Jelentősen módosította a csütörtökön a MNB Inflációs jelentése a legutóbbi, márciusi számait, a friss adatok már a tendenciák megfordulását jelzik. A jegybank stábja a várt 0,3 százalékról 0,5 százalékra emelte idei, és 2,4 százalékról 2,6 százalékra jövő évi inflációs várakozását, míg a GDP növekedésére vonatkozó előrejelzésén nem változtatott, vagyis - az első negyedévi elkeserítő gazdasági növekedési adatok ellenére - továbbra is úgy vélik, hogy idén 2,8, 2017-ben pedig 3 százalékos bővülés érhető el.
A minden szempontból merész számok azért lepték meg a szakértőket, mert az MNB stábjára - a mindenkori elnök személyétől függetlenül - mindig a mértéktartó, konzervatív véleményformálás volt a jellemző, és e téren általában nem váltak az egyes kormányok vágyainak hitelesítőivé. Az elmúlt bő esztendőben azonban a legfontosabb jegybanki szakértői részlegek élén változások történtek, amelyeket a Matolcsy György-féle "növekedési bűvölet" szele jár át, hiszen valamivel meg kell magyarázni, hogy a tavaly tulajdonképpen befejezett, de főbb vonulataiban tovább élő Növekedési hitelprogram miért nem adott lendületet a gazdaságnak.
Azt azonban az MNB stábja is elismeri, hogy 2016 első negyedévében a regionális különbségek fennállása mellett változatlanul visszafogott volt a világgazdaság bővülése. A fejlett gazdaságokban a növekedés ütemének lassulása mellett folytatódott a válságból való kilábalás, míg a feltörekvő régiókban romlottak a növekedési kilátások - írják az Inflációs jelentésben. Mégis arra számítanak, hogy Magyarország, amely 2016 első negyedévében Európa sereghajtója volt, a feltörekvő régió élmezőnyébe kerül. Bizakodásuk alapja a hitelprogram 100 milliárd forintos kibővítése, valamint az, hogy a jelentősen növekvő reálbérek miatt egyre inkább meghatározó szerepe lesz a belső fogyasztásnak. Az MNB azzal számol, hogy a bruttó átlagkereset nemzetgazdasági szinten az idén 6,0, 2017-ben 6,1 százalékkal emelkedik, ami a jelek szerint meg is valósul.
Ami az inflációt illeti érdemes elgondolkodni Tatha Ghose-nak Budapesten elmondott szavain. A Commerzbank London vezető elemzője szerint nem biztos, hogy indokolt inflációs célt meghatározni a központi bankoknak, amikor a folyamatos gazdaságélénkítő intézkedések ellenére egyre alacsonyabbak a fogyasztói árak. Ugyanis az a helyzet, hogy az inflációs célt annak idején a magas infláció megelőzésére tűzték ki, most viszont az a kérdés, hogy a deflációt hogyan előzzék meg. Úgy vélte, a gazdaságélénkítéssel inflációt célzó monetáris politika egyre kevésbé hatékony, a régi mennyiségi elmélet már nem állja meg a helyét.
Manapság például Törökországban, Oroszországban, Brazíliában van infláció, amely egyedül az országok devizájának leértékelődéséből fakad. Ez azt mutatja, hogy jelenleg inflációt csak deviza leértékelődésén keresztül lehet elérni. Éppen ezért Tatha Gosh szerint nincs értelme a magas, 3 százalékos inflációs célnak Magyarországon, amikor a gyorsabban növekvő Lengyelországban 2,5 százalék, Csehországban 2 százalék a cél. Mint mondta, az infláció minden országban globális trendeket követ, nem az ország sajátját, ezért hasznosabb lenne egy regionális inflációs célt meghatározni. (Időnként felmerül az MNB köreiben, hogy a változó világgazdaság trendjeit követve nálunk is 2 százalékos legyen az inflációs cél.)
Szakértőnk szerint az inflációs cél meghatározása azért lényeges, mert a jegybankok alapfeladata a pénzügyi stabilitás megőrzése. Ha alacsonyabban vonnák meg a határvonalat, annak kihatása lehetne a monetáris politikára is. Most ugyanis az a helyzet, hogy hiába vágta az MNB 0,9 százalékra a forint alapkamatát, az euró árfolyama nemigen változott, vagyis a hazai fizetőeszköz a regionális devizák között a legstabilabbak egyike.
