Ausztria és Európa jövője

Publikálás dátuma
2016.05.14. 08:23

New York Times

Szerkesztőségi cikkben foglalkozik a lap Ausztria és Európa jövőjével. Úgy látják, nő annak a valószínűsége, hogy újabb európai demokráciák állnak az idegengyűlölő szélsőjobb mellé. Példaként említik a volt osztrák kancellárt, Faymannt, aki azután köszönt le, hogy pártja a szabadságpárti Hofer elnökválasztási első fordulós nagy győzelmét követően cserben hagyta. Hoffer az esélyes a második fordulóban, s ha nyer, utána valószínűleg előrehozott parlamenti választások jönnek. Ott nyerhet az FPÖ, az a párt, amelyik gyökereit tekintve az ország szörnyű náci múltjába kanyarodik vissza, napjainkban pedig szélsőséges nacionalista, bevándorlás-ellenes és antiiszlám álláspontot képvisel. Ez kiszámíthatatlan lenne Ausztria számára. Faymann példájából fontos tanulság adódik az európai politikusok számára: ha engednek a xenofóbiának és így akarják megnyerni az elégedetlen választókat, ideértve azokat, akik gazdaságilag bizonytalan helyzetben érzik magukat, az csak felgyorsítja a politikai közép pártok szétesését. Magyarországon és Lengyelországban már jobboldali kormányok kerültek hatalomra, de az ilyen erők előretörtek Nyugaton is.

Szerző

Gyerektől lopni

Ha gyerektől lop egy felnőtt ember, azt mindenki pocsék alaknak tartja. Még a börtönben is megvetik az ilyet. Kocsis Máté a kormányzók nevében egyszer ki is nyilatkoztatta: „Nincs pardon a gyerekek elleni bűncselekmények elkövetőinek.”

Nincs is! Illetve van. Mert ugye attól függ, ki a tettes. Kósa Lajos, a rezsim leginkább filozofikus ihletettségű gondolkodója figyelmeztetett a finom distinkciók szükségességére: „Bármilyen esetben, ha Ön egy földön fekvő emberbe belerúg, akkor a rendőrség letartóztatja…De egy labdarúgó meccsen ezért lehet, hogy még szabadrúgás sem jár.” Így van ez a gyerekek meglopásával is. Ha egy tróger elveszi a gyerek biciklijét, telefonját, az börtönért kiált. Ha nagyobb tételben, kellően magas szinten lopnak gyerekektől, az csak a szokásos üzletmenet része. Politika. A bíró nem fütyül (annyi ilyet lát, hogy fütyörészhetne egész nap), szabadrúgás sem jár érte.

Megúszhatják azok is, akiknek keze között szőrén-szálán eltűntek a legszegényebb gyerekeknek szánt pénzek. Az Uniótól 6 milliárdos keretet kaptunk az „Út a szakmaválasztáshoz” programra, hátrányokkal küzdő diákok ösztöndíjára, segítésére. Ám az út nem annyira a szakmaválasztáshoz vezetett, inkább azok zsebébe, akik tűzközelben voltak. Bár persze gengszternek lenni is szép szakma, nagyjaink közül többen is választják, valahogy mégsem hiszem, hogy az EU ezt is támogatná. A 6 milliárd forintnak csak a hatvanad része, 102 millió jutott el a gyerekekhez. A sokszorosát fizették ki irodákra, tanulmányokra, informatikai rendszerekre. Olyan kevesen kaptak ösztöndíjat, hogy azoknak a nevét igazán fejben is megjegyezhették, nem kellett volna a drága informatika. Megbízáshoz jutott egy olyan cég is (nyilván valakinek a valakije), amelyik addig kizárólag csak lesfigyelő rendszerek kiépítésével foglalkozott a focipályákon. De valami hiba csúszhatott a nagy figyelésbe, vagy túl sok volt a les, mert a 6 milliárdból 5-nek, mint Hadházy Ákos felderítette, egyszerűen nincs nyoma.

Jövőt lopni a gyerekektől kicsit bonyolultabb, mint pénzt. Két minisztérium is kellett hozzá: az emberügyi meg a gazdaságfejlesztési. Az ő kezükben van a középiskolások kétharmadának, a szakképző intézményekbe járóknak a sorsa. Nagy felelősség, ezért bevonták a Kereskedelmi és Iparkamarát is. A kamara elnökéről mindaddig nem tudtuk, hogy ő az egyik fő-fő oktatási guru is, amíg 2011-ben el nem dicsekedett vele: „Mi javasoltuk a tankötelezettség lecsökkentését.” Őt még csak-csak értem: minél olcsóbb, minél kiszolgáltatottabb munkaerővel akar dolgoztatni, ezért méltatta a kormány szociálpolitikáját is: „A szakképzésben azt csinálták, amit kértünk. A felsőoktatásban is” - nyugtázta.

