- Ez mind nagyon szép, de ha már Lázár János kilépéspárti kijelentéseket tesz, vagy épp Orbán Viktor attól tart, hogy „könnyen belecsúszhatunk a brit helyzetbe”, akkor jogos kérdés: terítéken van a magyar uniós tagság, vagy sem?
- Nincs terítéken. Ne is legyen. Nagyon fontos, hogy az EU visszatérjen azokhoz az értékekhez, amelyek meglétekor mi még csatlakoztunk a közösséghez. Ha azonban az EU nem változtat azon a gyakorlaton, amelyet ma nagyon sok kérdésben tapasztalunk, s ezeknek csak egy része a migrációs válság kezelésével kapcsolatos, akkor az EU-nak gyorsan vége lesz. Amikor Magyarország csatlakozott, világosan meg volt határozva: mit adunk mi a közösségnek, s mit kapunk tőle. Ami a migrációs válságban ma napirenden van, s ami az egyik legfontosabb kérdéssé vált az EU egészének jövője tekintetében, az egyáltalán nem volt napirenden 2004-ben, sőt, 2014-ben sem. A EU, az európai politikai döntéshozók egyike sem szakadhat el a közösség állampolgárainak akaratától. Ha elszakad, annak olyan tragikus következményei lesznek, mint amilyen a brit kilépés is. Elfogadom, hogy a Brexit rossz reakció, de ne azokat az európai embereket kárhoztassuk, akik félelmükben hoztak egy rossz döntést. Nézzük meg, mi ennek az oka, s változtassunk a rossz gyakorlaton.
- Valóban azt gondolja, hogy a brit kilépésnek a migrációs válság az oka?
- Azt gondolom, hogy az EU-val szemben való szkepszis felerősödése nemcsak a briteknél, hanem bármely uniós tagállamban, az elmúlt egy-két évben alapvetően a menekültkérdésben adott impotens válasznak köszönhető.
- Tudja, kit neveznek migránsnak Nagy-Britanniában? A magyarokat például.
- De jelen pillanatban nemcsak az ilyen típusú a feszültségekre nem ad választ a brüsszeli intézményrendszer, hanem azt sem veszi tudomásul, hogy többmilliós emberáradat tart Európa felé. És ez növeli a félelmeket. Mert az EU felelős vezetői nem tudják garantálni az állampolgárok biztonságát, s minél több ügyben hagyják figyelmen kívül az európai közgondolkodást, vagy választói akaratot, annál sebesebben haladnak a szétesés irányába.
- Vagy a kétsebességessé válás irányába.
- Ettől nem félnék. Már csak azért sem, mert egyáltalán nem biztos, hogy a 2004 után csatlakozott tagállamoknak a kétsebességesség rossz lenne. Nagy kérdés ugyanis, hogy a régiek vagy az újak lennének-e az első sebesség egy ilyen tandemben. Ne könyveljük el, hogy az alapító országok, vagy a magtagállamok lennének ennek nyertesei. És vélhetően épp ezekre a kételyekre utalt Lázár János is, amikor a tagság kérdéséről beszélt a múlt heti kormányinfón.
- Ez is érdekes felvetés, de ha már a főnökét említette: Lázár János tisztogatásba kezdett a Miniszterelnökségen?
- Ha a miniszter úgy érzékeli, hogy valamely, rábízott területen nem érvényesülnek azok a szempontok, amelyeket meghatározott, akkor az egyik lehetséges út ahhoz, hogy ezen változtasson, hogy levonja a személyi konzekvenciát. Pusztán ennyi történt.
- Ez Német Lászlóné esetében nagyon is érthető lett volna, ám a kancelláriaminiszter cáfolta, hogy ő emiatt távozott…
- Ha Németh Lászlóné nem vonul nyugdíjba, akkor ma is a Miniszterelnökség államtitkára, s ugyanazt a portfóliót vinné tovább. Németh Lászlóné átvett egy olyan területet, amelyen belül a Magyar Posta veszteségesen működött, a Magyar Fejlesztési Banknak a hazai bankszektorban betöltött pozíciója több mint gyenge volt, a takarékszövetkezeti integráció előtt pedig a takarékok lényegében az anyagi kimúlás közelében vergődtek. Nem volt nemzeti közmű, ami ma a távhőszolgáltatásban - az összes magyar háztartásban, ahol távhőt használnak - garantálni tudja a szolgáltatást és az árszintet. Ezt a házi feladatot, amelyet 2014-ben vállalt a Miniszterelnökség, 2016-ra teljesítettük. Épp ezért, ha Németh Lászlóné folytatni szerette volna ezt a munkát, azt a miniszter örömmel vette volna. Sőt, Németh Lászlóné a miniszterelnök kiemelt tanácsadója marad.
- Ezzel szemben L. Simon László nem teljesített?
- Két teljesen különböző helyzetről van szó. Az államtitkár úrtól elköszönt Lázár János, mert nem volt elégedett azzal a munkával, amelyet végzett.
- Pedig ön a minap még elismerően beszélt L. Simon teljesítményéről.
- Nem az én feladatom megítélni a teljesítményét. Miniszterhelyettesként nem arra kaptam mandátumot, hogy a főnököm döntéseit kritizáljam, ráadásul Lázár János világosan megindokolta: az örökségvédelem és a régészet területén nem elégedett az államtitkárára bízott feladatok teljesülésével. Hogy mindezt miként részletezte L. Simon Lászlónak, az csak a kettejük beszélgetése, arról nem tudok beszámolni.
- L. Simon állítja, épp a Népszava újságírójától tudta meg, hogy menesztette őt a miniszter…
- 2013 augusztusa óta dolgozom együtt Lázár Jánossal, s amikor az én munkámmal bármiféle problémája volt, azt egyenesen velem közölte. Ismerem, ő nagyon korrekt emberi viszonyokat tart fenn, nem hiszem, hogy ne közölte volna a problémáit. Biztos vagyok benne, sőt tudomásom is van róla, hogy L. Simon László esetében több hónapja, s többször is közölte a világos álláspontját, elvárásait. Ha valakinek szelektív a hallása, azzal nem tudok mit kezdeni.
- Lehet, hogy L. Simon üzleti ügyeivel vagy a kulturális beruházások körüli botrányokkal volt baja Lázárnak?
- A miniszter világosan indokolta döntését. Ha valaki vállal egy területet államtitkárként, akkor felelnie kell azért is, hogy az elvégzett munka milyen kézzelfogható produktumként jelenik meg, s azért is, hogy arról mit gondol a közvélemény. A politikusnak felelőssége van abban, hogy a rá bízott közjavakról megfelelően gondoskodjon, de abban is, hogy a tevékenységének a társadalmi megítélése hogyan alakul.
- Az L. Simonnal szembeni bizalomvesztés abból is látszódott, hogy például a budai várrekonstrukció ügyében Lázár nem vele, hanem inkább önnel tartott sajtótájékoztatót, sőt, önre bízta az UNESCO-val való tárgyalásokat is a karmelita kolostor átépítése ügyében.
- Ez egy más kérdés, hiszen a politikai felelősséget a tárcavezető viseli minden rábízott ügyben. Nekem pedig, mint miniszterhelyettesnek értelemszerűen kicsit más a portfólióm, mint az egyes szakterületekért felelős államtitkároknak, hiszen minden olyan ügybe involválódnom kell, amely a miniszter személyes megjelenését, döntéshozatalát igényli. foglalkoztam már paksi, vagy uniós fejlesztési ügyekkel, most pedig valóban személyesen egyeztetek az UNESCO vezetőjével, hogy a várrekonstrukciós beruházás rendben haladjon.
