Befuccsolt a képgyűjtemény átjátszása

A médianyilvánosság megtette a hatását: az MKB Bank kénytelen volt visszavonni ajánlatát, hogy az MNB hírhedtté vált hat Pallas Athéné alapítványainak eladja a hazai alkotóktól származó - elsősorban festményekből álló - gyűjteményét. Az alapítványok kuratóriumi üléseinek jegyzőkönyvéből világosan kiderült, az eladó és az egyik vevő ugyanaz lett volna: Balogh Ádám, az MKB Bank elnök-vezérigazgatója, aki az egyik jegybanki alapítvány kuratóriumának elnöke is. Az alapítványok a becsült értékénél két és félszer drágábban vették volna a képeket.

Bár eddig úgy tűnt, hogy az MNB felelőtlen gazdálkodásának, pénzszórásának - amelynek kezdete Matolcsy György 2013. márciusa óta tartó elnöksége óta folyamatosnak mondható - semmi sem szab gátat, most az egymást követő bírósági döntések nyomán mégis arra kényszerült az MNB, hogy - kérésre - a hat Pallas Athéné Alapítvány kuratóriumi üléseinek jegyzőkönyvét nyilvánosságra hozza.

A titkosság kikényszerített feloldása nyomán kiderült, hogy a pillanatnyilag az állami Szanáló Szervezet tulajdonában lévő, lényegében a jegybank kezelésében működő MKB újramagánosítása során a festménygyűjteményt nem kívánják az új tulajdonosoknak eladni. (A pályázaton nyert konzorciumi tagjainak többsége korábban a banki körökben teljesen ismeretlen volt, és kizárólag azért álltak össze, hogy Magyarország egyik legjelentősebb, több mint 60 éves múltra visszatekintő bankját megszerezzék.) A képek "kimenekítésének" az az oka, hogy az MKB korábbi tulajdonosától, a Bayerische Landesbanktól a veszteséges pénzintézetet úgy vette meg a magyar állam, hogy a portfólió megtisztításának a költségeit a magyar adófizetők nyakába varrták, és ebből valamennyit a festménygyűjtemény eladásából akartak visszaszerezni - vélekedett lapunk érdeklődésére Bodnár Zoltán. A Liberálisok gazdasági főszakértője, aki korábban az MNB alelnöke is volt, elmondta, hogy a jelek szerint az MNB és az MKB vezetői arra szövetkeztek, hogy a gyűjtemény darabjait átjátsszák a hat Pallas Athéné alapítvány számára, mint erről a Magyar Narancs újságírói - a HVG korábbi információi nyomán a nyilvánosságra került kuratóriumi jegyzőkönyvek alapján - bizonyosságot szereztek. Így kiderült az, hogy a hat jegybanki alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy egyaránt 300-300 millió forintért műtárgyakat vásárolnak az MKB Banktól, a szanálás során.

Csók István: Asztali csendélet tavaszi virágokkal

A dolog pikantériája az, hogy a kvázi eladó Balog Ádám egyfelől az MKB elnök-vezérigazgatója, másfelől pedig az egyik jegybanki alapítvány, a Pallas Athéné Domus Scientae (PADS) kuratóriumának az elnöke. Vagyis a korábban Matolcsy György mellett korábban jegybanki alelnökként tevékenykedő Balogh Ádám egyszerre lett volna eladó és vevő! Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a PADS felügyelőbizottságának elnöke nem más, mint Polt-Palásthy Marianna, aki a legfőbb ügyész felesége, akinek egyik feladata az lett volna, hogy ezt a feltűnő összeférhetetlenséget feltárja.

Mint a kuratóriumi jegyzőkönyvekből kiderült: összességében 2,5 milliárd forintot szántak ezeknek a műtárgyaknak a megvásárlására. Bár egy-egy festmény valóságos értékét pontosan soha nem lehet meghatározni, de feltűnő aránytalanság mutatkozik a jegybank által kifizetni szándékozott 2,5 milliárd forint, és az egykori MKB-tulajdonos Bayerische Landesbank által korábban megállapított 1,0 milliárd forint között.

