NATO- és amerikai figyelmeztetések Oroszországnak

Több nyugati figyelmeztetést és jelzést is kapott tegnap Moszkva. A NATO az ukrán konfliktus kapcsán fogalmazott meg hivatalos felszólítást, Jonh Kerry amerikai külügyminiszter pedig a szíriai helyzet miatt.

A NATO védelmi minisztereinek kétnapos, szerdai brüsszeli zárórendezvényén Jens Stoltenberg NATO-főtitkár felszólította Oroszországot, hogy állítsa le a térséget destabilizáló tevékenységét.

Stoltenberg arra kérte Moszkvát, hogy vessen véget a kelet-ukrajnai szakadárok támogatásának és vonja ki katonáit a hadi felszerelésekkel együtt a szomszédos országból, beleértve a Krím félszigetet is. A NATO-főtitkár leszögezte: Petro Porosenko ukrán elnök a NATO-tagországok állam- és kormányfőinek határozott támogatását élvezi, a tagországok kiállnak Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett. Porosenkot meghívják a júliusi varsói NATO-csúcstalálkozóra, ahol a kormányfők megerősítik majd ezt az álláspontjukat.

Ugyancsak tegnap fogalmazott meg Moszkva felé határozott figyelmeztetést az amerikai diplomácia vezetője is. John Kerry külügyminiszter szerint Washington türelme erősen korlátozott Bassar el-Aszad szíriai elnök sorsát illetően, közölte az AFP hírügynökség.

Kerry szerdán Oslóban tárgyalt iráni kollégájával, Mohammad Dzsavad Zariffal, megbeszélésük után nyilatkozott a sajtónak a szíriai helyzetről. „Oroszországnak meg kell értenie, hogy a mi türelmünk sem végtelen. Sőt, nagyon is véges, ha arra gondolunk, hogy al-Aszadnak számot kell adnia vagy sem az öt év alatt 280 ezer halálos áldozatot követelő fegyveres konfliktusban játszott szerepéért”, fogalmazott Kerry.

Az amerikai külügyminiszter ugyanakkor azt is leszögezte, Washington kész számon kérni a szír ellenzéki fegyveres csoportosulások tűzszünetsértéssel és visszaélésekkel gyanúsított tagjait is.

Az Egyesült Államok és Oroszország a szíriai tűzszünet és békefolyamat támogatói, mindkét állam részt vesz a terrorizmus elleni harcban, de a hosszú távú politikai rendezés és Aszad elnök kapcsán nem közelednek az álláspontok. Washington számára Aszad menesztése kulcskérdés, míg Moszkva szerint az elnök sorsáról a szír lakosságnak kell döntenie.

Szerző

Clinton az utolsó előválasztáson is nyert

Publikálás dátuma
2016.06.16. 07:31
Fotó: GETTY IMAGES/Adam Berry
Hillary Clinton utolsó győzelmével formálisan is lezárult az amerikai elnökválasztás első szakasza. Washington DC-ben, a fővárosban tartották kedden az utolsó előválasztást, amelynek azonban már nem volt jelentősége, Clinton egy héttel korábban átlépte a bűvös határt, az elnökjelöltséghez szükséges 2383 delegátusnál végül jóval több, 2800 küldött támogatását nyerte el. 

Hivatalosan a július 25-28-i demokrata elnökjelölő konvención jelölik Clintont. Ő az első nő, aki az egyik nagy párt elnökjelöltjeként indulhat harcba november 8-án a Fehér Házért. Clinton a fővárosi demokraták körében a voksok 79 százalékát szerezte meg.

Clinton vetélytársa, Bernie Sanders szenátor ragaszkodott hozzá, hogy az utolsó küldöttért is megküzdjön, nem volt hajlandó Washington előtt feladni a versenyt. Clinton és Sanders kedden a Washington Hilton szállodában találkozott, megbeszélésüket a volt külügyminiszter utóbb „pozitív hangvételűnek” minősítette. Mindketten hangsúlyozták, mindent megtesznek, hogy megerősítsék a pártegységet, s megállítsák Donald Trumpot novemberben. Clinton gratulált Sandersnek sikeres kampányáért.

A vermonti szenátor a találkozó előtt visszalépése feltételéül szabta, hogy változtassák meg a demokrata elnökjelölés menetét, hogy nagyobb esélyt adjanak „kívülálló” jelölteknek, menesszék a Demokrata Nemzeti Bizottság vezetését. Sanders szerint alapvető változásokra van szükség a Demokrata Pártban, nyitniuk kell a független választók felé. Ő maga függetlenként ült a szenátusban, de többnyire együtt szavazott a demokratákkal. Sanders csütörtökön videóüzenetben fordul híveihez, de nem tudni, felszólítja-e őket Clinton támogatására. Barack Obama amerikai elnök már múlt héten kinyilvánította, hogy Clinton mellett áll.

