A keleti partnereknek még várniuk kell

A keleti partnerségi szerződés politikai részének aláírása, azaz 2014 márciusa óta reménykedik Ukrajna az Európai uniós vízummentesség elnyerésében. De egyelőre úgy tűnik, még várnia kell, bár tavaly az egyezmény gazdasági részét, a szabadkereskedelmi megállapodást is véglegesítették, idén januártól hatályba is lépett. 

Az áprilisi holland elutasító népszavazás ellenére Kijev reménykedhetett a vízummentesség mielőbbi megszerzésében, hiszen az Európai Bizottság is megállapította, hogy Ukrajna immár teljesíti annak technikai feltételeit. Sőt, mivel a holland referendum nem volt kötelező erejű, Mark Rutte kormányfő is ígéretet tett a holland támogatásra.

Ukrajna számára gyakorlati értékén túlmenően szimbolikus jelentősége is van az Európai Unióval megkötött társulási- és szabadkereskedelmi egyezménynek illetve a vele járó, ettől remélt vízummentességnek, hiszen 2013 november végén az egyezmény aláírási előkészületeinek felfüggesztése miatt kezdődtek el a kijevi tüntetések, amelyek a Majdanhoz és a rezsimváltáshoz vezettek 2014 februárjában.

De július elsejétől sem Ukrajna, sem Grúzia, sem Koszovó állampolgárai nem kapják meg a remélt lehetőséget, a The Wall Street Journal információi szerint. Az amerikai lap úgy tudja, hogy az EU egyes tagországai újabb aggodalmaiknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a három kelet-európai ország polgárainak szabad beutazást biztosítsanak, ezért követelik, hogy a döntést legalább szeptemberig halasszák el.

Az EU állandó képviselői bizottsága június 8-án tárgyalt az ügyről, s az amerikai lapnak kiszivárogtatott információk szerint elsősorban az a gond, hogy az ukrán vízummentességet csomagban tárgyalják a grúzzal és a koszovóival. A legnagyobb ellenállás Németország részéről jelentkezett. Berlin a grúz szervezett bűnözéstől tart, olyannyira, hogy a német kormányzat egy jelentést is bekért a bizottságba az EU-ban jelenlévő grúz szervezett bűnbandákról. A névtelenül nyilatkozó uniós diplomaták szerint olyan országok is vannak, amelyek egyáltalán nem akarnak vízummentességet a három keleti partnerországnak mindaddig, amíg a török vízummentesség kérdése le nem zárul.

A Moldáv Köztársaság az EU Keleti Partnerségi Programjának egyetlen olyan szereplője, amely a volt szovjet térségből megkapta a vízummentességet.

Szerző

Búcsút intenek a britek az EU-nak?

Publikálás dátuma
2016.06.13. 07:31
David Cameron a bennmaradás mellett érvel egy Brexit-vitán FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
II. Erzsébet királynő 90. születésnapját ünnepelték a hétvégén Nagy-Britanniában, de a monarchia előtti tiszteletadás legfeljebb csak átmenetileg szoríthatta háttérbe a június 23-ra kiírt, európai uniós népszavazás felé közeledve egyre élesedő kampányt. Tíz nappal a referendum előtt a kilépés hívei vezetnek, az Independent felmérése szerint a megkérdezettek 55 százalék arra szavazna, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az EU-ból. Noha a voksolást a konzervatív kormányfő, David Cameron kezdeményezte, az ellenzéki Munkáspártnak nagy felelőssége lehet abban, ha végül a szigetország csakugyan kívül találja magát a közös Európán.

Növekvő izgalommal, s hitetlenkedve szemlélik a brit közvélemény-kutatásokat Európa-szerte. Az Independent című lap minap végzett közvélemény-kutatása sokkoló eredményt hozott ki: a Brexit hívei a népszavazás meghirdetése óta a legjobban állnak, tíz százalékkal előzik meg a bennmaradás támogatóit. A megkérdezettek 55 százaléka szavazott a kilépésre, s csak 45 százalék a maradásra, noha egy éve még pont fordított (47-53) volt az állás. Ha viszont arról kérdezték az embereket, vajon melyik álláspont győz majd június 23-án, 52 százalék úgy vélte, a bennmaradás hívei lesznek többségben.