A főpróba a szakiskolák lebutítása, inas- és cselédképzővé tétele volt. Ez még „csak” a fiatal generációk 20-25 százalékát tette jövőtlenné. A közismereti tárgyakat minimálisra csökkentették, heti 1-1 órában tanulhatnak magyart és matekot. Ide járnak - ha járnak - a nehezen élő, kis keresetű családok gyerekei. Miért vigyék többre, mint apjuknak-anyjuknak sikerült? Miért baj az, ha majd nem tudnak számolni, kérvényt vagy önéletrajzot írni, nem értik meg a hivatalos levelet, nem olvasnak újságot, könyvet? Ők aztán igazán röghöz kötött, szájukat befogó dolgozók lesznek, szakmaváltáshoz, új ismeretekhez, jobb munkahely kereséséhez, érdekérvényesítéshez hiányoznak az alapkészségeik. Legalább nem mennek szavazni sem.

De most jön a java! A korosztály diákjainak újabb 40 százaléka a szakközépiskolákban. Azok eddig túl sokat tudtak, nemcsak rendes érettségit, hanem szakmát is szereztek, többen egyetemre is mentek. De minek ennyit tanulni? Még a fejére nőnek munkáltatónak, főnöknek, kormánynak. Na, ősztől már nem így lesz! Nem számít, hogy erről még fogalmuk sem lehetett azoknak, akik ide jelentkeztek. Szeptemberben másfajta iskolában találják magukat, mint amilyet választottak. Az általános műveltséget, készségeket, tudást adó tárgyak itt is luxusnak nyilváníttattak, négy év alatt 600 órával kevesebbet szánnak rájuk. Helyüket elfoglalják a Kamara által megkívánt, csak egyetlen szakma jelenlegi szintjére felkészítő tárgyak. Most még talán el lehet boldogulni velük, de ezek a gyerekek még 2060-ban is dolgozni fognak! Kész-passz, az ő jövőjük is ellopva, ez is megvolt. Felére csökken a magyar és a matek, a természettudományok közül pedig csak egyet szabad tanulni. Vagy fizikát, vagy kémiát, vagy biológiát, vagy földrajzot, ahogy kijelölik. A többit nem. 13-14 évesen véglegesen el kell döntened, melyik pályára lépsz. Nincs átjárás egy másik iskolába, hiszen ott más tárgyat írtak elő. Továbbtanulásról se nagyon álmodozz.

Kezdőként egy egészségügyi szakközépben tanítottam: jó páran mindig az orvosira felvételeztek. Na, ennek vége. Ahhoz fizika érettségi is kellene, de mostantól az egészségügyi szakközepesek csak biológiát tanulnak, fizikát, kémiát nem. A kohászok csak kémiát, a gépészek csak fizikát. Egy karikatúra szerint a földrajz azért marad el a legtöbb iskolából, nehogy megtudják a növendékek, merre van Anglia.

Ha mégis elindulnak, nem lesz sok csomagjuk. Szinte mindent elloptak tőlük.

Gyerektől lopni

Ha gyerektől lop egy felnőtt ember, azt mindenki pocsék alaknak tartja. Még a börtönben is megvetik az ilyet. Kocsis Máté a kormányzók nevében egyszer ki is nyilatkoztatta: „Nincs pardon a gyerekek elleni bűncselekmények elkövetőinek.”

Nincs is! Illetve van. Mert ugye attól függ, ki a tettes. Kósa Lajos, a rezsim leginkább filozofikus ihletettségű gondolkodója figyelmeztetett a finom distinkciók szükségességére: „Bármilyen esetben, ha Ön egy földön fekvő emberbe belerúg, akkor a rendőrség letartóztatja…De egy labdarúgó meccsen ezért lehet, hogy még szabadrúgás sem jár.” Így van ez a gyerekek meglopásával is. Ha egy tróger elveszi a gyerek biciklijét, telefonját, az börtönért kiált. Ha nagyobb tételben, kellően magas szinten lopnak gyerekektől, az csak a szokásos üzletmenet része. Politika. A bíró nem fütyül (annyi ilyet lát, hogy fütyörészhetne egész nap), szabadrúgás sem jár érte.

