Zeneözön a löszfal tövében

Publikálás dátuma
2016.06.29. 07:46
A sajátos vajdasági fényfestészet a Dombos Fest egyik védjegye FORRÁS: DOMBOS FEST
Ma kezdődik és vasárnap éjjelig tart a Vajdaság legizgalmasabb zenei fesztiválja, a Dombos Fest, amelynek ezúttal is az észak-bácskai Kishegyes ad otthont. A zenei programot többek között a Muzsikás, Dresch Mihály, Lajkó Félix, Lovasi András és a Kiscsillag határozza meg, de a társművészeteknek is fontos szerep jut. Horváth László zenei menedzsert, a Fonó Budai Zeneház igazgatóját, a fesztivál alapítóját kérdeztük.

A trianoni békeszerződés előtt Kishegyes az Osztrák-Magyar Monarchiához, Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott. Horváth László történeti áttekintése szerint 1900 körül Kishegyes tízezres lélekszámú, tisztán magyar lakosságú, polgári kultúrát és értékeket hordozó városka volt. A 20. század történelme azonban nem kedvezett a Vajdaságnak.

A két világháború, a kommunizmus és a délszláv háborúk következtében Kishegyes lakossága folyamatosan csökkent, elveszítette városias jellegét, évtizedek óta szinte mindenki mezőgazdaságból él, a szerb népesség aránya pedig 15 százalékra növekedett.

„Ez egy alvó magyar település” – fogalmaz Horváth László, majd felidézi: a kilencvenes évek közepétől Kishegyeshez kötődő értelmiségiek – főleg írók és képzőművészek – közösen kezdtek gondolkodni, hogy mit lehetne tenni a kulturális élet, a falusi turizmus felélesztéséért.Ebből a diskurzusból jött létre 1998-ban a Dombosi történetek című kötet – Virág Gábor (írói nevén: Aaron Blumm); Horváth László öccse, Szerbhorváth György és Mirnics Gyula közös alkotása, mint a rendszerváltás utáni Vajdaság egyik jelentős magyar kulturális teljesítménye. Ennek szerves folytatása a Dombos Fest, amit Horváth László és barátai az ezredfordulón álmodtak meg Kishegyesen, a korábbi szemétdomb helyén, egy löszfal tövében.

Tizenöt év alatt a program rengeteget fejlődött: magyar és külföldi sztárzenekarok egész sora és több mint 120 ezer látogató jelzi, hogy a kishegyesi kezdeményezés igencsak kinőtte magát. A helyi infrastruktúra fejlesztésére több pályázatot nyertek; bizonyítva, hogy nehéz körülmények között is lehet „falut-hazát-nemzetet építeni”. A programköltségvetés viszont kifejezetten szerény: idén 10-11 millió forintból gazdálkodhatnak, ami hasonló magyarországi fesztiválok büdzséjének csupán a töredéke.

A programot kezdettől egy nonprofit alapon működő helyi egyesület szervezi. Egy néhány évvel ezelőtti szlogen szerint a Dombos Fest „a Vajdaság szebbik arca”, s ezzel Horváth László is egyetért. Lokálpatrióta kezdeményezésük szerinte bizonyította, hogy a Vajdaság fejlődőképes és élhető hely, csak nem szabad beletörődni a kilátástalanságba. A most létrehozott Dombos Pince például azt a célt szolgálja, hogy ne csak a fesztivál alkalmával, hanem egész évben lehessen itt rendezvényeket tartani.

Lajkó Félix, a stilárisan és műfajilag besorolhatatlan, öntörvényűen virtuóz hegedűművész-zeneszerző kishegyesi származású, így szinte természetes, hogy produkciói kezdettől meghatározzák a Dombos Fest arculatát. Az elmúlt években Félix arra törekedett, hogy ezen a fesztiválon mutassa be először új projektjeit, amelyekkel aztán hónapokig járja a világot. Így volt ez a 2013-ban debütált lovasszínházi koncert, a szilvásváradi lipicai ménessel közös előadás esetében éppúgy, mint Mező című citerás lemezénél vagy a Lajkó Félix Folk produkciónál, amelyben kiváló énekesnőkkel (Palya Bea, Tintér Gabriella, Csizmadia Anna) muzsikált.