A kilépés támogatói eltökéltebbek, hisz 78 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy mindenképpen elmegy szavazni, míg a maradás híveinek alig 66 százaléka ígéri ezt biztosra. A „Leave” kampány 10 pontos előnyének híre megrengette a fontot is, a brit valuta péntek este négy hónapos mélypontra került, 1,4 százalékkal gyengült a dollárral szemben. Ugyanakkor az Observer tegnapi számában közzétett Opinium-felmérés brüsszeli szempontból valamivel kedvezőbbnek tűnik: a maradásra 44, a kilépésre 42 százalék voksolna, 13 százalék még határozatlan.

Ha David Cameron kormányfő abban bizakodott, hogy uniós lobbizásával, s a sok hónapos tárgyalások során kialkudott engedményekkel könnyűszerrel lecsillapítja saját pártjának rebellis, euroszkeptikus szárnyát, s visszaveri az EU-ellenes UKIP párt rohamait, akkor jócskán tévedett. A tory pártelit számos hangadó alakja, köztük főként a miniszterelnöki posztra pályázó volt londoni polgármester, Boris Johnson fest fel rózsás – Cameron szerint alapjában hamis – képet az EU diktátumaitól megszabaduló Nagy-Britanniáról.

Egyebek között azt állítják, hogy a Brexit győzelme után többé már nem Brüsszel mondja meg, hogy milyen legyen a szabványos uborka, leáll a menekültek és a kelet-európai munkakeresők áradata, javul az egészségügyi rendszer és heti 350 millió font plusz pénz marad az államkasszában. Ráadásul még az ellenzéki Munkáspárt sem kampányol teljes erőbedobással az EU-tagság fenntartása mellett, pedig a Labour és a liberális demokraták szavazataival nagyon is számolt a Downing Street. Sőt, egyre több munkáspárti honatya áll elő azzal, hogy valójában a Brexit híve, s a kilépésre készül szavazni.

Az Economist hetilap külön cikket szentelt Jeremy Corbyn látványos vonakodásának: a Labour új, populista pártvezére mintha szándékosan a háttérbe húzódna a kampányban, nemigen vállal nyilvános fellépéseket, vagy ha igen, akkor EU-ellenes panaszáradattá válik a szereplése. A korábbi munkáspárti kormányfők – Tony Blair és Gordon Brown – viszont csatasorba álltak a bennmaradás mellett, s John Major volt konzervatív kormányfő is többször nyilvánult meg, az EU-tagság fontosságát ecsetelve. A két Miliband-testvér, a volt külügyminiszter David és az előző munkáspárti vezér, Ed is kiállt a Brexit ellen.

A felmérések szerint a Labour szavazóbázisa meglehetősen elbizonytalanodott. Az Independent közvélemény-kutatása szerint azok közül, akik tavaly a Munkáspártra szavaztak a parlamenti választáson, 56 százalék támogatja bennmaradást, de aggasztóan magas, 44 százalékos a kilépést szorgalmazók aránya. A tory szavazóknak csupán 38 százaléka osztja Cameron EU-párti álláspontját, míg a döntő többség, 62 százalék a kilépés pártján áll.

Az esetleges kilépés után Londonnak több lehetősége is lenne, követhetné például Oslo mintáját. Norvégia az Európai Gazdasági Térség (EEA) tagja, s majdnem teljes hozzáférése van az uniós közös piachoz, de bizonyos vámokat fizetnie kell, s több tekintetben vonatkoznak rá az uniós szabályok, emellett hozzájárul az EU költségvetéséhez is. A kilépéssel London kötelezettségei jórészt megmaradnának, de a kedvezményeit elveszítené. Ha a szigetország Svájc útjára lépne, nagyjából hasonló lenne a helyzet. Közgazdászok számításai szerint a kilépés rövid távon mintegy 1,5 százalékos GDP-veszteséget okozna, hosszú távon pedig ez 4-5 százalékot is kitenne.

Ha Nagy-Britannia az EU-n kívül kerülve csak a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) maradna tag, ez sem oldana meg minden problémát, elvégre uniós tagállamként mintegy 50 szabadkereskedelmi megállapodás részese, ezeket mind újra kellene kötni. Ezért hivatkozott arra Barack Obama amerikai elnök is, hogy ha a britek kilépnének, nem csupán az EU-USA megállapodásból (TTIP) maradnának ki, hanem a „sor végére kéne állniuk”, s újratárgyalni a kereskedelmi feltételeket. Washington többször világossá tette, hogy fontosnak tartja Nagy-Britannia EU-s tagságának fenntartását.