A Bloomberg friss felmérése szerint az országos versenyben a volt külügyminiszter biztosan vezet, Clintonra a választók 49 százaléka szavazna, Trump 37 százalékot kapna, a Libertariánus Párt jelöltként induló Gary Johnson 9 százalékot érne el. A megkérdezettek 55 százaléka nyilatkozott úgy, hogy soha nem szavazna a milliárdosra. A FoxNews pár nappal korábbi közvélemény-kutatásában szorosabb volt az állás, Clinton náluk 39, Trump 36, Johnson 12 százalékon állt. A Real Clear Politics átlagolt adatai alapján a volt First Lady 5,5 százalékkal előzi meg a milliárdost, de hárompárti versenyben is 4,5 ponttal vezet.

Szerző

Veszélyben a balkáni uniós álmok?

Publikálás dátuma
2016.06.16. 07:30
Vucic tudja, Németországnak és Angela Merkelnek döntő szava van bővítési kérdésekben FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JOCHEN ZICK
Aleksandar Vucic kormányfő április végére azért írt ki előrehozott parlamenti és tartományi választásokat, hogy újabb, megerősített mandátumot nyerjen Szerbia európai uniós csatlakozása megkövetelte reformintézkedések véghezviteléhez. Ám lehet, hogy minden erőfeszítés ellenére, a tényleges csatlakozásra még nagyon sokat kell várnia Szerbiának. Mint ahogyan az EU-ba vágyó többi balkáni államnak is. Ha egyáltalán túléli a válságot az Unió.

Egy ideig úgy tűnt, hogy már csak Horvátország vétója Szerbia uniós csatlakozásának egyetlen kerékkötője, de vélhetően ennél többről van szó. Zágráb nemrég írásos beleegyezését adta a döntő jelentőségű igazságügyi reformról és az alapvető jogokról szóló fejezet megnyitásához, ezzel a technikai akadály el is hárult Belgrád útjából. De az általános európai helyzet és közhangulat nem kedvez semmiféle bővítésnek, így könnyen meglehet, hogy Szerbia „rosszkor volt jó helyen”, azaz könnyen úgy járhat, mint Románia és Bulgária a schengeni csatlakozással.

Hét végén a belgrádi Danas napilap olyan összeállítást közölt, amelyben a Bundestag több tagja egyértelművé tette, hogy Szerbia EU-csatlakozása Koszovó ENSZ-tagságától függ. Bár a vélemények a német kormánykoalíción belül is különböznek e téren, Németország nem fogja ratifikálni Szerbia európai uniós csatlakozási megállapodását, amíg Koszovó az ENSZ teljes jogú tagjává nem válik, mondták el a kormányzó CDU/CSU politikusai a szerb lapnak.

Az egyik névtelenül nyilatkozó forrás szerint a „szerb államvezetéssel már két éve közölték, hogy Koszovó ENSZ-tagsága feltétele lesz Szerbia EU-csatlakozásának” – írta a vajma.info. vajdasági portál. A német parlamenti képviselők hangsúlyozták, hogy a CDU/CSU koalíción belüli igen komoly véleménykülönbségek ellenére úgy gondolják, hogy „ideje megkezdeni Koszovó esetében az ENSZ-hez való csatlakozás folyamatát”, ugyanakkor „meg kell győzni a kormányzó Szerb Haladó Pártot (SNS) arról, hogy egyezzenek bele ebbe és a döntésre készítsék fel a szerbiai közvéleményt".

Csakhogy Koszovó függetlenségének elismerése nem csak Szerbiában jelent gondot. Az Európai Unió 28 tagállama közül öt - Ciprus, Görögország, Románia, Spanyolország és Szlovákia - sem ismeri el a Szerbiától elszakadt országot független államnak, mégis az EU tagjai lehettek illetve maradhattak a korábban csatlakozottak. Szerbia számára sem hivatalos feltétel Koszovó elismerése, formálisan ettől függetlenül is uniós tag lehet, gyakorlatilag pedig vélhetően az elismerés sem segítene Belgrádon a jelenlegi közhangulatban.

A 2008-tól kibontakozott gazdasági válság, amely a közös valuta - az euró - válságában, illetve az eurozónát szakadás szélére sodró görög hitelválságban tetőződött, olyan általános elégedetlenségi hullámot váltott ki a régi uniós tagállamokban, amely az euroszkeptikus pártok látványos előretöréséhez, mindenféle bővítésellenes hangulat elhatalmasodásához vezetett. A „keleti” munkavállalók elleni nyugati lakossági ellenszenv, a „jóléti sovinizmus” ma is hódít, sőt erre már a menekültválság is rátevődik, ami végképp megpecsételheti a bővítésre várók sorsát.

