Mint fogalmazott, a „feszültségek ellenére” továbbra is az uniós integráció hazája célja. Az üzletemberek és nagykövetek előtt elhangzott beszédében meglepő békülékenységről tanúbizonyságot téve kifejtette, „időről időre” ugyan adódhatnak gondok a kétoldalú viszonyban, „hosszabb távon azonban szükséges megoldani ezeket, s stratégiai érdekeinkre koncentrálni”. Erdogan mondatai azért is feltűnőek, mert néhány hete, amikor az Unió a terrorellenes törvény módosítását követelte a török vízummentesség eltörlése fejében, a török államfő dühösen kijelentette: „Járják a saját útjukat, mi akkor is a sajátunkon haladunk tovább”.
Hasonló nyilatkozatot tett Mehmet Simsek kormányfőhelyettes is, ami szintén arra utal, hogy Ankara nem akarja veszélybe sodorni az uniós viszonyt. „Minden zavarkeltés ellenére úgy vélem, Törökország érdeke az, hogy Európa része legyen”. A politikus mindezt a Reuters hírügynökségnek jelentette ki. Simsek kifejtette, inspirációt jelent számukra Európa, illetve vonatkozási pont, amelyet „semmi sem helyettesíthet”. Ugyanakkor hozzátette azt is, „meg kell érteniük bennünket európai partnereinknek”.
Törökországgal 2005-ben kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások, de vajmi kevés előrelépés történt ez idő alatt. A váratlan török mosolydiplomácia hátterében gazdasági okok keresendőek. Azt követően, hogy a német parlament, a Bundestag népirtásnak minősítette az örményekkel szembeni 1915-1916-os fellépést, annyira fagyossá vált a kétoldalú viszony, hogy szakértők már a német-török, illetve az uniós-török gazdasági kapcsolatok visszaesésétől tartottak. Csakhogy Törökországban a külföldi befektetések 70-80 százaléka az EU-ból érkezik, s a legfontosabb befektető éppen Berlin.