Történelem

A történelem számtalan keserű leckét feladott már. Mondtak már sok marhaságot a politikusok, fátylat rá. De azt nehezen tudom lenyelni, hogy nem is olyan régen a dzsudzsákosra vágott hajú ifjú külügyérünk leckéztette demokráciából azt a világhatalmat, amelynek az ország és ő maga is a létezését köszönheti. Azt a Bill Clintont "oktatta ki", aki elnökként egy világhatalmat irányított, és nem egy teremfoci csapattal kitömött minisztériumot. Mindent elmond ez a nagyképűsége arról, hol tart ma Magyarországon a demokrácia. Ez a politikai vezetés szemrebbenés nélkül a 2006-os zavargásokra hivatkozik, mint a "nép békés megmozdulására". Elfelejtik megkérdezni azt a negyven rendőrt, akiket a tévé székházába szorított a csőcselék, és agyba-főbe verték, aki a kezük ügyébe került, ők is így látták-e. Máig nem került börtönbe, aki egy beton tömböt vágott az egyik fiatal rendőr lábához és darabokra törte a csontját. Magyarország szabad ország, mondják, de kik harcolták ezt ki? Azok már lassan elmennek közülünk, akik a világháború frontjain szolgáltak, amerikai, brit, ausztrál, szovjet fiatalemberek sírjaival vannak teli a katonai temetők. Hol lennénk ma az ő áldozatuk nélkül? Vissza kellene ülni az iskolapadba és történelmet tanulni.