Megszólal a nagykövet

Ötszáz hátrányos helyzetű fiatal táncol együtt június 3-án a Hősök terén, miközben a Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével Stravinskyt játszik. Cserdibe látogattunk, hogy megnézzük, hogyan készülnek a környékbeli gyerekek a nagy eseményre, a helyi polgármestert, Bogdán Lászlót arról kérdeztük, miért lett a TérTáncKoncert nagykövete.

Január óta 500 hátrányos és kevésbé hátrányos helyzetű fiatal készül az ország egymástól távol eső településein arra, hogy június 3-án közösen lépjenek fel a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) TérTáncKoncertjén, a Hősök terén. Fischer Iván és zenekara valódi toleranciaünnepre készül.

Áprilisban a BFZ öt regionális találkozót szervezett, többek között a Pécstől 30 kilométerre fekvő Cserdiben, ahova kilencven gyerek érkezett Bükkösdről, Bogádról és Pécsről, hogy együtt készüljön a nagy napra. Sokan közülük még sohasem jártak Budapesten, ezért óriási örömmel próbálták a nem éppen könnyű tánclépéseket. A koreográfiát, ahogy a tavalyi TérTáncKoncertre is, a Harangozó-díjas Vári Bertalan állította össze.

Hogy miért éppen Cserdiben? A kis falu polgármestere, Bogdán László nemrég elfogadta a felkérést, hogy a TérTáncKoncert nagykövete legyen, ezzel járulva hozzá az esemény sikeréhez. A zenekar nem először járt a faluban: tavaly egy Kakaókoncerttel ajándékozták meg a helyi fiatalokat.

Igazi élmény volt ez a látogatás. A polgármester személyesen fogadta a gyerekeket, a focipálya megtelt a táncot gyakorló fiúkkal és lányokkal. Bogdán László a sikeres próba után meg is vendégelte őket, és még a látogatóknak is jutott a cigány lecsóból, aminek a hozzávalóit helyben termelték. A falu lakói idén 25 ezer palántát ültettek el, és már komoly bevételt könyvelhetnek el a munkájuk eredményeként.

A több mint 80 százalékban cigányok által lakott falu polgármesterétől azt kérdeztem, miért fontos neki épp a Fesztiválzenekar, illetve az a megbízatás, amit a nagyköveti pozíció jelent.

A kérdésre költői kérdéssel válaszolt, hiszen hány cigány dicsekedhet azzal, hogy a Fesztiválzenekart kéri fel egy olyan ügy képviseletére, amellyel társadalmi szakadékokat lehet átívelni. „Van ilyen rajtam kívül? És van ilyen zenekar a világon a Budapesti Fesztiválzenekaron kívül? Őszintén nagyon büszke vagyok.”

Büszkén állt ki a BFZ sajtótájékoztatóján is, és magyarázta el, hogy nem kell finomkodni, és a politikai korrektség nevében a roma szót használni a cigány helyett. „A cigányt tessék nyugodtan cigánynak nevezni, annak, ami.”

Mert igazán büszke arra, mondta, hogy ebben a komoly és rendkívüli csapatban most ő is egy arc lehet, odaállhat a maga és a cigányság képviseletében azok mellé, akik a zenével olyan csodálatos dolgokat teremtenek. „Úgy érzem – folytatta -, hogy azzal a hittel és odaadással, amivel a Fesztiválzenekar dolgozik és gondolkodik, a mélyszegénységben élők sorsán is lehetne változtatni. Látom, ahogy Fischer Iván ezzel az üggyel bánik. Benne nincsenek negatív gondolatok. Neki az a fontos, hogy mindenből, amiből csak lehet, valami jót hozzon ki. Az ötszáz gyereket, akiket én is segítek fölvinni a fővárosba, nem azért toborozták, hogy életükben először lássanak sok márványt és gránitot, hatalmas szobrokat és épületeket, hanem hogy ők legyenek a főszereplők a téren. Ez Iván és a csapata gondolkodásának a lényegét tükrözi.”

Polgármesterként, s egyben a Fesztiválzenekar nagyköveteként állt itt a táncoló gyerekek nagy csoportja előtt, és magyarázta el nekik, mi is a június 3-i budapesti esemény lényege. Mint elmondta, mindkét énje erősen benne volt, s van abban a törekvésben, hogy megértesse a gyerekekkel, milyen hatalmas ajándék, amit ezzel kapnak. „De ezt úgy próbáltam elmagyarázni nekik - fűzte hozzá -, hogy átérezzék azt a büszkeséget is, amit érzek. Épp ezért kezet fogtam egyenként minden gyerekkel, s mindannyian pontosan érezték, hogy ez nagyon fontos pillanat az életünkben. Biztos vagyok benne, hogy ott a Hősök terén úgy fognak majd mozogni, olyan egységesen, mint a víz hullámzása.”

Cserdiben nem csak a felnőtt lakosság, hanem a gyerekek is egyre inkább hallgatnak a polgármesterre. Mikor erre kerül szó, úgy fogalmaz, azt mondta nekik, amit már sokszor megtapasztalt: nem a kő súlya, nem az út hossza és nem a fának az íve határozza meg az egyéniségüket. „Ne a külső körülményeket okolják a saját bajaik miatt – tette hozzá -. a saját döntéseiken múlik, merre indulnak. Közben pedig mindig gondoljanak arra, hogy az egyenes út a legegyszerűbb. Még ha néha nem látszik is könnyűnek.”

Bogdán László sikerei közismertek, Cserdit felvirágoztatta, a konfliktusokról pedig azt mondja, nem tart az ellene áskálódóktól, mert nincs benne harag. „Tudom, hogy sok ember tele van keserűséggel, bosszúvággyal, dühvel - mondja. - De vajon jót tennék, ha erre ráerősítenék? Senki nincs a Jóisten által felkenve az ítélkezésre. Ítélkezés nélkül kell elfogadni az embereket.”

Hisz abban, hogy a zene és a tánc szorosabbra tudja fűzni a kapcsolatot olyan emberek, ez esetben gyerekek között, akik földrajzilag és életvitelüket tekintve is nagyon távol élnek egymástól. Erről azt mondja, amikor megszólal a 100 Tagú Cigányzenekar, a közönség – cigány és nem cigány - automatikusan elkezd csettintgetni a kezével, dobolni a lábával, és mosolyogni. „Közben persze azt sem lehet elfelejteni - folytatja -, hogy amikor az utcán szembejön egy kigyúrt, Gucci-öltönyös, durván beszélő cigánygyerek, reszketni kezdünk. Nekünk az a dolgunk, Fischer Ivánnak, nekem, Cserdi lakóinak és a cigányvezetőknek, hogy megértessük a különbséget és ráerősítsünk az örömre.