Olvasom, látom, hallom, hogy minden kormánypárti személyiség rendben lévőnek gondolja az MNB-nél megvalósult pénzköltéseket. Kicsit meglepett, hogy egy közismert jobboldali újságíró, akit az USA-ból mellesleg kitiltottak, milliókat kaszált egy könyvéért. Érdemes ezt az összeget összehasonlítani azzal, amelyet a pályáztatásokon osztogatnak egy könyv kiadására. Az újságíró műve nyilván dantei magasságokban szárnyal, hiszen a huszonötszörösét kapta a szokásos pénznek, amelyből az írónak már egyetlen fillér sem jut, örülhet, ha nem kell kiegészítenie a kiadás költségeit. A többi kiutalásról már nem is szólnék. Ha én rendelkeznék ilyen összegekkel, biztos megsegíteném nyomorgó rokonaimat, ahogy ezt a szociálisan érzékeny Matolcsy úr is teszi.
Azt azonban bamba agyammal képtelen vagyok felfogni, miért kellett ezeket a költéseket foggal-körömmel eltitkolni a nyilvánosság elől, és miért működött közre a titkosításban a Fidesz gombnyomogató serege? A KDNP-ről nem szólnék, hiszen megnyilatkozásai és viselkedése nyomán inkább kabaréba illenék, semmint a parlamentbe. Nem véletlenül szerepel a köznyelvben Harrach Péter Rontó Pálként, Semjén Zsolt pedig köszönőemberként, olyan udvariasan mosolyog és bólogat akkor is, ha kifejezetten keresztényellenes kijelentéseket vagy hazugságokat hall. Rossz rágondolni, mit írnak majd ezekről a szolgalelkekről a majdani történészek.
Sikerült eljutnunk oda, hogy amit tegnap lelkesen megszavaztak, annak ellenkezőjét holnapután hasonló tűzzel szavazzák meg. Amit képviselői tevékenységként, parlamenti munkaként adnak el, az nem egyéb, mint szánalmas álarccsere. Sikerült kiszivattyúzni a képviselők fejéből a gondolkodás és a becsületes véleményalkotás képességét. Mintha egy erőszakos szekta befolyásolná őket. Megtehetik, nincs ellenőrzés, nincs elfogulatlan kontroll.
Hajbókolók serege nyomkodja a gombokat, ráadásul még meg is magyarázzák a szolgalelkűségük okát. A következményeket, sajnos, mi viseljük, arról nem is szólva, hogy Európa rajtunk röhög, és minden oka megvan rá.
