Veress Jenő;
Magyarország;ORFK;segélyhívás;vészhelyzeti segélykérő rendszer;
2016-06-13 07:15:00
Rendőrségi reakcióidő: 21 perc
A XXI. században sem lehet Magyarországon vészhelyzetben alternatív módon segítséget kérni. 23 évvel ezelőtt írták alá azt a szerződést, mely szerint Európa legkorszerűbb egységes bevetésirányítási rendszerét építik ki nálunk. Az azóta lezajlott viharos technikai fejlődéssel a hátunk mögött még mindig nem működik az eredeti tervek szerinti vészhelyzeti segélykérési rendszer. Holott ennek sokszor módosított legutolsó határideje is 2013-ban járt le. Míg a siketek és nagyothallók számára már a parlamenti közvetítést is jeltolmácsolják, vészhelyzetben magukra maradnak.
Több mint húsz évvel ezelőtt jelentették be belügyi illetékesek, hogy az 1993-ban eltervezett és leszerződött – akkor bevetésirányításnak nevezett, és részben magyar fejlesztésű - egységes segélyhívó rendszer hamarosan teljesen kész lesz. A Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitány által szignált, de azóta sem megvalósult szerződés szerint alapjaiban ma is Európa legkorszerűbb veszélykezelő rendszere működhetne nálunk.
Már akkor figyelmet fordítottak arra, hogy az állampolgárok ne csupán élőszóban, telefonon, de akár faxon vagy az akkoriban még csak gyermekcipőben járó SMS-üzenet formájában is intézkedést kérhessenek. A faxot mára felváltotta az e-mail, a skype és számos más elektronikus kapcsolatteremtési mód.
Magyarországot azonban 2016-ra sem érte el a technikai fejlődés e szintje. Nem csupán a ma sokat emlegetett terrorveszély, de számos más, életszerű vészhelyzet lehetősége is indokolná, hogy már ne kizárólag az élőszó legyen az egyetlen segélykérési mód. Különös tekintettel a siketek és nagyothallók problémáira, illetve a különleges esetekre – például túszejtésre - gondolván. Amikor a bejelentőnek nincs képessége vagy helyzetéből adódóan módja beszélni.
A különböző közlemények és a legutolsó kampányok is arról szóltak, hogy legkésőbb – számtalan halasztás után – 2013 végére bevezetik az alternatív módszereket is a segélyhívásban.
A Népszava az Országos Rendőr-főkapitánysághoz (ORFK) fordult ezzel kapcsolatos kérdéseivel. A hatóság sajtószolgálata nem túl megnyugtató válaszokat adott. Mint kérdésünkre közölték, A 105-ös (tűzoltók), a 107-es (rendőrség) és a 112-es (központi) segélyhívószámon kezdeményezett hívásokat a miskolci és a szombathelyi központokban kezelik.
Közlésük szerint jelenleg nincs egyéb olyan megbízható alternatíva, amely a segélyhívások mellett alkalmazható lenne, ugyanis „a telefonszolgáltatók csak a segélyhívószámon kezdeményezett hívások tekintetében garantálják a biztos elérhetőséget és a rendszerbiztonságot. Az egyéb módon kezdeményezett bejelentésekből származó adatvesztések jelentős kockázati tényezőt jelentenek, ezért azokat nem lehet alternatív segélyhívásnak minősíteni.” E válasz értelmének közérthető kifejtésével adós maradt az ORFK.
A 2013-as határidő lejárta után is ezt írják: „a rendőrség tervezi a segélyhívások biztonságos kiterjesztését egyéb alternatív lehetőségekre is (SMS, MMS, online segélykérés). A szükséges egyeztetések folyamatban vannak.”
Skype-on nincs lehetőségük a bejelentéseket fogadni, így értelemszerűen jeltolmácsokat sem alkalmaznak.
Mint közölték: a segélyhívásokon túl lehetőség van egyéb bejelentéseket tenni a megyei rendőr-főkapitányságok és a kapitányságok központi telefonszámain, faxszámain és e-mail címein, azonban ezek nem minősülnek alternatív segélyhívásnak. Ezekhez a telefonszámokhoz és e-mail címekhez amúgy is csak a rendőrség internetes honlapján férhet hozzá a bejelentő, a 112-esen keresztül nem elérhetők.
A Tevékenységirányító Központokban (TIK) minden műszakban dolgoznak olyan munkatársak, akik angolul és németül beszélnek. Ezen felül többen rendelkeznek olasz, spanyol, román, orosz, lengyel, szerb, horvát és szlovén nyelvismerettel is. Ha nem magyar nyelvű a kommunikáció, a bejelentőt konferenciabeszélgetésbe kapcsolják, így a TIK abban az esetben is tud intézkedni, ha a kezelő nem beszéli az adott nyelvet.
A rendőrségnek több olyan állandó ügyelettel rendelkező szerve van - Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ, ORFK Főügyelet -, ahol idegen nyelveket beszélő munkatársak is dolgoznak; szükség esetén őket is be lehet vonni a tolmácsolásba. Közben az idő telik…
Kérdésünkre azt is közölték, hogy a rendőrség reagálási ideje, a tevékenységirányítási központ faggatózását, kapcsolgatását követően kiadott riasztás és az első rendőri egység helyszínre érkezése közötti időtartam átlagos szintideje 2015-ben országosan 20 perc 39 másodperc volt. (Ez „bruttó” átlagosan 30 percet is jelenthet.) Ez – a mentők 15 perces elvárt szintjéhez, és a mentőkénél jóval több egységhez képest - hosszú idő, de természetesen a bejelentő hibája lehet, hiszen, mint közölték: „a segélyhívások kapcsán megtett intézkedések gyorsasága elsősorban a bejelentések minőségétől függ”. A 112 két országos központból – Szombathely, Miskolc – továbbítja az összes segélyhívást a megfelelő helyismeret nélkül.
Bár a korábbi tervek szerint a mentők, a rendőrök, és a tűzoltók egyetlen teremből, közösen koordinálták volna a bevetéseket, ebből a mentőszolgálat végül kimaradt. A mentésirányítók saját központjaikban végzik feladatukat, amely az intézkedések reakcióidejét nem befolyásolja – írja a rendőrség. Nem véletlen ugyanakkor, hogy a mai 112-es rendszerből a mentők csöndesen kivonják magukat. Az „összevissza kapcsolgatás”, a szakszerűtlen kikérdezés, esetleg téves cím megadás, és más akadályozó tényező miatt késedelmet szenvedhet az életmentés. Ezért a mentők továbbra is inkább a 104-es számra várják a sürgős hívásokat – ugyancsak szóban.