Rippl-Rónai József: Kunffyné arcképe

A titkosság azonban folyamatosan végighúzódik Matolcsyék minden tevékenységén - fűzte hozzá Bodnár Zoltán. Az MKB-műtárgyak árveréséből a nyilvánosságot teljes mértékben kizárták, nem voltak jelen az állami közgyűjtemények munkatársai vagy az ezen a téren nagy tapasztalattal rendelkező galériák tulajdonosai sem. Így nem csoda, hogy az MNB és az MKB megegyeztek lényegében az előre kialkudott vételárban, sőt már a számlát is kiállították. (Az aukció lebonyolítója a Nagyházi Galéria volt.) A HVG újságírói azonban leleplezték ezt a bennfentes, csalárd ügyletet, ezért - a lelepleződéstől való félelmükben - a felek végül is elálltak az ügylettől. Az MNB ugyan március elején hamisnak és félrevezetőnek nevezte azokat az beszámolókat, hogy az alapítványok műkincseket vásárolnának az MKB-től, de kiderült, hogy éppen a jegybank hazudott, amikor letagadta annak zárt körű árverés tényét, amelyen - az MKB mellett - csak a hat jegybanki alapítvány képviselői vettek részt. A lelepleződés után az azonban igaznak bizonyult, hogy maga képeladás ténye nem valósult meg, de ennek nem a szándék hiánya, hanem a kiemelt médiafigyelem volt az oka! (A már kiállított számlákat is visszavonták.)

Alapítványi pénzek bankoknál

A Pallas Athéné alapítványok a napokban újabb hullámban vásároltak az államapapírokat, ezúttal közel 40 milliárd forint értékben, s így már a korábbi költésekkel együtt 241,5 milliárd forinttal támogatják a költségvetést. Több pénzintézet is jól jár az alapítványok önálló gazdálkodásával, a Gránit Banknál 3,4 milliárd, az NHB Banknál 3,2 milliárd, az MKB Banknál pedig 1,16 milliárd forintnyi betéttel rendelkezik az MNB hat alapítványa.

A tiltott finanszírozás gyanúját felvető állampapír vásárlásokat az alapítványok leginkább a másodlagos piacon intézték. Szakértők szerint azonban ez nehezen képzelhető el, hiszen az alapítványok kizárólag lakossági állampapírt vásároltak, aminek viszont nincs másodlagos piaca. Így fennáll annak az esélye, hogy megszegték a monetáris finanszírozás tilalmáról szóló szabályokat. Az MNB viszont arra szokott hivatkozni, hogy az alapítványok önállóan gazdálkodnak, amelyre a jegybanknak nincs ráhatása. Ezzel szemben bebizonyosodott, hogy ez az állítás nem fedi a valóságot.

Cáfolták a jegybanknál azt a korábban szárnyra kapott hírt is, hogy az államkötvény-vásárlások után jutalékot fizettek volna. (A jutalékköltségeket valójában az Államadósság-kezelő Központ, vagyis az adófizetők fizették meg.)

Bodnár Zoltán szerint teljesen homályos az, hogy mi történt volna a műtárgyakkal, ha az ügylet az eredeti elképzeléseknek megfelelően mégis lebonyolódik. Feltehetően egy részük az MNB régi és új ingatlanainak hivatali szobáit díszítette volna. De az újsütetű gyakorlat nyomán az sem zárható ki, hogy a jegybanki vezetők és a hozzájuk közelállók otthonainak falát díszítették volna a magyar képzőművészet kiemelkedő alkotásai, vagy sérülésre vagy egyéb indokokra hivatkozva egyszerűen leselejtezték volna ezeket. A helyes eljárás az lett volna - mutatott rá Bodnár Zoltán, hogy az állami közgyűjtemények számára lehetővé kellett volna tenni, hogy a műtárgyakhoz - nyílt árverés nyomán - a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a vidéki múzeumok meglévő gyűjteményük hiányzó darabjait pótolják ezáltal. Ennek ugyan látszólag számviteli akadályai vannak, de - mint Bodnár Zoltán megemlítette - a jegybank ennél bonyolultabb dolgokat is könnyűszerrel képes volt a múltban megoldani.

A mintaszerű gyűjtő

A pénzintézetek között nem ritka, hogy saját magángyűjteményt kezdenek felépíteni. Ebben a tekintetben Magyarországon az első az MKB Bank volt, amely előbb a XIX. századi festészet klasszikusait gyűjtötte össze, az olajfestményekből, akvarell-, pasztell- és temperaképekből, sokszorosított grafikából álló kollekcióhoz néhány szobor is csatlakozott, és az idők során XX. századi alkotásokkal is kiegészült. A közel 400 olajfestményből, félszáz akvarell-, pasztell- és temperaképből, több mint 200 sokszorosított grafikából és néhány szoborból állókollekció többek között olyan kiemelkedő alkotásokat tartalmaz, mint Barabás Miklós Egy utazó cigánycsalád Erdélyben, Székely Bertalan Csónakázó szerelmesek, Benczúr Gyula Csendélet Dante-szoborral, Rippl Rónai József A pesti rakpart, Csók István Őszirózsák című festménye. A bank az 1990-es évek elejétől, a magyar műtárgypiac megélénkülésétől kezdve tudatosan végezte „a magyar festészet mára már klasszikussá vált értékeinek gyűjtését”. Ezzel pótolta a muzeális intézményrendszer korlátozott felvevőképességét – írta a bank a 2005-ben kiadott Látható kincs albumában.