Menni vagy maradni?
Érvek a bennmaradás mellett
  • Nagy-Britannia egy 500 millió lakosú, egységes piac része
  • A brit export 54 százaléka irányul az Európai Unióba
  • Távozás esetén 3 millió állás kerülne veszélybe
  • London a kilépéssel feladná az EU-n belül kiharcolt különleges státuszt (nem tagja az euróövezetnek, a schengeni rendszernek, visszatérítést kap)
  • Beleszólást élvez az EU-döntéshozatalba, a kilépéssel csökkenne befolyása
Érvek a kilépés mellett
  • London maga szabályozhatná a bevándorlást
  • Az önálló Nagy-Britannia versenyképesebb lenne
  • Megszabadulnának a brüsszeli bürokráciától
  • Heti 350 millió font (valójában 164 millió) maradna más célokra
  • Az EU-tagságnál a NATO-, ENSZ BT-, G7-tagság fontosabb

Szinte könyörgőre fogták a németek is. A Der Spiegel hetilap legutóbbi száma angol felirattal – „Kérlek, ne menjetek!” – jelent meg, a magazin honlapján pedig angol nyelvű cikkben is elmagyarázzák, hogy a Brexit „katasztrófa” lenne Németország és Európa számára egyaránt. Nagy-Britannia Németország harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere, 2500 német cégnek vannak érdekeltségei a szigetországban, 3000 brit vállalatnak Németországban. A németek eddig jórészt a partvonalon maradtak, igyekeztek minél kevésbé beleszólni a brit vitába, a Spiegel szerint azért, mivel Cameron kifejezetten erre kérte Angela Merkel kancellárt és a német kormány tagjait. Hasonlóképp Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is rendre visszafogottan nyilatkozott.

Cameron tegnap egy interjúban elismerte: nem számított rá, hogy ilyen éles, saját pártját is mélyen megosztó vitákat robbant ki a népszavazás. Arra azonban nem adott igazán meggyőző választ, miért is volt szükség a referendum kiírására. „Ideje volt, hogy a brit közvélemény újra állást foglaljon az évtizedek óta vitatott kérdésben” – mondta. Cameron a nyugdíjasok számára is borús jövőt jósol, ha Nagy-Britannia kilépne az EU-ból. A kormányfő szerint veszélybe kerülhet az állami nyugdíj évi garantált emelése, az ingyenes buszbérlet és az ingyenes tévézés. A közkiadásokban, mint mondta, 40 milliárd fontnyi „fekete lyuk” keletkezik. A tory kormányfő arra kérte az ellenzéket, hogy ne őt és pártját büntessék, jobb- és baloldal nagykoalíciójára van szükség az EU-tagság fenntartásához.

Meghosszabbították a regisztrációt
Meg kellett hosszabbítani a választási regisztrációt, mivel az utolsó pillanatban olyan sokan akarták felvetetni magukat a névjegyzékbe, hogy az online rendszer összeomlott. Eredetileg kedden járt volna le a határidő, addig mintegy 1,6 millióan iratkoztak fel.
Kedden a miniszterelnök maga jelentette be, hogy éjfélig lezárul a regisztráció, s a szerverek nem bírták az iramot. Végül csütörtök éjfélig kiterjesztették a határidőt, így még 433 ezren tudtak bejelentkezni. Sok fiatal is regisztrált, márpedig a felmérések szerint körükben magasabb a bennmaradást támogatók aránya.
A Brexit hívei azzal vádolták meg a kormányt, hogy így akart a maradás melletti további támogatókat szerezni. A Downing Street 10. azonban közölte, sehogy nem tudták volna megállapítani, hogy a szavazásra bejelentkezők közül ki helyesli és ki ellenzi a Brexitet.

Szerző

Búcsút intenek a britek az EU-nak?

Publikálás dátuma
2016.06.13. 07:31
David Cameron a bennmaradás mellett érvel egy Brexit-vitán FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
II. Erzsébet királynő 90. születésnapját ünnepelték a hétvégén Nagy-Britanniában, de a monarchia előtti tiszteletadás legfeljebb csak átmenetileg szoríthatta háttérbe a június 23-ra kiírt, európai uniós népszavazás felé közeledve egyre élesedő kampányt. Tíz nappal a referendum előtt a kilépés hívei vezetnek, az Independent felmérése szerint a megkérdezettek 55 százalék arra szavazna, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az EU-ból. Noha a voksolást a konzervatív kormányfő, David Cameron kezdeményezte, az ellenzéki Munkáspártnak nagy felelőssége lehet abban, ha végül a szigetország csakugyan kívül találja magát a közös Európán.

