Az európai lakosság körülbelül fele fél attól, hogy a kontinensre érkező bevándorlók miatt nő a lehetséges terrortámadások kockázata – derült ki a washingtoni Pew Research Center friss felméréséből. A válaszok alapján az is kirajzolódott, hogy főleg Kelet-Európában tartják a menekültválságot gazdasági tehernek. Franciaországban 46, Nagy-Britanniában 52, Németországban 61, Lengyelországban 71, míg Magyarországon 76 százalék válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy "ön szerint a menekültek növelik a terrorcselekmények kockázatát?". Még nagyobb különbség mutatkozott abban, hogy mit gondolnak egyes országokban arról, hogy a menekültek mennyire befolyásolják a munkaerőpiacot. A németek 31 százaléka gondol teherként a betelepülőkre, ezzel szemben Magyarországon a válaszadók 82 százaléka fél a menekültválság gazdasági következményeitől. A felmérés arra is kitért, mennyire változott a menekültek megítélése az utóbbi években. Németországban például 2005-ben csak az emberek 9 százaléka gondolta úgy, hogy a muszlim bevándorlók integrálódnak, ma ez a szám már 32 százalék. A franciáknak ugyanez a szám 36-ról 43-ra emelkedett.
A felmérést tanulmányozva kijelenthető, hogy a kormány hosszú menekült-ellenes kampánya számára kimondottan sikeresen zárult, a magyarok jelentős része retteg. Azonban az óriásplakátokon ma már nem a magyar polgároknak üzen a kabinet a migránsokra mutogatva, hanem Brüsszelnek, "akit" a kormányfő is felelőssé tett. A menekültek a balkáni útvonal bedugulásával ugyanis csaknem eltűntek, de a gyűlöletkampányhoz szükség van rájuk. Viszont, mivel egyre kevesebbet látunk belőlük Orbánék úgy döntöttek, hogy kreálnak valakit, vagy valamit, amit utálhatunk nyugodtan tovább – legalábbis Szentpéteri Nagy Richárd szerint, akit a „brüsszelezésről” kérdeztünk. A politológus kifejtette: ez nem a magyar miniszterelnök találmánya, minden EU-szkeptikus ország használja ezt a fordulatot. A bonyolult európai intézményrendszerek felépítését és döntéshozatali mechanizmusát nyilván nem ismeri egy átlag magyar állampolgár, így a kabinet könnyen építhet arra, hogy Brüsszel minden, ami „nem mi vagyunk”, hogy úgy képzelik, Brüsszel dönt a fejünk felett – fogalmazott Szentpéteri Nagy, hozzátéve: természetesen nem erről van szó. Egyrészt a "brüsszelezés" tökéletes általános bűnbakképzésre, amelyre a Fidesznek azért van szüksége, hogy elfedje a kormányzás hibáit, kudarcait.
Orbánék egy olyan bűnöst találtak, amely a befogadó számára nehezen megfogható, hiszen nem ismeri jól – értett egyet politológus társával Ceglédi Zoltán. A politikai elemző szerint azonban van itt egy antiszemita áthallás is, jól beleillik a „sorosozásba” és a „háttérhatalmazásba”, amiket a Fidesz eddig is előszeretettel és tudatosan használt. Ceglédi kifejtette: nehéz feladat előtt áll a kormányzó párt, hiszen a Brexitbe több politikus is belebukott, Angela Merkel népszerűsége pedig újra nőtt, ráadásul az EU-szkepticizmus sem olyan "divatos", mint akár pár hete volt. A Fidesz ezért - egyelőre óvatosan - egyszerű kommunikációs paneleket használ, ezek lényege, hogy "Brüsszel hibáit a magyar kormány fogja kijavítani, az EU nemzetállamait a brüsszeli bürokratáktól megmenteni"- vélekedett Ceglédi. A mai bűnbak azonban már sokadik a sorban: a folyamatosan romló kormányzati teljesítmény miatt 2010 óta folyamatosan változó felelősöket hibáztat a Fidesz. "Brüsszel" előtt az előző kormány "csontvázai", az IMF, a külföldi baloldal és liberálisok, a magyar civilek, a Egyesült Államok korábbi és jelenlegi elnöke, amerikai nagyvállalatok és Soros György volt szerintük az oka annak, hogy hat év alatt sem sikerült a Fidesz által ígért jó kormányzást megvalósítani.
