vélt, a legtöbb szeretetet árasztó művel, Mozart klarinétversenyének második tételével kezdték, majd szép sorjában külön ajánlotta a következő produkciókat a budapesti gyerekeknek, fiataloknak, nyugdíjasoknak. Nem feledkezett meg a pedagógusokról, a kórházi dolgozókról és egyetlen kisebbségekhez tartozóról sem - a közönség demonstratív módon tapsviharral fejezte ki tetszését a látványos gesztusért. Fischer művésztársaira is gondolt, akik "nagy odaadással színesítik a várost, s akik szintén Budapest részei". Mielőtt barokk muzsikával köszöntötte volna őket, azt kérte, ne engedjük elfeledni őket: a városnak minden művészt meg kell becsülnie, mert többek között ők tették Budapestet azzá a várossá, amivé lett.

A háromnegyed órás, pezsdítő zenélésben olyan különlegesen élettel teli darabok is felcsendültek, mint Orbán György erdélyi komponista Tangó című szerzeménye, Ágai Dénes Rumba című műve vagy Jávori Ferenc (Fegya) klezmer dallamai. Mondani sem kell, a jórészt idősekből és kicsikből álló közönség igazán értékelte a populárisabb műfajokat is – számtalan láb mozdult a zene ritmusára. A szabadtéri koncert fénypontjaként említette a karmester a Fővárosi Közgyűlést, amely háromnegyedére csökkentette a Budapesti Fesztiválzenekar támogatását. Fischer Iván, miután felvezette Hanno Müller-Brachmann német operaénekest, így szólt: "Szeretnénk megemlékezni mindenkiről, aki Budapest közgyűlésében dolgozik. Történt, ami történt. Ők is Budapest részei, számukra is van egy kis ajándékunk. Bennünk semmi rossz érzés nincs, őket is ugyanúgy tiszteljük, Budapest részeinek tekintjük. Ezért Mozart A varázsfuvola című operájából hallgassák meg azt az áriát, amikor Sarastro arról énekel, hogy itt nem ismerik a bosszút.”

Az elegánsnak szánt revans abszolút elnyerte a közönség tetszését, a résztvevők többsége szinte egy emberként nevetett a fricskán. Záróakkordként a BFZ beváltotta ígéretét, közös zenélésre buzdította a zenehallgatókat. Mivel előzetesen már tettek említést a közösségi zenélésről, s kérték, aki teheti, hozzon magával valamilyen hangszert vagy zenélésre alkalmas tárgyat, nem volt nehéz összehozni a lélekemelő élőzenét. Volt, aki fadobot, nehéz kongadobot vitt, mások darbukaszerű, kerámiatalapzatú hangszerrel jöttek, de harmonika, klarinét, fuvola, gitár, cintányér és triangulum is felcsendült az impulzív muzsikálásban. Az igazi örömzene közben egy idősebb hölgy a könnyeivel küszködött, távolabb tőlem pedig elképedt turisták figyelték a közönség akcióját.

„Nem fogjuk cserbenhagyni Budapestet! Továbbra is zenélni fogunk!” – így búcsúzott a láthatóan nagyon felvillanyozott Fischer Iván, aki végezetül azt kérte közönségétől, békésen – rendbontás nélkül – távozzanak. Az egyszerre meginduló tömegben egy operabarát idős asszonnyal próbáltam lépésben elhagyni a teret, aki arról beszélt, hogy napokra feltölti az ilyen világklasszis zene és közösségi élmény.

A BFZ rendezvényén több közéleti személyiség is jelen volt. Többek között Farkasházy Tivadar humorista, Mécs Imre politikus, az SZDSZ alapító tagja, az MSZP két volt elnöke, Lendvai Ildikó és Hiller István, Erdős Virág költő, Szilágyi János műsorvezető, Lukáts Andor színművész fejezte ki szimpátiáját Fischer Ivánék mellett. A gyermekeivel és unokáival demonstráló György Péter esztéta a Népszavának elmondta, úgy gondolja, hogy Tarlós István főpolgármester pénzelvonása és a Fischert férfiatlan hisztikeltőnek nevező reakciója nem léptékarányos. „A magyar kulturális életben nagyon kevés olyan nemzetközileg vitathatatlan érték van, mint amilyen ez a zenekar. Kétszáz millió forintot már csak elvi alapon sem lehetett volna megvonni a Fesztiválzenekartól, még akkor sem, ha egymilliárdos állami támogatásban részesül. Úgy látom, a főpolgármester, aki remélem, kulturálisan tájékozott ember, ezúttal melléfogott” – mondta György Péter.

Az esemény után Fischer Iván sokáig nem jött ki a közönség közé, a művészeknek fenntartott kordonnal övezett sátorban maradt. A Budapesti Fesztiválzenekart Fischer Iván vezényletével legközelebb június 3-án, a Hősök terén hallhatjuk újra. Reméljük, addigra már lecsillapodnak a kedélyek, s ötször ennyien leszünk, ahogyan a karnagy kérte.