Idén a hegedű mellett megint a citerát helyezi előtérbe: a Lajkó Félix & Óperentzia című koncerten a népi instumentumot elektronikus zenei környezetbe (billentyűsök, dob) helyezi. Új produkciót hoz Kishegyesre a hazai etno-jazz szcéna meghatározó személyisége, a multiinstrumentalista fúvós Dresch Mihály is, aki ezúttal nem megszokott kvartettjével, hanem három vonóssal – a vajdasági Brasnyó Antallal, valamint ifj. Csoóri Sándor Sündivel és Bognár Andrással – lép színpadra.

A tradicionális népzene és az etno-jazz egyébként is meghatározó irány a Dombos Festen. Az autentikus cigány folklór új nemzedékét képviselő Romengo – merész kísérletként – Harcsa Veronika jazzénekesnővel közös estre készül. A táncházmozgalom nagy öregje, a Muzsikás együttes pedig két énekesnővel – a moldvai csángó Petrás Máriával és a vajdasági Csizmadia Annával – lép színpadra. A Fonó kínálatából is jól ismert zenekarok közül ott lesz Kishegyesen az európai rádiós világzenei toplistán dobogós helyezésig jutó Buda Folk Band; a külföldön ugyancsak egyre elismertebb Kerekes Band; a délvidéki magyar tamburazenét játszó Fokos; a budapesti fiatalok által két éve létrehozott, a moldvai csángó hagyományt újraértelmező PásztorHóra.

A fellépő énekesnők sorában Horváth László kiemeli a szélesebb közönség számára talán még nem annyira ismert, „vagány ska és reggae stílusban éneklő”, ugyancsak vajdasági Sóti Julit, aki az elmúlt években több zenekarral (Folk Free, Night Cruisers, Sin Seekas) is bizonyította tehetségét. A populáris, de minőségi zenei vonulatot ezúttal Lovasi András és a Kiscsillag, Ferenczi György és a Rackajam, valamint a hatvanas-hetvenes évek rockzenéjét modern kontextusba helyező Ivan and the Parazol képviseli.

A fesztivál szerves része a Löszvarázs című fényfestészeti programsorozat, de hangsúlyt fektetnek a vajdasági gasztronómia és a finom szerémségi borok bemutatására is. A Dombos Fest után sem áll meg az élet Kishegyesen: július 15-én a Parno Graszt, 22-én Barabás Lőrinc és barátai, 29-én a Góbé zenekar muzsikál a löszfal tövében. Horváth László ígéri: a Dombosi történetek folytatódnak.

Igéző erotika embermustrával

Publikálás dátuma
2016.06.29. 07:45

Soha nem volt még életmű kiállítása a legendás, nagy festőnek, szobrásznak, Amadeo Modiglianinak Magyarországon. Mától október 2-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában az a tárlat, amin 61 alkotása látható, és hozzájuk még néhány fontos munka a kortársaitól.

Az Amadeo Modigliani kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban embermustra. Meg tanulmány a nőkről. Portréiról karakteres arcok néznek vissza ránk, tekintetükből sokat tudhatunk meg magunkról is. Aktjai igézően erotikusak. Lefestett női fenemód kívánatosak. Némelyikről férfiszemmel szinte azt gondolnánk, hogy maga mellé hív bennünket a vászonra. Vagy éppen mi kívánkoznánk oda. Többségük telt idomú, harmonikusan szép testű, jól körülhatárolható kontúrokkal rendelkező, mert minden modernsége ellenére Modigliani megmaradt a hagyományos festészetnél, avantgárd volta dacára nem vált absztrakttá, mint például Picasso, akivel meglehetősen ellentmondásos volt a viszonya.

Komoly fegyvertény, hogy a Galériában július végéig a két festő munkássága egyaránt tanulmányozható. A hosszú életű Picassóé, aki tudott vigyázni magára annak érdekében, hogy kiteljesedjen a művészete, és a viharosan zaklatott életű, meglehetősen korán betegségtől szenvedő, alkoholtól és drogtól, fájdalomcsillapítóktól is függő, még csaknem fiatalon a szegények kórházában meghalt Modiglianié, akinek így is gazdag, teljes és meghatározó a munkássága.