Brüsszelt könnyű mumusként "eladni" a hazai közvéleménynek, de ez elég álságos, szokásos ellenségkeresése az Orbán-kormánynak – így már Juhász Attila vélekedett a Népszavának. A Political Capital vezető elemzője közölte: Orbán Viktornak pontosan tudnia kell, hogy nem az Európai Bizottság hozza a döntéseket, hanem az Európai Tanács, amiben pedig a tagállamok állam- és kormányfői szinten képviseltetik magukat. Vélhetően ezzel tisztában is van a miniszterelnök, hiszen az Európai Bizottságban Navracsics Tibor, az Európai Parlamentben 21 magyar, köztük 12 fideszes képviselő, a döntéshozó tanácsban pedig az Orbán-kormány miniszterei, szakértői, illetve a csúcsokon maga a miniszterelnök vesz részt – mutatott rá még egy áprilisi publicisztikájában Balázs Péter. A volt külügyminiszter szerint Brüsszelben senki sem erősebb a tagállamoknál, az uniós intézmények is az ő akaratuk szerint formálódnak, őket képviselik és szolgálják.
Az Unió nem retten
A magyar kvótareferendum nem fogja elrettenteni az Európai Uniót migrációs politikájától, függetlenül attól, hogy a magyarok elítélik-e azt - hangsúlyozta Dimitrisz Avramopulosz, az Európai Bizottságnak a migrációs politikáért és uniós belügyekért, valamint az uniós polgárságért felelős tagja a Politico című brüsszeli hírportálon kedden megjelent interjújában. Avramopoulosz kiemelte, hogy uniós országban ez az első ilyen referendum. Orbán Viktor miniszterelnök sokszor bírálta az Európai Uniót migrációs politikája miatt, amely sokak véleménye szerint oka volt a brit népszavazás eredményének és Nagy-Britannia kilépéséhez vezetett. A magyar népszavazás eredményét "nem hagyjuk figyelmen kívül" - fogalmazott Avramopoulosz. "Mi mindig tiszteletben tartjuk az emberek döntését, azonban az nem lesz az áthelyezési program vége" - szögezte le. A program "nem halott" és végre kell hajtani - húzta alá.
Csehországnak el kellene hagynia a V-4-ket
Csehországnak ki kellene lépnie a visegrádi országcsoportból (V4), és a kelet-európai irányultság helyett inkább a nyugati német nyelvű szomszédokkal kellene együttműködnie - állítja Jirí Pehe neves cseh politikai elemző a Právo című baloldali lapban kedden megjelent jegyzetében. A V4 - Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia - a múltban, amikor ezek az országok be akartak lépni a NATO-ba és az Európai Unióba, jó üzleti márka volt. Amíg voltak közös célok, az időnként igen jelentős politikai eltérések is - például Szlovákiával Vladimír Meciar vagy Lengyelországgal Jaroslaw Kaczynski idején - a háttérbe szorultak - mutat rá a szerző. Úgy látja, hogy az utóbbi években az egyes visegrádi országok közötti eltérések, amelyek összefüggenek az egyes országok mentalitásával, nagyságával, ambícióival és történelmével, nem csökkentek, hanem inkább növekedtek. Lengyelország, Magyarország és Szlovákia már megérték "az egypárti kormányzást, amely felélesztette bennük a háború előtti vagy a háborús időszakból ismert autokratikus tendenciákat". Csehországban ilyen helyzet az eltérő múlt, illetve az ország "modernebb" állapota miatt, nem alakult ki - tette hozzá.
Bár a visegrádi politikusok azt állítják, hogy a migránsválságban elfoglalt kompromisszumok nélküli álláspontok miatt hangjuk megerősödött az EU-ban, ez nem felel meg a valóságnak. "A valóságban a négyest olyan csoportként kezelik, amelynek egyre nagyobb problémái vannak a demokráciával, s amelynek tagjai szívesen fogadnak el támogatást az EU gazdagabb országaitól, de elutasítják, hogy szolidárisak legyenek velük - írja Jirí Pehe. A politológus úgy véli: bár a cseh politikusok azt állítják, hogy a visegrádi együttműködés hasznos Csehország számára, ennek az ellenkezője az igaz. Nyugat-Európa a cseheket jelenleg ugyanabba a csoportba sorolja, mint azokat az államokat, amelyekben baj van a demokráciával, amelyeknek nincs jó nevük az EU-ban.