Megúszhatják azok is, akiknek keze között szőrén-szálán eltűntek a legszegényebb gyerekeknek szánt pénzek. Az Uniótól 6 milliárdos keretet kaptunk az „Út a szakmaválasztáshoz” programra, hátrányokkal küzdő diákok ösztöndíjára, segítésére. Ám az út nem annyira a szakmaválasztáshoz vezetett, inkább azok zsebébe, akik tűzközelben voltak. Bár persze gengszternek lenni is szép szakma, nagyjaink közül többen is választják, valahogy mégsem hiszem, hogy az EU ezt is támogatná. A 6 milliárd forintnak csak a hatvanad része, 102 millió jutott el a gyerekekhez. A sokszorosát fizették ki irodákra, tanulmányokra, informatikai rendszerekre. Olyan kevesen kaptak ösztöndíjat, hogy azoknak a nevét igazán fejben is megjegyezhették, nem kellett volna a drága informatika. Megbízáshoz jutott egy olyan cég is (nyilván valakinek a valakije), amelyik addig kizárólag csak lesfigyelő rendszerek kiépítésével foglalkozott a focipályákon. De valami hiba csúszhatott a nagy figyelésbe, vagy túl sok volt a les, mert a 6 milliárdból 5-nek, mint Hadházy Ákos felderítette, egyszerűen nincs nyoma.

Jövőt lopni a gyerekektől kicsit bonyolultabb, mint pénzt. Két minisztérium is kellett hozzá: az emberügyi meg a gazdaságfejlesztési. Az ő kezükben van a középiskolások kétharmadának, a szakképző intézményekbe járóknak a sorsa. Nagy felelősség, ezért bevonták a Kereskedelmi és Iparkamarát is. A kamara elnökéről mindaddig nem tudtuk, hogy ő az egyik fő-fő oktatási guru is, amíg 2011-ben el nem dicsekedett vele: „Mi javasoltuk a tankötelezettség lecsökkentését.” Őt még csak-csak értem: minél olcsóbb, minél kiszolgáltatottabb munkaerővel akar dolgoztatni, ezért méltatta a kormány szociálpolitikáját is: „A szakképzésben azt csinálták, amit kértünk. A felsőoktatásban is” - nyugtázta.

A főpróba a szakiskolák lebutítása, inas- és cselédképzővé tétele volt. Ez még „csak” a fiatal generációk 20-25 százalékát tette jövőtlenné. A közismereti tárgyakat minimálisra csökkentették, heti 1-1 órában tanulhatnak magyart és matekot. Ide járnak - ha járnak - a nehezen élő, kis keresetű családok gyerekei. Miért vigyék többre, mint apjuknak-anyjuknak sikerült? Miért baj az, ha majd nem tudnak számolni, kérvényt vagy önéletrajzot írni, nem értik meg a hivatalos levelet, nem olvasnak újságot, könyvet? Ők aztán igazán röghöz kötött, szájukat befogó dolgozók lesznek, szakmaváltáshoz, új ismeretekhez, jobb munkahely kereséséhez, érdekérvényesítéshez hiányoznak az alapkészségeik. Legalább nem mennek szavazni sem.

De most jön a java! A korosztály diákjainak újabb 40 százaléka a szakközépiskolákban. Azok eddig túl sokat tudtak, nemcsak rendes érettségit, hanem szakmát is szereztek, többen egyetemre is mentek. De minek ennyit tanulni? Még a fejére nőnek munkáltatónak, főnöknek, kormánynak. Na, ősztől már nem így lesz! Nem számít, hogy erről még fogalmuk sem lehetett azoknak, akik ide jelentkeztek. Szeptemberben másfajta iskolában találják magukat, mint amilyet választottak. Az általános műveltséget, készségeket, tudást adó tárgyak itt is luxusnak nyilváníttattak, négy év alatt 600 órával kevesebbet szánnak rájuk. Helyüket elfoglalják a Kamara által megkívánt, csak egyetlen szakma jelenlegi szintjére felkészítő tárgyak. Most még talán el lehet boldogulni velük, de ezek a gyerekek még 2060-ban is dolgozni fognak! Kész-passz, az ő jövőjük is ellopva, ez is megvolt. Felére csökken a magyar és a matek, a természettudományok közül pedig csak egyet szabad tanulni. Vagy fizikát, vagy kémiát, vagy biológiát, vagy földrajzot, ahogy kijelölik. A többit nem. 13-14 évesen véglegesen el kell döntened, melyik pályára lépsz. Nincs átjárás egy másik iskolába, hiszen ott más tárgyat írtak elő. Továbbtanulásról se nagyon álmodozz.

Kezdőként egy egészségügyi szakközépben tanítottam: jó páran mindig az orvosira felvételeztek. Na, ennek vége. Ahhoz fizika érettségi is kellene, de mostantól az egészségügyi szakközepesek csak biológiát tanulnak, fizikát, kémiát nem. A kohászok csak kémiát, a gépészek csak fizikát. Egy karikatúra szerint a földrajz azért marad el a legtöbb iskolából, nehogy megtudják a növendékek, merre van Anglia.

Ha mégis elindulnak, nem lesz sok csomagjuk. Szinte mindent elloptak tőlük.