Védőháló magyar módra

Matolcsy Györgynek a realitásoknak oly gyakran fittyet hányó vízióitól nemcsak a mérvadónak tekintett közgazdászok, hanem a vezető kormánypárt meghatározó politikusai is szívesen elhatárolódnak. Nem veszik komolyan a szakma felhalmozott eredményeit sutba dobó kijelentéseit. Ódzkodnak attól, hogy a gazdaság bármely kérdésében eszmét cseréljenek vele. Ugyanakkor amennyien utálják a zavaros, nem egyszer túlzottan terjengős előadásait, tán ugyanolyan szép számban akadnak olyanok is, akik a jegybankelnökkel szívesen kvaterkáznak, mint egy olyan művelt, sokoldalú érdeklődésű, színesen anekdotázó férfiúval, akiről tudják, hogy a rendszerváltás körüli idők ifjú reformközgazdászából szinte egy csapásra vált a kormányfők - Antall József és Orbán Viktor - által kedvelt, sőt nélkülözhetetlennek hitt, elvtelen, a saját és kiterjedt rokonsága boldogulását prioritásként kezelő mamelukjává.

Egyúttal olyan nélkülözhetetlen tényezővé, akiről a jelenlegi miniszterelnök az MNB-botrány kirobbanásakor kijelentette: "A Földnek az éggel kellene összeszakadnia, hogy meginogjon a bizalma" benne. Csak gratulálni tudunk az osztrák Der Standard cikkírójának, aki már 2013 márciusában, amikor Matolcsy György beült a Magyar Nemzeti Bank elnöki székébe, aggodalmát fejezte ki, hogy a magyar kormányfő a pénzügyi stabilitás legfőbb őrének azt a bizalmasát szemelte ki, akihez aligha a független, nagy tekintélyű jegybankár személyiségét társíthatjuk, hanem olyasvalakiét, aki a pénzvilág hókuszpókuszait kedveli.

Amikor a kormány felkérte a Magyar Nemzeti Bankot, arra hogy a bajor állami tulajdonból a magyar állam tulajdonává átvedlett Magyar Külkereskedelmi Bankot (MKB) erősítse meg és szervezze újjá, akkor egyesek fogadást kötöttek arra, hogy a jegybank által gründolt Pallas Athéné alapítványok érdekkörében tűnik majd fel az új tulajdonos. Mások inkább arra esküdtek, hogy inkább a Matolcsy- vagy Szemerey-család felségterülete lesz az ismét magánkézbe juttatott, hányatott sorsú MKB. Már az is alapos gyanúra adott okot, hogy a kormányfő, aki pénzintézet ellenes hangulatkeltés legfőbb szócsöve szokott lenni, akként vázolta fel a jövőt, hogy "a bankok megerősítésének időszaka következik annak érdekében, hogy az a magyarok érdekeit tudja szolgálni". Mit is mondhatott erre Matolcsy György? Még az új tulajdonosok kiszemelése előtt ígéretet tett arra, hogy az MKB "mögé állnak", és védőhálót vonnak a pénzintézet köré. A friss tapasztalatok birtokában kijelenthetjük: a védőhálót sűrűvé szőtték, az adófizetőknek mintegy 300 milliárd forintja bánja, hogy piacképessé tetté a bankot.

Aki pedig úgy vélte, hogy a jövendő új tulajdonosok között a nemzeti banki alapítványok vagyonával perszonáluniót alkotó Matolcsy-családot lehet majd felfedezni, ezúttal tévedett. Az oligarchák egy ennél erősebb szárnyára, a felcsúti-tiszakécskeire, vagyis Orbán Viktor háztáji vonalára (Duna Aszfalt) lehet rábukkanni, de biztosat nem tudhatunk, hiszen a Metis Magántőkealap tulajdonosai a - jogszabályok biztosította védelmet kihasználva - nem fedik fel valódi kilétüket, így vagyonuk eredetét sem. Ahhoz nem fér kétség, hogy Matolcsy György ígéretét betartva "mögé állt" az MKB eladásának, a kérdés csak az, hogy Magyarország ötödik legnagyobb bankja miként heveri majd ki, hogy valódi tulajdonosok helyett hatalom közeli strómanok játékszerévé vált. Az MKB jogelődje az 1840-ben alapított Pesti Magyar Kereskedelmi Bank volt, egykori épületében 1950 óta a Belügyminisztérium működik ...