Növekvő izgalommal, s hitetlenkedve szemlélik a brit közvélemény-kutatásokat Európa-szerte. Az Independent című lap minap végzett közvélemény-kutatása sokkoló eredményt hozott ki: a Brexit hívei a népszavazás meghirdetése óta a legjobban állnak, tíz százalékkal előzik meg a bennmaradás támogatóit. A megkérdezettek 55 százaléka szavazott a kilépésre, s csak 45 százalék a maradásra, noha egy éve még pont fordított (47-53) volt az állás. Ha viszont arról kérdezték az embereket, vajon melyik álláspont győz majd június 23-án, 52 százalék úgy vélte, a bennmaradás hívei lesznek többségben.

A kilépés támogatói eltökéltebbek, hisz 78 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy mindenképpen elmegy szavazni, míg a maradás híveinek alig 66 százaléka ígéri ezt biztosra. A „Leave” kampány 10 pontos előnyének híre megrengette a fontot is, a brit valuta péntek este négy hónapos mélypontra került, 1,4 százalékkal gyengült a dollárral szemben. Ugyanakkor az Observer tegnapi számában közzétett Opinium-felmérés brüsszeli szempontból valamivel kedvezőbbnek tűnik: a maradásra 44, a kilépésre 42 százalék voksolna, 13 százalék még határozatlan.

Ha David Cameron kormányfő abban bizakodott, hogy uniós lobbizásával, s a sok hónapos tárgyalások során kialkudott engedményekkel könnyűszerrel lecsillapítja saját pártjának rebellis, euroszkeptikus szárnyát, s visszaveri az EU-ellenes UKIP párt rohamait, akkor jócskán tévedett. A tory pártelit számos hangadó alakja, köztük főként a miniszterelnöki posztra pályázó volt londoni polgármester, Boris Johnson fest fel rózsás – Cameron szerint alapjában hamis – képet az EU diktátumaitól megszabaduló Nagy-Britanniáról.

Egyebek között azt állítják, hogy a Brexit győzelme után többé már nem Brüsszel mondja meg, hogy milyen legyen a szabványos uborka, leáll a menekültek és a kelet-európai munkakeresők áradata, javul az egészségügyi rendszer és heti 350 millió font plusz pénz marad az államkasszában. Ráadásul még az ellenzéki Munkáspárt sem kampányol teljes erőbedobással az EU-tagság fenntartása mellett, pedig a Labour és a liberális demokraták szavazataival nagyon is számolt a Downing Street. Sőt, egyre több munkáspárti honatya áll elő azzal, hogy valójában a Brexit híve, s a kilépésre készül szavazni.

Az Economist hetilap külön cikket szentelt Jeremy Corbyn látványos vonakodásának: a Labour új, populista pártvezére mintha szándékosan a háttérbe húzódna a kampányban, nemigen vállal nyilvános fellépéseket, vagy ha igen, akkor EU-ellenes panaszáradattá válik a szereplése. A korábbi munkáspárti kormányfők – Tony Blair és Gordon Brown – viszont csatasorba álltak a bennmaradás mellett, s John Major volt konzervatív kormányfő is többször nyilvánult meg, az EU-tagság fontosságát ecsetelve. A két Miliband-testvér, a volt külügyminiszter David és az előző munkáspárti vezér, Ed is kiállt a Brexit ellen.

A felmérések szerint a Labour szavazóbázisa meglehetősen elbizonytalanodott. Az Independent közvélemény-kutatása szerint azok közül, akik tavaly a Munkáspártra szavaztak a parlamenti választáson, 56 százalék támogatja bennmaradást, de aggasztóan magas, 44 százalékos a kilépést szorgalmazók aránya. A tory szavazóknak csupán 38 százaléka osztja Cameron EU-párti álláspontját, míg a döntő többség, 62 százalék a kilépés pártján áll.

Az esetleges kilépés után Londonnak több lehetősége is lenne, követhetné például Oslo mintáját. Norvégia az Európai Gazdasági Térség (EEA) tagja, s majdnem teljes hozzáférése van az uniós közös piachoz, de bizonyos vámokat fizetnie kell, s több tekintetben vonatkoznak rá az uniós szabályok, emellett hozzájárul az EU költségvetéséhez is. A kilépéssel London kötelezettségei jórészt megmaradnának, de a kedvezményeit elveszítené. Ha a szigetország Svájc útjára lépne, nagyjából hasonló lenne a helyzet. Közgazdászok számításai szerint a kilépés rövid távon mintegy 1,5 százalékos GDP-veszteséget okozna, hosszú távon pedig ez 4-5 százalékot is kitenne.

