Na, már csak ez hiányzott. Nem elég, hogy az idei szökőév, most az is kiderült, hogy az egészre rátesznek még egy másodpercet. A tudományos magyarázat szerint a Föld valós forgási ideje és az atomórák által mért idő közti eltérés kiegyenlítése érdekében van erre szükség. Az már évtizedek óta ismert, hogy a Föld forgása nem egyenletes és különböző hatásokra még lassult is. Így aztán az idén már 27. alkalommal iktatnak be egy szökő-másodpercet. Ezúttal szilveszterkor, bár tizenkétszer már június utolsó napján volt ilyen.
A magyar kormány egyelőre ez ügyben is hallgat. Ahogy mostanában egyre többször. Az állami vezetés egyetlen tagjának sem volt szava például az egy hete elhunyt Elie Wiesel méltatására. Igaz, a Nobel békedíjas író nem rejtette véka alá véleményét némely itteni fejleményekről, még a kitüntetését is visszaadta, de azért magyar gyökerei voltak és mindent megtett, hogy az emberiség soha ne felejthesse el a holokausztot. Felmerül a kérdés, hogy talán éppen ennek tudható be a nagy budapesti hallgatás.
Legyünk jóhiszeműek, tételezzük fel, az urak millió dolguk mellett erre már nem tudtak időt szakítani. Nagyon el vannak foglalva például azzal, hogy rávegyék népüket, menjenek el szavazni október 2-án. S lássuk be, ez embert - rendszert - próbáló feladat. Hiszen egy olyan kérdésre várnak választ, amely feltételezéseken alapul, minthogy az unió eddig még semmilyen döntést sem hozott a "kényszer-betelepítésről". Amely ellen most a népnek fel kellene emelnie a szavát. Ha ugyan a nép nem veszi észre, hogy - megint egyszer - csúnyán át van verve, mert a kormány tulajdonképpen szimpátia-tüntetést szervez. Maga mellett, természetesen. Arccal a közelgő parlamenti választás felé.
A kancelláriaminiszter - szokásos csütörtöki szeánszán - nem is köntörfalazott. Kerek-perec kijelentette, hogy a kormány azt akarja, erősítsék meg küzdelmében. Szóhasználatában visszaköszönt a kedves vezető kedvenc foglalatossága: a harc. A voksolással - elvileg - Brüsszelnek kellene üzenni. Lényegében azt, hogy Magyarország - ha kell, tök egyedül, vagy a visegrádi négyekkel, de - mindenképpen megvédi Európa határait. Ám ha már szavazunk, hát azt is meg kell(ene) mutatni, hogy a kormány szembeszáll mindazokkal az erőkkel, amelyek a migránsok ügyében igyekeznek gyengíteni pozícióját. Vagyis a baloldallal, amelyet pártunk - a Fidesz - és szószólói minden egyes alkalommal nevén is neveznek, elítélően természetesen.
Folytatódik tehát a kampány, mégpedig teljes erővel. A Brüsszelnek üzenő (magyar nyelvű, hogy ők is megértsék) plakátok, valamint a hivatalos személyiségek eddigi szólamai csak az előjátékot jelentették. Mostantól még fokozottabban próbálják meggyőzni a népet, hogy a jövő záloga csakis a jelenlegi hatalom megerősítésében rejlik. És ne legyen senkinek kétsége: október 2-án győzni fognak. Akkor is, ha netán nem lesz érvényes a népszavazás, mert nem megy el rá a választók legalább fele. Az eredményre azonban mindenképpen lehet majd hivatkozni. Fognak is. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a kampány ezzel a voksolással nem ér véget, hanem eltart majd egészen 2018-ig.
Ezt erősíti az a tervbe vett változás is, amely még csak most körvonalazódik, véglegesítése csak ebben a hónapban várható. Ily módon osztódással szaporodik a döntéshozatali mechanizmus. Ennek formáját két kormánykabinet létrehozása jelenti. Az egyikben a gazdasági ügyeket tárgyalják meg, a másikban stratégiai kérdésekről vitáznak, bármit jelentsen is ez utóbbi. A magyarázat szerint így hatékonyabban tudnak majd egy-egy ügyet megbeszélni. A lényeg azonban valószínűleg az, hogy - Lázár János szavai szerint - könnyíteni lehet a miniszterelnök munkáját. Arra persze nem tért ki a kancelláriaminiszter, hogy amikor a rendszer úgy épül fel, hogy minden egy kézben (a miniszterelnökében) fut össze és csakis annak az egy embernek (a miniszterelnöknek) az akarata érvényesülhet, akkor miért kell tehermentesíteni őt. Ha pedig netán elfáradt - ami nem lenne csoda -, akkor mostantól hogyan is képzelik el ennek az egésznek a működtetését.
Joggal feltételeztük ugyanis, hogy a labdarúgó Európa-bajnokság végeztével az ország visszakapja hőn szeretett vezetőjét, akinek - legalábbis az olimpia kezdetéig - nem lesz más dolga, mint a hosszú és végeérhetetlen küzdelem élén maradni. Csak abban bízhatunk, hogy beszédeit, nyilatkozatait, interjúit ezután sem kell nélkülöznünk, így személyes iránymutatásával juthatunk el a mindenképpen sikeres népszavazáson át a következő választásig.
Ezt nem lesz könnyű kivárni. Különösen, hogy ezt az évet teljes egy másodperccel meghosszabbították, s azt még nem is tudjuk, mire készülnek jövőre. Megfontolandó lenne mégis, hogy ne csak Brüsszelnek üzenjünk - ha már úgy benne vagyunk -, hanem a Nemzetközi Csillagászati Uniónak is (amely bevezette a szökőmásodperc fogalmát), valamint a párizsi székhelyű Nemzetközi Földforgási és Referenciarendszer Szolgálatnak, amely bejelentette az extra másodpercet. Üzenjünk neki, hogy ők is megértsék: velünk ezt nem lehet megtenni. Mi mielőbb szavazni akarunk, hogy kiállhassunk pártunk és kormányunk mellett.
