Juhász Dániel;
UNICEF;Ezer lámpás éjszakája;eltűnt gyerekek világnapja;Etan Patz;
2016-05-25 07:17:00
Továbbra is magas a gyermekeltűnések aránya Magyarországon, a köddé vált kiskorúakról szóló bejelentések száma a korábbi adatokhoz képest jelentősen növekedett: míg 2014-ben 17 ezer esetben adott ki körözést a rendőrség, ez a szám a tavalyi évben már túlhaladta a 19 ezret. A rendőrség tájékoztatása szerint ez az összes eltűnt személy 85 százalékát teszi ki. Az ország lakosságszámához viszonyítva hazánk ebből a szempontból az első helyen végzett az EU-ban; északi szomszédunknál, az 5,5 milliós Szlovákiában évente mintegy 1500 bejelentés érkezik a hatóságokhoz, a 61 milliós Nagy-Britanniában 140 ezer körözés indul minden évben.
A gyerekek többsége viszonylag gyorsan megkerül, ám még Magyarországon is évente több mint száz olyan eset fordul elő, amikor az eltűnt gyereknek nem akadnak nyomára. A bejelentésekről szóló adatokat nem szabad félreérteni: a számok nem azt jelentik, hogy több mint tízezer gyerek bolyong szerte az országban. A tavalyi adatok sem 19 ezer különböző gyerekről szólnak, a statisztikát az dobja meg, hogy sok kiskorú évente akár 40-50 alkalommal is megszökik, és minden egyes eltűnést regisztrálni kell. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a ténylegesen eltűnt gyerekek száma is nagyon magas nálunk: jelenleg több mint 4 ezer kiskorút nem találnak a szülők és a hozzátartozók, a szám egy nagyobb magyarországi falu lakosságának felel meg.
Az eltűnt gyerekek kétharmada állami gondozott, intézetben vagy nevelőszülőknél lakik (lakott), főként tizenévesek. Többségük nem közvetlen bűncselekmény áldozata, sokan azért szöknek meg, mert annak a közegnek, ahol élnek, szinte egyáltalán nincs megtartó ereje, önszántukból vállnak csellengőkké.
- A "folyton úton lenni" gondolat hajtja őket. Ezek a gyerekek nem tudnak egy helyhez kötődni, nem tudnak egy helyen kapcsolatokat kialakítani. Keresnek valamit, de gyakran ők maguk sem tudják, hogy mit - véli Reményiné Csekeő Borbála. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője elmondta: azok a gyerekek, akiket kiemelnek a családjukból, szinte kivétel nélkül, már egészen pici koruk óta súlyos megrázkódtatásokon mentek keresztül, így hiába kerülnek nevelőszülőkhöz, nehéz bármilyen "családszerű" helyzetre bizalommal tekinteniük, vagy bármilyen intézménybe beilleszkedniük. Reményiné szerint ahhoz, hogy ezeket a korai, mély sérüléseket orvosolni lehessen, komoly terápiákra lenne szüksége az érintetteknek, ám az ehhez szükséges szakemberek hiányoznak a rendszerből.
A gyermekeltűnések okai szerteágazóak: lehet kalandvágy, beilleszkedési zavar, de azok a gyerekek, akik nevelőintézetből szöknek meg, gyakran saját családjukhoz mennek vissza; hiába érték őket ott traumák, mégis csak az jelenti számukra az otthont. Aztán értük mennek és visszaviszik őket az intézetbe - és beindul az ördögi kör. Azoknál a gyerekeknél, akik a családjaiktól szöknek el, kiváltó ok lehet a szegénység, a kilátástalanság, alkoholizmus, bántalmazás. A bűncselekményhez kötődő esetek a gyermekeltűnések kisebb részét teszik ki, ám kétségtelen tény: van egy olyan réteg, amelyik kifejezetten keresi a csellengőket. Csábítgatják, hitegetik őket, a kriminalizálódás és a prostitúció útjára sodorva a fiatalokat.
- Az is nagy probléma, hogy egyáltalán nincs megelőzés. Valódi prevenciót jelentene, ha ezek a gyerekek korábban, idejében kerülnének szakember elé. Fel kellene mérni, melyek azok a családok, ahol egy kis segítséggel megfelelő környezetet lehet teremteni, és melyek azok, ahol ez még segítséggel sem lehetséges. Fel kellene mérni, mire lenne valóban szüksége egy szakellátásba került gyereknek. Mélyebb feltáró munkára lenne szükség az eltűnések után. Ezeket a folyamatokat azonban a jelenlegi körülmények között nehéz elindítani - fogalmazott Reményiné.
Csellengők hídja
A 90-es évek elején kezdte meghódítani a világot a Soul Asylum nevű amerikai együttes Runaway train című száma, melynek videoklipjében eltűnt gyerekek fényképei jelentek meg. A látvány és a zene Incze Zsuzsa szerkesztő-riportert is magával ragadta, így született meg 1994-ben a Csellengők című, eltűnt gyerekeket és felnőtteket kereső sorozat, amely két évtizeden át az egyik legnézettebb közszolgálati televíziós műsor volt. Először a Magyar Televízión futott, majd 2001-ben átkerült a Duna TV-hez, ahol a 2015 tavaszáig megmaradt a csatorna legnépszerűbb műsorának.
Az MTVA tavaly márciusban elsősorban anyagi okokra hivatkozva szüntette meg a Csellengőket. "Pedig nem csupán Magyarországon, külföldön is szerették, Ausztráliától Kanadáig, Olaszországtól Izraelig, Görögországtól Angliáig híre volt a műsorunknak, nem beszélve a hazai nézőkről, akik ma is csodálkoznak azon, miért nem találják a köztévé programjai között" - mondta Incze Zsuzsa. A Csellengők nemcsak a nézettségi adatokban mutatkozott sikeresnek, sok gyerek megkerült a segítségével. "Nem társadalompolitikai, elemző műsort készítettünk húsz éven át, hanem dokumentum-riportokat mutattunk be hétről hétre. Műsorainkban, soha nem az ütős sztori volt a lényeg, hanem a gyerekek és a családok védelme, a bűnmegelőzés és legfőképpen az, hogy kezet nyújtsunk az érintetteknek". Incze szerint a történetekben a nézők, sokszor magukra ismertek, érzékelték, hogy mindaz, amit a Csellengőkben bemutatnak, bárkivel, bármikor megeshet, hiszen "a veszély hihetetlenül általános".
"Az eltűnt gyerekek száma 2004-től ugrott meg igazán, az EU-csatlakozásunk után, ahogy a határok átjárhatóak lettek - tette hozzá Incze Zsuzsa -, mert ezzel nemcsak szabadabbá, de szabadosabbá is vált az ország. Ez főleg a prostitúció erősödésének irányába hatott, az áldozatok ma már többnyire lányok, illetve fiatal nők, sokan közülük gyermekvédelmi gondoskodásból szöknek meg, java részük prostitúció áldozata lesz, futtatóikon keresztül pedig a világon évente több, mint száz milliárd dollár illegális jövedelem kerül a strici bűnözők kezeihez".
Incze Zsuzsa két könyvet is írt a témában, valamint rendszeresen tart előadásokat vidéki városokban „A Csellengők hídja” címmel.