Amszterdam ezer arca

Amszterdam nem túl nagy város, kevesebb, mint kilencszázezren lakosa van. A barátom egyszer nem tudta megmondani a lányának, miért Amszterdam Hollandia fővárosa, amikor a kormány és a király egyaránt Hágában található. Talán ezt maguk a hollandok sem tudják, mindenesetre 1813 óta Amszterdamot jelölik meg fővárosként.

A Schipol repülőtér előnye, hogy közel van a városhoz, a sűrű időközökben közlekedő vonattal 4,50 euróért alig 15 perc alatt a központi pályaudvaron, a Central Stationon vagyunk, ahonnan csak néhány lépés a forgalmas főutca, a Damstrak. A város Velencéhez hasonlít. Csatornák húzódnak mindenütt, apró hajókkal, vízibuszokkal. A hidak többségét fel lehet húzni, hogy a nagyobb járművek is átférjenek alattuk. A belvárost a legkönnyebb kirándulóhajóval felfedezni. Mellbevágó a biciklisták sokasága, ennél több kerékpáros nem is férne el az utcákon. Pedig egyre többen kerekeznek, néhány év alatt szinte megduplázódott a kerékpározók száma. Mindenütt bicikli, bicikli, bicikli. Még a polgármester is biciklivel jár, ha teheti. A pályaudvar mellett van egy emeletes fedett kerékpár-parkolóház, ahol 2500 bicikli fér el, s mindig dugig tele van. Az idegennek nem könnyű megszokni az aranyszabályt, ami persze egyszerű: a kerékpározónak mindig előnye van.

Fapapucs és műanyag szélmalom

Az észak Velencéjének is nevezett város szerteágazó csatornahálózatával, nagyon keskeny, de magas, Hanza-stílusú házaival fantasztikus látvány. Némely ház annyira keskeny, hogy a belső berendezést csigák segítségével kívülről, az ablakon át tudják bevinni. A csatornákon vízibusszal, vagy bármilyen más járművel egyaránt haladhatunk, egy jó kis hajókázás kihagyhatatlan. Az amszterdamiak imádják a graffitiket, a pályaudvar környéke és néhány villamos egyaránt ki van dekorálva. Az utcai zenészek és mutatványosok egy része szabadon dolgozhat, a tolerancia a rendőröket is jellemzi. A furcsa alakú, mindig tiszta házak mellett modern bevásárlóközpontok is épültek már, bennük a legtöbb neves európai és amerikai márka megtalálható.

Szinte mindenütt lehet kapni fapapucsot, és jellegzetes szuvenír a mini műanyag szélmalom is. A sajtok kedvelőit külön sajtüzletek várják. Akik pedig a legendás holland tulipán gumóját szeretnék hazavinni, azok látogassanak el a tulipánok utcájába. Főleg vasárnap érdemes oda elmenni, olyankor még a kék és a fekete tulipánból is bőséges a kínálat.

Sokak szerint már nem a régi Amszterdam sem. Például a piros lámpás házak sem vonzanak annyi turistát. A valóságban a vigalmi negyed üzletein nem látszik mindez. Az biztos: a kirakatokban ugyanúgy ültek a lányok, a csatorna szélén ugyanúgy hömpölyög a tömeg, mint régen. A legnagyobb sor a Casa Rosso nevű erotikus színház előtt állt. Nagyrészt japánok és kínaiak várakoznak arra, hogy bejuthassanak.

Termékbemutató, kicsit másképpen

A hölgyek Amszterdamban azért ülnek a kirakatban, mert ők maguk az áruk. Ha valaki megtetszik a leendő vásárlónak, fizet, majd a hölgy elhúzza a függönyt, és indulhat az aktus. A prostitúciót és drogot illetően igencsak toleráns hollandoknak mindez természetes, a külföldi turistának nem mindennapi látványosság. A hölgyek szolgáltatásait a valóságban nem a turisták, hanem elsősorban az itt állomásozó hajók legénysége veszi igénybe. Persze senki se számítson arra, hogy bombázók kínálják bájaikat a kirakatban, a lányok többsége Afrikából érkezett szexmunkás. A piros lámpás negyed környékén rengeteg kávéházat találunk, ahol szabadon lehet marihuánás cigit vásárolni. Persze nem nekünk, mert magyar állampolgároknak ez még külföldön is tilos!

