„Róka a kórteremben” címmel a Népszava 2016. június 25-i mellékletében Kökény Mihály a magyar egészségügyről írt nagyon fontos problémákat ismertető gondolatmenetében meglehetősen elmarasztalóan ír a magyar szakszervezetekről. „Sok száz ember elbocsátását tervezik, s jellemző, hogy a szakszervezetek a döntés után emelték fel a szavukat a megszüntetésre ítélt intézmények védelmében.”
Valóban ez a legegyszerűbb, ha valami nem stimmel, akkor a szakszervezetek a felelősek. Pedig, ahogy korábban is felléptek a hasonló megváltó kormányzati ötletek ellen, úgy most is. Éppen a magyar sajtóban megjelent közlemények támasztják ezt alá. S ez csak egy része a föllépésnek, mert emellett folytak tárgyalások, kisebb nagyobb eredménnyel, s a konföderációk, valamint a szakszervezetek képviselői levelekben is fölhívták az illetékesek figyelmét e kormányzati elképzelés veszélyeire. Némi javulást elértek, de az eredmény elfogadhatatlannak tűnt. Ezért minden érintet egymást erősítve lépett, hogy elfogadható megoldás szülessen. Még születhet.
Emlékeztetőül: 2016. január 21-én Lázár János bejelentette a „bürokráciacsökkentő” programot, amely ötvenezer közszférában dolgozót érint. A szakszervezetek válasza nem késett sokáig: öt nappal később a SZEF nyilatkozata végiggondolatlan ámokfutásnak nevezte az állami háttérintézmények átalakításának, illetve megszüntetésének tervét. A SZEF elnöke szerint kevesebb intézményt kellene bezárni és egyeztetésre volna szükség a szakszervezetek és az érintett intézmények képviselőivel. Hozzátette: szerinte politikai összetevője is van az elképzelésnek: a kormány a migránsok után most a bürokrácia ellen harcol.
Ezt követően egy nappal az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), mint a közszféra legnagyobb szakszervezeteit tömörítő konföderációk, közös levelet írtak Lázár János miniszternek, kifogásolva, hogy bejelentésével a kormány megszegte a Közalkalmazottak Jogállásáról szóló törvényt, amely egyeztetési kötelezettséget ír elő számára. Kérték, hogy a kormány haladéktalanul hívja össze az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsot és üljön le tárgyalni a szakszervezetekkel. Mutassa be azokat a hatástanulmányokat, amelyek alapján a bejelentett, soha nem látott mértékű szervezeti átalakításokat elhatározta. Átgondolt, megalapozott koncepció és az átalakításokat megelőző, érdemi tárgyalások nélkül elfogadhatatlan ilyen, tízezrek életét befolyásoló bejelentéseket tenni.
Február 1-jén a Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezete (TUDOSZ) levelet írt Lázár János miniszternek, amelyben rámutatott, hogy az érintett munkahelyeken dolgozók többsége nem bürokrata, és nem államigazgatási feladatot végez. Levelükben kérték, hogy haladéktalanul üljön le a munkavállalói érdekképviseletekkel, és kezdjen tárgyalásokat. Két nappal ezután az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége (OSZSZ) csatlakozott az ÉSZT és SZEF január 29-i sajtóközleményéhez, és felhívta a kormány figyelmét, hogy a „bürokrácia csökkentő” tervében olyan intézményeket is meg kíván szüntetni vagy beolvasztani, amelyekben Magyarország közegészségügyéért dolgozó szakemberek dolgoznak. Ezekben az intézetekben olyan alapkutatások is folynak, amelyek szükségesek az ország közegészségügyi biztonságához. Az Országos Közegészségügyi Központ megszüntetésével, az Országos Tisztiorvosi Hivatal, az Országos Epidemiológiai Központ, vagy az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet minisztériumba integrálásával veszélybe kerül például a járványügyi biztonság, a közegészségügy és az egészségügyi igazgatási tevékenységek felügyelete, irányítása. A kormány tervei mögött - ismereteik szerint -, nem állnak hatástanulmányok, sem a szakmai-, sem a munkavállalói érdekképviseletekkel nem egyeztettek. A magyar egészségügy így is ezer sebből vérzik, nincs szükség arra, hogy helyzetét még nehezebbé tegyék a politikusok.