Szefárd zsidó származású volt, negyedik, legkisebb gyerekként született, 1920-ban, Livornóban, édesapjának pénzváltója volt, de egyáltalán nem vetette fel őket a pénz. Huszonkét esztendősen már a festők Mekkájában, Párizsban bérel lakást a Montmartre-on. Pár évvel később a festészet mellett a szobrászat is foglalkoztatja. Szobrait az afrikai primitív művészet, az óceániai alkotások, a görög kariatidák ihletik. Kereste az ősit, a tisztát, a sok tekintetben egyszerűt, a spirituálisat. Alkotásait nyilván befolyásolta, hogy a háború elején összejött Beatrice Hastingsszel, egy dél-afrikai írónővel, újságírónővel, aki öt évvel idősebb volt nála.

Aztán néhány esztendővel később megismerte a 19 éves Jeanne Hébuterne-t, akivel bátran nevezhető kalandosnak, olykor se veled, se nélküled jellegűnek a kapcsolata. Még amikor második gyermekükkel várandós volt tőle az ifjú hölgy, akkor is külön költöztek. Halála előtt részegen, összefagyva dülöngélt haza, így talált rá lázasan a műtermében az egyik barátja. Kórházba már eszméletlenül vitték, ahol hamarosan meghalt, ebben tüdőbaj, agyhártyagyulladás egyaránt közrejátszhatott. A kilenc hónapos terhes Jeanne a szülei ötödik emeleti ablakából kiugorva vetett véget életének, és vele együtt a hasában lévő közös gyermekükének.

Végtelenül tragikus sors. Miközben a képek zöméből szépség, harmónia, tisztaság sugárzik. Modiglianira igazán érvényes az a mondás, hogy „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.” Ő a diszharmóniából nyert ki harmóniát. A művészetével teremtett egyensúlyt maga körül, amire amúgy eléggé képtelen volt. Belefelejtkezett egy-egy testbe, arcba, személyiségbe, és megszűnt körülötte a világ, és ekkor már szinte nem is volt például háború, sem a magánéletben, sem a valóságban. Éppen mikor már kezdett értéke lenni az alkotásainak, amikor anyagi szempontból egyenesbe jöhetett volna, halt meg. Azóta horribilis összeget érnek a munkái, pár éve például egy Hébuterne-t ábrázoló portréja, átszámítva, több mint 9 milliárd forintért kelt el Londonban.

A Kovács Anna Zsófia kurátor munkáját is erőteljesen dicsérő, impozáns tárlaton nem tudok szabadulni Modigliani jó néhány aktjától. Szinte megszólalnak. Mintha itt lennének velünk, belekerülünk az aurájukba. Igézőek. Már-már azt is mondhatnám, hogy közelségük veszélyes a férfinépre. Itt van például az egyik leghíresebb kép, a Fekvő akt kibontott hajjal, ami Oszakából érkezett. Az ifjú hölgy könnyed lezserséggel hever a hátán, lazán elernyed, telt a csípője, teltek a mellei, pirospozsgás az arca, amivel felénk fordul, és egyenesen ránk néz nagy szemeivel. Bal lábát felhúzza, a jobb pihenőhelyzetben, egyik keze szeméremszőrzetén pihen.

Végtelen, irigylésre méltó nyugalom és feszültség, kielégületlenség, kihívás egyszerre van ezen a képen. A telt test a Modiglianira annyira jellemző, hosszúkás, elnyújtott arccal párosul, miközben a meztelenség a világ legtermészetesebb dolga, tán igazán az a természetes. De van, amikor könnyed fehér inggel takar valamennyit testéből a nő, vagy szemérmét leplezi egy vászondarabbal, esetleg úgy, hogy azért kicsi ízelítőül csak kikandikáljon belőle. Erotika a köbön. Van köztük ábrándos, mélabús, némiképp bezárkózó, és van olyan, aki elernyedt állapotban is cselekvésre vár. Az aktrajzok külön lenyűgöznek. Néhány látszólag pofonegyszerű vonal, és ott van előttünk egy-egy ember. A szíve is, a lelke is, netán még az agya is.

Modigliani a művésztársait is nagy elánnal festette, vagy éppen rajzolta. A Cocteau-t ábrázoló grafikája például annyira finom, hogy alig látszik. Keresztbe tett lábain pihennek kecses, csaknem feminin kezei. Az egész férfi könnyednek, légiesnek tűnik. Oscar Miestchanioff szobrász alakját viszont csaknem karikaturisztikusra torzítja, némiképp agresszív jellemre következtethetünk belőle. Egyik fő mecénását, Léopold Zborowskit többször is lefesti. Jóképű, kiegyensúlyozott embernek is mutatja, de pár év múlva némiképp magába fordultnak, jóval kevésbé nyíltnak ábrázolja.