Ha Nagy-Britannia az EU-n kívül kerülve csak a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) maradna tag, ez sem oldana meg minden problémát, elvégre uniós tagállamként mintegy 50 szabadkereskedelmi megállapodás részese, ezeket mind újra kellene kötni. Ezért hivatkozott arra Barack Obama amerikai elnök is, hogy ha a britek kilépnének, nem csupán az EU-USA megállapodásból (TTIP) maradnának ki, hanem a „sor végére kéne állniuk”, s újratárgyalni a kereskedelmi feltételeket. Washington többször világossá tette, hogy fontosnak tartja Nagy-Britannia EU-s tagságának fenntartását.

Menni vagy maradni?
Érvek a bennmaradás mellett
  • Nagy-Britannia egy 500 millió lakosú, egységes piac része
  • A brit export 54 százaléka irányul az Európai Unióba
  • Távozás esetén 3 millió állás kerülne veszélybe
  • London a kilépéssel feladná az EU-n belül kiharcolt különleges státuszt (nem tagja az euróövezetnek, a schengeni rendszernek, visszatérítést kap)
  • Beleszólást élvez az EU-döntéshozatalba, a kilépéssel csökkenne befolyása
Érvek a kilépés mellett
  • London maga szabályozhatná a bevándorlást
  • Az önálló Nagy-Britannia versenyképesebb lenne
  • Megszabadulnának a brüsszeli bürokráciától
  • Heti 350 millió font (valójában 164 millió) maradna más célokra
  • Az EU-tagságnál a NATO-, ENSZ BT-, G7-tagság fontosabb

Szinte könyörgőre fogták a németek is. A Der Spiegel hetilap legutóbbi száma angol felirattal – „Kérlek, ne menjetek!” – jelent meg, a magazin honlapján pedig angol nyelvű cikkben is elmagyarázzák, hogy a Brexit „katasztrófa” lenne Németország és Európa számára egyaránt. Nagy-Britannia Németország harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere, 2500 német cégnek vannak érdekeltségei a szigetországban, 3000 brit vállalatnak Németországban. A németek eddig jórészt a partvonalon maradtak, igyekeztek minél kevésbé beleszólni a brit vitába, a Spiegel szerint azért, mivel Cameron kifejezetten erre kérte Angela Merkel kancellárt és a német kormány tagjait. Hasonlóképp Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is rendre visszafogottan nyilatkozott.

Cameron tegnap egy interjúban elismerte: nem számított rá, hogy ilyen éles, saját pártját is mélyen megosztó vitákat robbant ki a népszavazás. Arra azonban nem adott igazán meggyőző választ, miért is volt szükség a referendum kiírására. „Ideje volt, hogy a brit közvélemény újra állást foglaljon az évtizedek óta vitatott kérdésben” – mondta. Cameron a nyugdíjasok számára is borús jövőt jósol, ha Nagy-Britannia kilépne az EU-ból. A kormányfő szerint veszélybe kerülhet az állami nyugdíj évi garantált emelése, az ingyenes buszbérlet és az ingyenes tévézés. A közkiadásokban, mint mondta, 40 milliárd fontnyi „fekete lyuk” keletkezik. A tory kormányfő arra kérte az ellenzéket, hogy ne őt és pártját büntessék, jobb- és baloldal nagykoalíciójára van szükség az EU-tagság fenntartásához.

Meghosszabbították a regisztrációt
Meg kellett hosszabbítani a választási regisztrációt, mivel az utolsó pillanatban olyan sokan akarták felvetetni magukat a névjegyzékbe, hogy az online rendszer összeomlott. Eredetileg kedden járt volna le a határidő, addig mintegy 1,6 millióan iratkoztak fel.
Kedden a miniszterelnök maga jelentette be, hogy éjfélig lezárul a regisztráció, s a szerverek nem bírták az iramot. Végül csütörtök éjfélig kiterjesztették a határidőt, így még 433 ezren tudtak bejelentkezni. Sok fiatal is regisztrált, márpedig a felmérések szerint körükben magasabb a bennmaradást támogatók aránya.
A Brexit hívei azzal vádolták meg a kormányt, hogy így akart a maradás melletti további támogatókat szerezni. A Downing Street 10. azonban közölte, sehogy nem tudták volna megállapítani, hogy a szavazásra bejelentkezők közül ki helyesli és ki ellenzi a Brexitet.

Szerző