A február 11-i budapesti, József nádor téren megtartott nyílt téri sajtótájékoztatón ismertették a magyar szakszervezeti konföderációk vezetői azokat a kérdéseket, amelyekről nem sikerült tárgyalniuk az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) keretében, mert azt a minisztérium nem hívta össze. A kihelyezett OKÉT asztala mellett az állítólagosan több mint 1 milliós közszolgálati létszám tizedeléséről, létszámcsökkentésről, intézménybezárásról szóló kormányzati állításokról fejtették ki a véleményüket a szakszervezetek. Ma a magyar költségvetési intézményekben 720 ezer munkavállalót alkalmaznak. Becsapja a közvéleményt az, aki a bürokráciáért a hivatalnokokat teszi felelőssé. A tényleges bürokraták lépnek fel azokkal szemben, akik nem bürokraták. A bölcsődei dolgozó, az orvos, a pedagógus, a rendőr, a meteorológus, a múltat feltáró régész nem bürokrata.”
Az előterjesztett javaslat döntő többségében nem az úgynevezett bürokratikus intézmények megszüntetését, minisztériumba olvasztását tartalmazza, hanem például állami tudományos kutatóintézetekét, ezzel a világon egyedülálló módon kialakítva a „kutató minisztérium” intézményét. Emellett olyan közintézményeket is a listára vettek, amelyekre alapvető szüksége van a lakosságnak. Ez az intézkedés nem javítani, hanem csökkenteni fogja az ország, a gazdaság, a mezőgazdaság versenyképességét.
2016. májusában az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) ismét hallatta a hangját, mert nem tudja elfogadni azt az eljárást, ahogyan a kormány megszünteti az Országos Egészségpénztárat (OEP). Újra elismételtük: a bürokrácia csökkentésként beharangozott kormányzati ámokfutás nemcsak a közszférában dolgozókat érinti hátrányosan, hanem az egész ország sorsára kihat.
Június végére célegyenesbe fordult a „kormányzati ámokfutás”: a magyar szakszervezeti konföderációk megdöbbenéssel fogadták a hírt, miszerint megszületett a kormánydöntés az úgynevezett bürokrácia csökkentési terv ügyében, s megjelent a kormány határozata a központi hivatalok és minisztériumi háttérintézmények átalakításáról, ami több mint ötven szervezetet érint. A szakszervezetek megint nem hagyhatták szó nélkül, hogy ez a jelentős munkavállalói csoportot - sőt a társadalom egészét is - mélyen érintő kormányzati döntést nem előzte meg előkészítő érdekegyeztetés. Újra tiltakoztunk: elfogadhatatlan, hogy országos intézmények városi vagy megyei kormányhivatalokba olvadva szűnjenek meg. Kértük a kormányt, hogy az elfogadott határozat ellenére gondolja újra a korábbi elképeléseit és merjenek változtatni, mert a társadalom érdeke ezt indokolná. Emellett az álláspont mellett egységesen kiálltak a magyar szakszervezeti konföderációk: az ÉSZT, a Liga, a MASZSZ, a Munkástanácsok és a SZEF.
Úgy vélem, a felsoroltak bizonyítják, hogy a szakszervezetek igenis felemelték a szavukat a kormány által elképzelt átszervezések és elbocsátások ellen. Az persze más kérdés, hogy a közvéleményhez mennyire sikerült eljuttatni üzeneteinket. Ehhez az egész magyar sajtó hathatósabb segítségére lett volna szükségünk.