A Kendermúzeumba viszont érdemes betérni. Bemutatják a hasis és a marihuána élvezetének történetét, és megnézhetjük a múzeumi körülmények között termesztett vadkendert is. A tárlaton látni lehet azokat a tárgyakat, amelyekben drogot csempésztek. Voltak, akik gyermekük babájába raktak füves cigit, mások magnókazettába helyezték a marihuánát. A turisták igényeihez alkalmazkodva a boltokban egészségre ártalmatlan, kender ízű termékeket is lehet kapni. Akiknek pedig még ez is sok, vehetnek izgalmas holland hűtőmágnest.

Múzeumhegyek a csatornák mellett

A holland fővárosban unatkozni biztosan nem fogunk. A legfőbb vonzerőt ma is az olyan múzeumok jelentik, mint a Rijks Múzeum, a Rembrandt ház, vagy a világhíres Van Gogh Múzeum, melyek évente több milliós forgalommal büszkélkedhetnek. A várost joggal nevezik a múzeumok fővárosának, hisz annyi van belőlük, hogy bizonyára előkelő helyen szerepel a világlistán. A belépők – a mi pénztárcánkhoz mérve – meglehetősen borsosak, de sokat lehet megtakarítani, ha ún. Városi kártyát (City Cardot) vásárolunk, ami a legtöbb múzeumba ingyenes belépést nyújt, vagy jelentős kedvezményt kínál, és ami fontos, ingyenes utazásra jogosít a városi tömegközlekedésben. 57 euróért 9 múzeumot látogattunk meg, csaknem 2 órát hajóztunk a Grachtokon, elmehetünk a 17. században létesített világhírű Botanikus kertben, a szupermodern Nemo tudományos központba, szabadon villamosozhatunk és metrózhatunk - bár az utóbbira csak akkor van szükség, amikor felkeressük Európa egyik legszebb és legmodernebb futball stadionját, az Ajax Arénát. Mivel a foci most amúgy is napirenden van, ezt nem hagyhatjuk ki.

A hollandokat a környékbeli népcsoportok tagjai hamar elkezdték sajtfejűeknek csúfolni. Nem csak a rengeteg sajtkészítő miatt. A gúnynév kialakulásához az is hozzájárult, hogy a katonák közül a gyalogosok sisakja hasonlított ahhoz a formához, amit a sajt előállításakor használtak. Edamba a legegyszerűbb Amszterdamból eljutni. Sajtgyárak pedig szinte lépten-nyomon találhatók. Érdemes bemenni és kicsit elmerülni a készítés rejtelmeiben.

Az edami sajt kerek, és a vékony viaszréteg miatt kívülről piros. Mivel lefölözött tejből készül, zsírtartalma a szárazanyagtartalom 40 százaléka. A végén pedig ott a kóstoló. Ehetünk köményes sajtot, sonkás sajtot, öt évig érlelt sajtot, édes sajtot, egyik finomabb, mint a másik. Van olyan sajt, amit gyógynövényekkel bolondítanak meg. Zöldes színű, és állítólag roppant egészséges. Mindehhez ribizlibort kínáltak, ami kicsit a Tokajihoz hasonlít. Nyáron nagy a forgalom, özönlenek a turisták az üzemekbe.

A legenda szerint a sajt népszerűségét annak is köszönheti, hogy a hosszú tengeri utakon azért csak kiszáradt és ezért a keménysége és alakja miatt szükség esetén kitűnően helyettesítette az ágyúgolyót. Mindenesetre sajt és fapapucs nélkül senki nem fog hazatérni Hollandiából.