A halála előtti évben, amikor már apa volt, festette Anyaság című képét. Az anya ölében tartja a kisdedet, de merevek mindketten, a semmibe bámulnak, nem egymásra néznek. Itt azért tetten érhető a nem feltétlenül kiegyensúlyozott családi élet. Ekkor már közeleg a vég. A nagy festő és vele együtt párja, meg hasában a baba is, hamarosan meghalnak. Az ekkor kétéves kislányukat Modigliani nővére veszi pártfogásba.

Viharos élete remekműveket eredményezett. Ha életében el is vesztette a mértéket, alkotásai biztos arányérzékről tanúskodnak. Most októberig megmerítkezhetünk bennük.

Szerző

Jubileumi Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál

Publikálás dátuma
2016.06.28. 17:12

Július 4. és augusztus 4. között összesen tíz koncertre várják a nagyérdeműt Budapest egyik legvarázslatosabb történelmi emlékhelyére, a Vajdahunyadvárba. Vájtfülűek előnyben: komolyzene, első osztályú cigányzene, egy kis pop zenével és további unikumnak számító előadókkal. A szimfonikus zenekarok mellett, a magyar világsztár Roby Lakatos, a Budapest Bár, Orosz Zoltán és Borbély Mihály, Polyák Lilla és Wolf Kati valamint a 100 Tagú Cigányzenekar estéin vehetünk részt.  

Az idén negyed évszázados jubileumát ünneplő rendezvénysorozat egy valódi reneszánsz udvarba invitálja a zenekedvelő közönséget. A fesztivál estéin a Vajdahunyadvár Károlyi udvarában az igényes muzsika és a történelmi környezet egységbe forrásának lehetünk tanúi. A fesztivál egyediségét a koncertek helyszínéül szolgáló különleges szépségű épületegyüttes és a zene egymásra hatása, az a szavakkal nehezen kifejezhető hangulat adja, mely nem csak itthon, hanem Európában is egyedülállónak tekinthető.

A nyitány - a helyszín hangulatához hűen - egy "Romantikus Est" lesz Rossini és Mendelssohn remekműveivel a Szent István Király Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában. A komolyzene szerelmeseit júliusban még a MÁV Szimfonikus Zenekar „Beethoven estje”, a Magyar Virtuózok Kamarazenekar „Barokk estje”, a Mendelssohn Kamarazenekar "Szerenád estje", illetve augusztus 1-jén a Budapesti Vonósok előadása várja. Az idei felhozatal igazi gyöngyszemeket is tartogat: a magyar származású világsztár Roby Lakatos ezúttal a hazai közönségnek mutatja be a hegedűművészet határtalanságát. A virtuóz művész produkciójában a magyar cigányzene, a klasszikus és a jazz muzsika keveredik egyedi, formabontó módon.

A zenei csemegék között szerepel Orosz Zoltán és Borbély Mihály koncertje, harmonika és fúvós hangszerek találkozása. Zenéjükben a jazz, a világzene, az argentin tangó és a balkán muzsika egészen különleges, új értelmezést nyer. A repertoárból természetesen nem hiányozhat hazánk egyik legsikeresebb zenei produkciója, a Budapest Bár sem - a közreműködők sorában többek között Kiss Tiborral és Mező Misivel. Július 25-én szívet melengető filmslágerek, kuplék, táncdalok és egyéb híres nóták feldolgozását élvezhetjük mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében.

A könnyedebb műfajok kedvelőiről se feledkeztek meg a szervezők; július 28-án Polyák Lilla és Wolf Kati előadásában a legnagyobb világslágerek csendülnek fel ebben az egyedülálló környezetben. Végül, de nem utolsósorban a fesztivál záróakkordja a 100 Tagú Cigányzenekar estje lesz.

A Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál különlegessége még, hogy a koncertek alkalmával a közönség számára megnyitják az egyébként nem látogatható román kori kerengőt. A Millenniumra épült Vajdahunyadvár július 4-e és augusztus 4-e között ismét a társasági élet aktív központjává válik. (x)

Szerző