Mosolydiplomácia török módra

Váratlanul mosolyoffenzívába kezdett Törökország az Európai Unióval kapcsolatban. Miközben Recep Tayyip Erdogan az elmúlt hetekben több ízben is az Unióval megkötött megállapodás felmondását helyezte kilátásba, s többször is lényegében megzsarolta az EU-t, most a török elnök hazája fontos stratégiai elemének nevezte Ankara uniós csatlakozását.

Mint fogalmazott, a „feszültségek ellenére” továbbra is az uniós integráció hazája célja. Az üzletemberek és nagykövetek előtt elhangzott beszédében meglepő békülékenységről tanúbizonyságot téve kifejtette, „időről időre” ugyan adódhatnak gondok a kétoldalú viszonyban, „hosszabb távon azonban szükséges megoldani ezeket, s stratégiai érdekeinkre koncentrálni”. Erdogan mondatai azért is feltűnőek, mert néhány hete, amikor az Unió a terrorellenes törvény módosítását követelte a török vízummentesség eltörlése fejében, a török államfő dühösen kijelentette: „Járják a saját útjukat, mi akkor is a sajátunkon haladunk tovább”.

Hasonló nyilatkozatot tett Mehmet Simsek kormányfőhelyettes is, ami szintén arra utal, hogy Ankara nem akarja veszélybe sodorni az uniós viszonyt. „Minden zavarkeltés ellenére úgy vélem, Törökország érdeke az, hogy Európa része legyen”. A politikus mindezt a Reuters hírügynökségnek jelentette ki. Simsek kifejtette, inspirációt jelent számukra Európa, illetve vonatkozási pont, amelyet „semmi sem helyettesíthet”. Ugyanakkor hozzátette azt is, „meg kell érteniük bennünket európai partnereinknek”.

Törökországgal 2005-ben kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások, de vajmi kevés előrelépés történt ez idő alatt. A váratlan török mosolydiplomácia hátterében gazdasági okok keresendőek. Azt követően, hogy a német parlament, a Bundestag népirtásnak minősítette az örményekkel szembeni 1915-1916-os fellépést, annyira fagyossá vált a kétoldalú viszony, hogy szakértők már a német-török, illetve az uniós-török gazdasági kapcsolatok visszaesésétől tartottak. Csakhogy Törökországban a külföldi befektetések 70-80 százaléka az EU-ból érkezik, s a legfontosabb befektető éppen Berlin.

Szerző

Orosz bojkott a zsinatnak

Történelmi esemény készül az ortodox világban, amelynek fényét azonban igencsak halványítja az orosz egyház és Kirill pátriárka távolmaradása.

Az ortodox egyházak több mint 1200 év után hoztak volna tető alá egy pánortodox, egyetemes zsinatot. Az utolsó, keleti részvétellel zajló zsinatot még a nagy szkízma előtt, 787-ben, a mai Törökország területén lévő Niceában tartották. Az 1054-ben bekövetkezett egyházszakadás (Rómától való leválás) óta a keleti rítusú egyházak nem tartottak egyetemes zsinatot. Így érthető módon nagy érdeklődés és hosszas előkészítés előzte meg az ortodox pünkösdre időzített történelmi eseményt.

Idén januárban, a Svájcban rendezett többnapos tanácskozás után még Kirill pátriárka jelentette be, hogy a zsinatot június 19. és 26. között tartják meg a Krétai Ortodox Akadémián. Hogy utolsó percben mégis miért maradt távol az orosz egyház vezetője, az egyelőre nem nyilvános. Hiányában azonban már nem pánortodox a zsinat, és az épp Kirill által bejelentett cél, miszerint a zsinat hivatása az ortodox világ konszolidálása, is sérülni fog.

Tizennégy autokefál (független) ortodox egyház létezik, 250 millió hívővel, ezek közül a legnagyobb az 50 milliós orosz egyház, Kirill és az orosz egyház fennhatósága alá tartozik az ortodox világ fele. Az ortodox egyházaknak nincs a római katolikusokéhoz hasonlítható közös egyházfőjük, pápájuk, de szimbolikus vezetőjük van az ökumenikus pátriárka személyében. A konstantinápolyi ortodox egyház és annak feje – jelenleg I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka – ugyanis tiszteletbeli elsőbbséget élvez az ortodox egyházak között.

A történelmi rendezvényt, amire fél évszázada készülnek az ortodox egyházak, már előkészületei során is beárnyékolta a politika. Az eredeti színhely Isztambul, a görög ortodox egyház székhelye lett volna, de az orosz vadászbombázó szíriai lelövése nyomán, tavaly ősszel kirobbant orosz-török viszály miatt a választás végül Krétára esett, amely ugyancsak a görög egyház felügyelete alá tartozik.

Az orosz távolmaradás okát egyelőre csak találgatni lehet. Hat dokumentum kerül terítékre, egyik az egyház 21. századi szerepéről szól. Elemzők szerint nem kizárt, hogy ebben kereshető az ok, hiszen az orosz ortodox egyház „áldását adta” a Krím annexiójára.

Szerző

Menesztették a horvát kormányt

Publikálás dátuma
2016.06.17. 07:31
Tihomir Oreskovic Fotó: Getty Images/Dan Kitwood
Megvonták a bizalmat Tihomir Oreskovic horvát kormányától. A zágrábi törvényhozásban, a száborban tartott voksoláson 125-en szavaztak Oreskovic visszahívása mellett, 15-en ellene, ketten pedig tartózkodtak. Ez azt jelenti, hogy a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) és a centrista Híd koalíciója a fél évet sem érte meg.

Oreskovic azt közölte, kormányának azért kellett megbuknia, mert kiállt a nemzeti érdekek védelme mellett és megoldást akart találni az Ina-Mol ügyre, amelyben új tárgyalásokat kezdeményezett, ez azonban „bizonyos személyeknek nem tetszett”. Nyilvánvalóan a HDZ elnökére, Tomislav Karamarkóra utalt, akinek a felesége, Ana Saric Karamarko egy olyan céggel állt kapcsolatban, amely a Molt is tanácsokkal látta el. „Nem titok, hogy az Ina kapcsán, illetve az energetikai szektort érintő más kérdésekben az álláspontom merőben különbözik a kabinet néhány tagjáétól” – fejtette ki Oreskovic. Megköszönte a bizalmat mindazoknak, akik őt támogatták.

A voksolás eredménye azt mutatja, hogy a törvényhozásban csak a Híd szavazott Oreskovic mellett, a többiek a visszahívása mellett foglaltak állást. Most azonban újabb kötélhúzás kezdődik. Míg a HDZ ismét kormányzó többséget akar létrehozni, a szociáldemokraták idő előtti választást akarnak. A Híd már előre jelezte, amennyiben menesztik Oreskovicot, ők is a törvényhozás menesztését támogatják.

Szerző