A scehengeni övezet bővítésének elakadása egyértelműen megmutatta, hogy a technikai feltételek teljesítését ma már felülírják a politikai kritériumok az EU-ban. A 2007-ben csatlakozott Romániának és Bulgáriának például 2010-ben kellett volna a schengeni övezet tagjaivá válniuk, s bár minden olyan feltételt teljesítenek, amelyeket a korábban csatlakozott országoktól, így Magyarországtól is elvártak annak idején Brüsszelben, a két új tagállam schengeni tagsága beláthatatlan messzeségbe került.

Először Németország emelt vétót Románia és Bulgária belépése ellen a Schengen-övezetbe, majd Franciaország és Hollandia is csatlakozott a korrupció elterjedtségére hivatkozva. Épp ezért a szerb csatlakozás kapcsán megfogalmazódott német feltételt, a koszovói függetlenség elismerését igenis komolyan kell vennie Belgrádnak, ha valóban EU-tag szeretne lenni. Az viszont kétségtelen, hogy az a szerb kormány, és az a szerb kormányzó párt, amely ezt a lépést megteszi, biztosan megbukik, hiszen Koszovó szimbolikus, érzelmi kérdés a szerb lakosság szemében. És az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen kormányzati lépés a szerb radikális szélsőjobboldalt tolná előtérbe egy olyan térségben, amely máig nem heverte ki a kilencvenes évek délszláv háborúinak traumáját.

Az viszont kétséges, hogy Koszovó elismerése tényleg segítené a szerb csatlakozást. A menekültválság, a brit referendum és az unió országaiban vészjóslóan terjedő euroszkepticizmus nagy valószínűséggel egyelőre minden bővítést lehetetlenné tesz. Az Európai Unió hivatalosan ugyan nem függesztette fel a bővítési folyamatot, de egyelőre jelenlegi formátumának megőrzése is szinte lehetetlen kihívásnak tűnik. És ez még abban az esetben is további gondot jelent, ha a brit kilépésről szóló népszavazáson az uniópárti tábor győzedelmeskedik, mindaddig míg a közösség meg nem találja az euroszkepticizmus és az unióellenes, populista, radikális pártok térhódítása megfékezésének ellenszerét.

 A balkáni államok és az Unió

Görögország – 1998. január 1-től az EU-tagja, első balkáni államként. Felvétele megelőzte például Svédország vagy Spanyolország csatlakozását. Amint görög hitelválság idején kiderült, egyértelműen politikai döntés volt, a gazdasági feltételeknek valójában Athén nem tett eleget.

Románia, Bulgária – 2007. január 1-től EU-tagállamok, de schengeni csatlakozásukat még nem hagyták jóvá.

Horvátország – 2013. január 1-től tagállam. Belépésének késleltetése politikai kritériumok mentén történt, a háborús bűnösök kiadatásának kérdése miatt.

Szerbia – 2009 decemberében nyújtotta be a tagság iránti kérelmét. 2012 márciusában azt követően kapta meg a tagjelölt státuszt, hogy Belgrád és Pristina között megszületett a Koszovó regionális képviseletéről szóló megállapodás.. A csatlakozási tárgyalásokat hivatalosan 2014. január 21-én kezdte meg, 2015 végére egy vagy két fejezetet lehet volna megnyitni, de ez még nem történt meg.

Albánia - 2009. április 28-án nyújtotta be csatlakozási kérelmét. 2014 júliusában megkapta a tagjelölt státuszt. A konkrét csatlakozási tárgyalások időpontja még nincs meg.

Bosznia-Hercegovina - potenciális tagjelölt ország, csatlakozási kérelmét még nem nyújtotta be.

Macedónia - 2004 márciusában folyamodott tagságért, 2005 decemberében megszerezte a tagjelölti státuszt. A Bizottság 2009-ben javasolta a csatlakozási tárgyalások megkezdését, az Európai Parlament ezt támogatta, és az ajánlást azóta minden bizottsági eredményjelentésben és parlamenti állásfoglalásban megismétlik. Brüsszel a csatlakozási tárgyalások megkezdését a 2015. júniusi/júliusi politikai megállapodás folyamatos végrehajtásától és a reformmal kapcsolatos prioritások végrehajtása terén elért jelentős előrelépéstől teszi függővé. Az ország helyzetét nehezíti a Görögországgal hosszú ideje fennálló névvita valamint az újabb keletű feszültségek Bulgáriával.

Koszovó - potenciális tagjelölt ország. 2015 októberében írta alá a stabilizációs és társulási megállapodást.

Montenegró – 2008-ban nyújtotta be csatlakozási kérelmet. 2010 decemberében kapta meg a tagjelölti státuszt, 2012 júniusában megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat. 2013 decemberében megnyitották a döntő jelentőségű 23-24. fejezeteket, - az igazságügyi reformról és az alapvető jogokról, illetve a jog érvényesüléséről, a szabadságról és a biztonságról szólót.

Szerző