Orbán bokája

Akkor most beleharapnék egy cseppet Orbán Viktor bokájába, annál feljebb úgy sem érek, abban a reményben, hogy nem vág cserébe orrba engem, bár ha belegondolok, folyamatosan azt teszi. Szóval a mi miniszterelnökünk, aki folyamatos háborúságban áll valakivel, most aktuálisan Soros Györggyel, azt üzente a magyar-amerikai vállalkozónak, hogy ha kéri, visszafizeti azt a pénzt, amit annak idején rá költött. Illetve ennél többet mondott, újra csak jelezvén, hogy pártjában élet-halál ura, ugyanis kijelentette: valamennyi fideszes visszaadja azt az összeget, amit a milliárdostól kapott. (Csak érdekességként: Kovács Zoltán arra a kérdésre nem volt hajlandó válaszolni, ami az ő Soros-idejére vonatkozott, mondván a mai funkciójának ahhoz semmi köze. Akkor viszont mit tesz, ha a főnökétől utasítást kap az összeg visszaadására? Akkor mindjárt lesz köze hozzá?)

De térjünk vissza Orbán bokájához: a kormányfő láthatóan kiadta az utasítást – rohamra Soros ellen. Olyannyira, hogy Lázár János már egyenesen titkosszolgálati információkról beszél, azt hangsúlyozva, hogy Soros a magyar ellenzéki szervezetek támogatója és egyben lázítója is; ha nem lennénk túl a rendszerváltáson, azt gondolnám, hogy még mindig a pártállamban élünk. A kancelláriaminisztere azt ugyan nem hajlandó elárulni, hogy a jelentések magyar, vagy külföldi titkosszolgálatoktól érkeztek a kormányhoz, illetve azt sem, hogy kiket is figyeltek meg. A jelentések vajon magáról Sorosról készültek, vagy a magyar ellenzék tagjairól, netán a lázongó civilekről? És a titkosszolgálatok kiktől kapták a megbízást? A kérdésre egyáltalán nem könnyű a válasz, tekintettel arra, hogy bár a TV2 rejtőzködő magyarként mutatja be a milliárdost (lásd a 6.oldalt, Veress Jenő), mindannyian tudjuk, hogy Soros egyáltalán nem rejtőzködik, a bevándorlókat támogató programját is nyíltan meghirdette, és a pénzét sem titokban osztogatja. Ellenkezőleg, a nyitottság híve és ennek nem mond ellent a gazdasági - pénzszerzési - szerepvállalása. Bár igaz: arra ad pénzt, amit progresszívnak, fontosnak, vagy épp gyámolítandónak tart.

Arról persze még nem hallottunk, hogy visszakérné a támogatást attól, aki utóbb erre érdemtelennek bizonyul. Mondjuk úgy: attól, aki a bokájáig sem ér fel.